Történelmi szempontból megismételhetetlen pillanatnak tekinthető, amikor a brit referendum eredményét nyilvánosságra hozták, és páratlan alkalom adódott annak a vizsgálatára, hogy hogyan reagál erre az üzleti világ, és mi történik a tőzsdéken. Természetesen fontos itt megjegyezni, hogy egyszerű logikával nézve viszont abszolút butaságnak tűnhet „történelmi szempontból egy megismételhetetlen pillanatról” beszélni, hiszen tudjuk, hogy létünk minden pillanata megismételhetetlen, és legfeljebb csak valamihez hasonló eseményekről beszélhetünk, de ugyanaz kétszer nem történik meg, illetve egy eseménynek nem valósulhat meg egy időben több változata, különböző végkifejlete sem. Legalább is a tudomány mai állása szerint nem bizonyított, hogy léteznének párhuzamos valóságok.
Tudjuk, hogy Brexit körüli dolgok hátterében az emberi butaság és a különböző érdekcsoportok tevékenysége is ott húzódik, mégis érdekes lehet tisztán gazdasági szempontból vizsgálódni. Ehhez viszont mégis az kellene, hogy meg tudjunk vizsgálni egy másik párhuzamos valóságot is, esetünkben azt, hogy hogyan reagált volna az üzleti világ és vele együtt a tőzsdék arra a hírre, hogy szűken ugyan, de a bennmaradás mellett szavaztak a britek. Vagy ha sokkal többen voksoltak volna egyik vagy másik opció mellett.
A britek kiválásával kapcsolatban egymásnak teljesen ellenmondó vélemények jelentek meg a világsajtóban. Az olyan újságcímektől kezdve, mint amilyenek a: „Mennydörgés”, „Európát kiütötték”, „Figyelmeztető lövés”, „Ország így még nem szúrta tökön magát” egészen az olyan kommentekig, hogy lényegében nem történt semmi, és nem is kell vele foglalkozni.
Angolkór?
A világsajtóban megjelent elemzések többségében kitérnek rá, hogy az esetleges brit elszakadás dominóhatást válthat ki, vagy „megfertőzhet” más országokat is. Egyben azonban olyan véleményeket is olvashatunk, hogy egy ilyen sokkhatás akár komolyabb lökést is adhat egy új alapokra épülő egységes Európa megteremtéséhez. Az is lényeges momentum, hogy tulajdonképpen nincs is olyan jogszabály, amelynek alapján Nagy-Britannia valaha is köteles lenne bejelenteni a kilépési szándékát az Európai Unióból. Az EU vezetői esetleg csak politikai nyomásgyakorlást alkalmazhatnak annak érdekében, hogy ez meg is történjen. Erre utaló állásfoglalás pedig azonnal meg is történt a hat alapító ország külügyminisztere részéről. Önmagában ugyanis jogilag a népszavazás nem tekinthető hivatalos értesítésnek. Brüsszelnek most kellene tisztázni a feltételeket, ami a lassú és bürokratikus módszereiknek köszönhetően eltarthat évekig is. Addigra pedig az elöregedő és időnként kétségtelenül az amnézia jeleit mutató vén kontinens el is felejtheti, hogy mi ez az egész. A népszavazás eredményére egyben egyfajta tükörként is tekinthetünk, amit Európa mai arca elé helyeztek és melyben az látszik, hogy a kifogástalan „smink” alatt Brüsszel „arrogáns” lett, eltávolodott az emberektől. Ha a befolyásért való küzdelem szempontjából tekintünk a folyamatokra, akkor a súlypont a jövőben valószínűleg még jobban Párizs és Berlin felé tolódik el. Olyan vélemények is vannak, mi szerint a jövőben a brit „ellensúly” hiányában Berlin még inkább Oroszország felé húzza majd az EU-t. Megint más vélemények szerint az Egyesült Államok profitál majd mindebből, hiszen a valuták harcában egy erős vetélytársa inog meg a dollárnak, így politikailag is könnyebben növelheti a befolyását.
Népfelkelés vagy csak a Múzeumok Éjszakája?
Orosz lapok szerint, ami Nagy-Britanniában történt, az formailag népszavazás volt ugyan, de a lényegét tekintve népfelkelésnek tekinthető. A kínai lapokban megjelenő kommentárok tűnhetnek a legreálisabbnak ezekben a napokban, amikor azt írják, az ilyen fejlemények mindenkinek csak kárt okoznak. Ugyanakkor nem mulasztják el azt sem megállapítani, hogy a világgazdaság központja Európából és az USA-ból egyre inkább Ázsiába helyeződik át. A csendes-óceáni térség várhatóan a jövőben is tartós gazdasági növekedést tud majd felmutatni, míg Európa mindinkább a világ múzeumává válik. Ennek tükrében pedig azt is hihetnénk, hogy a migránsáradatot is az válthatta ki csupán, hogy jó előre meghirdették a Múzeumok Éjszakája rendezvényeit?
A mostani perspektívából még nem igen látszik, hogy a Brexit csupán még sokáig kivesézhető sajtótéma marad-e, valós és mélyreható következmények nélkül, vagy alapjaiban rengeti meg az egész világot? Mindkét forgatókönyv úgymond: benne van a pakliban. A politikusoknak és a gazdasági vezetőknek mindenesetre most valóban nem csak a kánikula miatt főhet a fejük: a helyzet már-már halálosan komollyá kezd válni. Mégis ahhoz a viccben leírt helyzethez hasonlít az egész, amelyben egy öregúr a házastársi kötelezettségét próbálja teljesíteni, de amikor nemleges választ kap a „bent van-e”, kérdésre, kissé meglepődve állapítja meg, hogy „ez érdekes, mert kint sincs”.
