Hosszú évek munkájaként születtek meg Kardos Tamás, szolnoki fotóművész azon képei, amelyeket péntek estétől a zentai közönség is megtekinthet a Művelődési Ház kiállítótermében. A zentai Rotary klub szervezésében a város első írásos emlékének 800. évfordulója jegyében megrendezett kiállításon elsőként Híres Iván, a zentai rotariánusok leköszönő elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, majd pedig Szarka Mándity Krisztina, a Városi Múzeum művészettörténésze beszélt a kiállított alkotásokról, végül pedig maga az alkotó is megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel.
Kardos Tamás gyermekkorában vett egy Pajtás fényképezőgépet, s ezzel kezdett el fotózni – mesélte a szolnoki fotós és rotariánus, s megemlítette azt is, hogy egy évre rá bátyja apró darabokra szedte szét ezt a gépet, s végül ezt követően tökélte el, hogy fotózással foglalkozik majd. Húsz évvel később debreceni unokabátyja sötétkamrájában látta először, hogy miképpen is hívják elő képeket, s miután hazautazott Szolnokra, ő is elkezdte berendezni a saját fotólaborját. 1984-ben a vízügy fotólaboránsa, két évre rá pedig a szolnoki kórház fotósa lett, ahol a különleges eseteket örökítette meg.
– Apukám és anyukám is süketnéma volt, s valamilyen úton-módon szerettem volna megmutatni magamat, elég szegények is voltak, s ekkor szociográfiai fotókat kezdtem készíteni, amelyeken a szegénységet és az elesetteket igyekeztem bemutatni – ecsetelte napilapunknak, s elmondta, hogy ehhez a szolnoki kórházban adottak voltak a feltételek. Ott volt a gyermekosztály, az itt lábadozó kis betegek, az elesettek, s az itt készült képeket különböző pályázatokra is elküldte, s amelyekkel meg is nyerte ezeket. A kórházi képek után az utóbbi években természetfotózással kezdett el foglalkozni. Ahogyan a megnyitón is elmondta: a világban rengeteg vér van, s ezeket igyekszik kihagyni, a képek által pedig egy kis nyugalmat szeretne sugározni, hogy ha rövid időre is, de megnyugodjon azoknak a lelke, akik megtekintik a kiállításon kiállított fotókat.
Kardos munkásságért több elismerésben is részesült, amelyek közül a legrangosabb a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje, amivel 1997-ben tüntették ki.
Maga a fotóművész mégis a Magyar Virágkötők Szakmai Egyesületének szeretetcsokrát tartja a legrangosabb elismerésének, amit ez év februárjában adtak át neki.
