A kóricálni, annyit jelent mint csellengeni, csatangolni, bolyongani, vándorolni. Bögözi Attila erdélyi kollégának a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének tavalyi, verseci riporttábora előtt született Dél-bánsági kóricálók című versének a címe kiválóan illik arra az erdélyi és vajdasági magyar újságírókból álló csipet-csapatra, amely egy évvel ezelőtt bejárta Versecet és a környező magyarok lakta falvakat, s munkájuk gyümölcséből született az Érdsomlyói hídfő című riportkönyv, amelynek bemutatóját, a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának (KMÚEK) keretében, csütörtök este rendezték meg a verseci Petőfi Sándor Kultúregyesület nagytermében.
Tóth Lívia a megjelent riportkönyvvel a kezében, az asztalánál Léphaft Pál ül
A rendezvényen elsőként Tóth Lívia, a KMÚEK elnöke üdvözölte az egybegyűlteket.
Lívia üdvözlő szavaiban örömét fejezte ki, hogy a tavaly nyári, Versecen történő tartózkodásuknak ilyen szép gyümölcse született, s mindenekelőtt azért döntöttek úgy, hogy a külhoni magyar újságíró-egyesületek találkozója keretében Versecre is ellátogatnak, mert úgy érezték, hogy ezt a könyvet „haza kell hozni”, s átnyújtani mindazoknak, akik szerepelnek a kiadványban található, a város területén, illetve Nagyszereden, Udvarszálláson, Temeskutason, Fehértemplomon, Fejértelepen készült riportokban, illetve beszélgetésekben.
Léphaft Pál, napilapunk munkatársa, a VMÚE alelnöke a könyv kapcsán elmondta, hogy a könyvbemutató lényege mindenekelőtt az, hogy ismét találkozhatnak azokkal az emberekkel, akikről a könyv készült, s közösen örülhetnek a könyv megjelenésének, amelyet nemcsak a riportalanyok vehetnek örömmel kézhez, hanem mások is, mivel ez a kiadvány olyan, mint egy szociográfiai csoportkép, amelyből sok minden kiderülhet, így az is, hogy mit csinálnak ezek az emberek, s hogy mi az életcéljuk.
– Ezért örvendünk annak, hogy másoknak is oda tudjuk ajándékozni, kezükbe tudjuk adni, s eljut máshova is – mondta, s hozzátette, hogy nincs nagyobb öröm annál, amikor Csíkszeredában, vagy Felvidéken, vagy bárhol találkoznak a kollégákkal, akik azt mondják, hogy ugyanez a történet van náluk is, csak a neveket kell kicserélni.
A verseci közönség
– Ez azt jelenti, hogy egy cipőben járunk – jegyezte meg, s kihangsúlyozta, hogy lényegében azért kell ezt a könyvet bemutatni, mert ezzel valamilyen támaszt adnak az emberek kezébe.
Martinek Imre, a Hét Nap állandó, dél-bánáti tudósítójának a verseci riporttáborban készült fotóinak a megtekintését követően a könyv szerzői közül is többen elmesélték a riporttáborban szerzett élményeiket. Közülük Ambrus Attila, az erdélyi Brassói Lapok főszerkesztője elmesélte, hogy amikor riporttáborokba hívják, akkor mindig az adott térségben élő, kisebbségekben lévő közösségekkel foglalkozik, s így, amikor Versecre jött, számára természetesnek tűnt, hogy a városban élő románsággal foglalkozik, s sikerült is több érdekes riportalannyal találkoznia, akikkel elbeszélgetett az itt élő románok sorsáról, törődéseiről, próbálkozásairól és sikereiről.
Attila elmondta, hogy számára nagyon fontos volt ez a tapasztalat, s nagyon örvendett annak, hogy a dél-bánáti városban ma is fellelhetők azok a jelek, amelyek azt bizonyítják, hogy Bánátban 100–150 évvel ezelőtt megpróbálkoztak egy olyan együttéléssel, amely véleménye szerint Európa-szerte példa nélküli, s nem az egyszerű embereken múlott az, hogy ez az együttélés félig-meddig kudarcot vallott, s kiemelte, hogy mindenképpen az embereken múlik, hogy ezt az együttélést sikerül-e újraépíteni.
Sarány István úgyszintén erdélyi újságíró elmondta, hogy számára is óriási megtiszteltetés és élmény volt részt venni a riporttáborban, s kiemelte, hogy szerinte minél több székelyföldi gyereket és embert el kellene hozni Versecre, hogy megismerjék azt is, hogy itt mit jelent magyarnak lenni, ahogyan mit jelent ennek lenni, más külhoni magyar területeken is.
Farkas Ráduly Melánia, Temesváron élő újságírónő a verseci magyar oktatás helyzetét térképezte fel többek között Krizbai Hajnalka nyugdíjas tanárnővel, akivel történő találkozása az ő életére is kihatott. A tanárnővel történő találkozás után barátság is kialakult közöttük, és a hatására tavaly óta tanítani kezdett.
Az est folyamán fellépett Bencsik István, a Szabadkai Magyar Rádió fő és felelős szerkesztőjének a helyettese is, aki a Levél Egyházaskérre Bogdán Józsefnek című verset szavalta el, majd pedig Léphaft Pál felkérésére Erős Mihály verseci esperes-plébános, Gergely Mihály helybéli görögkeleti pap és msgr. Bogdán József papköltő beszélt arról, hogy miképpen is hirdetik az Isten igéjét a verseciek, illetve a fehértemplomiak körében.
