Egy királynő fiatalodott meg a bácsföldvári Szent Mihály-plébániatemplom karzatán, megújulását egy 30 éves topolyai fiatalember szikéinek, fogóinak és finom kezeinek köszönheti. Az öreg hölgy 1910-ben, Temesváron, Wegestein Lipót kezei között született, és remek kondíciója ellenére egy kis tisztítókúrára és ráncfelvarrásra szorult. Hangja teljes pompájában sok évi némaság után a vasárnapi szentmisén csendül fel újra. A hangszerek királynőjét Apró Tibor orgonaépítő- és -javító mester varázsolta újjá.
Méretei és hangereje miatt az orgonát tartják a hangszerek királynőjének (Fehér Rózsa felvétele)
Több mint tíz éve annak, hogy a Magyar Szó hasábjain megjelent egy riport a taksonyi Varga Orgonaépítő Műhely vezetőjével abból az alkalomból, hogy vajdasági fiatalok budapesti orgonaépítői taníttatását vállalja. Apró Tibor ekkor még lakatosnak készült, de jelentkezett a felhívásra. Addigra már kialakult a vonzalom közte és a hangszer között: ministrált, énekelt, sőt olykor a billentyűket is megszólaltatta. Szerette a zenét, szerette az orgona hangját. 2005 szeptemberében kezdte meg tanulmányait, 2009-ben szerzett orgonakészítői-javítói oklevelet a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hangszerészképző Iskolájában. Tibor több éves magyarországi tapasztalatszerzés után másfél évvel ezelőtt költözött haza, mert bevallása szerint elsősorban a szülőföldjén szeretne a hangszerek szolgálatára lenni. Azóta régi, műemlék jellegű orgonákat restaurál, javít és tart karban.
Levéltári adatok szerint az 1800-as évek elejétől egészen az 1940-es évekig több orgonaépítő műhely működött a mai Vajdaság területén, de ma már csak Tibornak van ilyen műhelye az országban. Szerbiában nagyjából kétszáz orgona lehet katolikus, református és evangélikus templomokban, ezek közül a legtöbb az 1900-as évek elején készült, amikor még áldoztak a minőségi anyagokra, de a legtöbb hangszer azóta meglehetősen siralmas állapotba került, mert az elmúlt fél évszázadban nem történtek restaurálások. Bizakodásra ad okot, hogy az utóbbi években több kezdeményezés is elindult a hangszerek felújítására és karbantartására, így amióta hazaköltözött, folyamatosan van munkája a fiatal mesternek. Olyan elhivatottsággal, precizitással, tisztasággal és eszköztárral dolgozik, mint egy igazi sebész. Munkája során egy segédje biztos van.
– Amikor elkezdünk dolgozni, a hangszer belső részét kipakoljuk, az összes sípot kiszedjük belőle. Először a belsejét takarítjuk ki, majd a sípok következnek, végül „felélesztjük” a szerkezetét. Amikor már működőképes, akkor kerülnek vissza a sípsorok, intonálva, hangolva. Ez tényleg olyan, mint egy sebészi munka, vannak is olyan szerszámaink, szikéink, fogóink, amelyekkel akár embert is lehetne operálni. Ha új orgona készül vagy régiek komplett restaurálását végezzük, akkor a kifogástalan tisztaság érdekében mi is kesztyűben, cérnakesztyűben dolgozunk – meséli.
Ahogy minden ember más, úgy minden orgona is egyedülálló hangszer, nincs két egyforma hangzás, hiszen tervezéskor figyelembe kell venni annak a térnek a méretét, burkolatát, akusztikáját, ahova készül. Tibor minden hangszer felújításánál törekszik az eredeti állapot megtartására, hiszen az a célja, hogy a keze munkája után újra megszólaló hangszer azt tükrözze, amit az eredeti orgonaépítő elképzelt.
Apró Tibor azért költözött haza, hogy itthon viseljen gondot az orgonákról (Fehér Rózsa felvétele)
Bár az orgonakészítő műhelyekben ma már korszerű technológiák, számítógép által vezérelt CNC marógépek is segítik a munkát, a mesterek ma is a tradicionális módszereket alkalmazzák. – Ez a szakma nagyrészt asztalosmunkából, illetve fémsípkészítésből áll, én az utóbbit szeretem jobban. A hangszert az orgonaszekrény foglalja keretbe, ezen belül található a szélláda, amelyen a sípok állnak, s ebben helyezkednek el a sípokat megszólaltató szelepek. Az orgonában a levegő a motortól a levegőcsatornákon át jut el a sípokhoz. Ennek az orgonának két manuálja és egy pedálklaviatúrája van, amely 13 sípsort szólaltat meg – ez 13 hangszín, 13 hangmagasság, ezeket lehet különbözőképpen variálni egymással, így a kikeverhető hangszínek mennyisége sokkal több. Az orgona pneumatikus rendszerrel működik, azaz sűrített levegő vezérli a billentyűket. A fúvója 2×1,5m, ebbe termeli be a motor a levegőt. A hangszer kúpládaszerkezetben készült, és 750 sípja van – a legkisebb 4 mm, a legnagyobb két és fél méter hosszú. A nagy sípok általában fenyőfából, a kisebb sípok kemény fából készülnek. Ha az orgonaszekrény festett, akkor fenyőből van, ha natúr maradt, akkor tölgyfából. Ez a bácsföldvári fenyőből készült. Jó állapotban maradt fenn, de sok minden nem működött, és a rengeteg szemét miatt nem szóltak a sípok – mutatja be a hangszert Tibor.
Bácsföldváron három hét alatt végeztek a munkával, de olyan is van, hogy Tibor hétköznapokon több hónapon át van távol az otthonától.
– Olyan élet ez egy kicsit, mint a vándorcigányoké vagy a vándorcirkuszosoké, mégis minden alkalommal izgalommal fogok bele a feladatba. Amikor hazaköltöztem, akkor azt vállaltam fel, hogy az itteni orgonákat tartom karban. Ezek között lennének igazán szép kihívást jelentő darabok is, ilyen a verseci orgona, amely ennek a bácsföldvárinak a háromszorosa, és szülővárosom orgonája is az lenne – teszi hozzá a fiatalember.
A bácsföldvári orgona felújítására a hívők adományainak köszönhetően kerülhetett sor. A hangszer hosszú évek némasága után a vasárnapi szentmisén csendül fel újra a templomban.
