A magyar labdarúgó-válogatott parádés szereplésével párhuzamosan próbálom magam jobb formába hozni, mert az elmúlt években kicsit elhanyagoltam a saját testemet. Rengeteget utaztam, ami rendszertelenné tette az életemet táplálkozás és mozgás szempontjából, valamint inkább szellemi tevékenységet folytattam. Így jutott eszembe egy hasonlat a nemzeti válogatott fejlődését nyomon követve. A felfújódott nagy hasa az embernek viszonylag könnyen lapos lesz, ha elhagyja a kenyeret, kevesebb cukrot visz be, és többet mozog. Ugyanúgy egy futballcsapat is látványosan fejlődik, ha a sodródásból, az ad hoc játékból tervszerű munkára vált, ahol tiszták a szerepek, valamennyi játékos a képességeivel összhangban kapja az elvárásokat, és jól beállítják a fókuszokat.
Kimondhatjuk, hogy a magyar válogatott hasa már lapos – így a csoportkör végén – a selejtezőkezdethez viszonyított elhízott állapothoz képest. A játék körfolyamatának egészét tudják már értelmezni a játékosok, valamint a szándékokból látom, hogy viszonylag jól is pozicionálják magukat a különböző fázisokban. A neheze viszont ezután jön. A lapos hasig gyorsan és látványosan eljutott a csapat, most kellene azonban kiművelni a kockákat. Ahhoz, hogy a belga válogatottat legyőzze a magyar, legalább a két felső kockának látszania kellene a hasfalon.
A portugálok elleni mérkőzés megmutatta, hogy nehéz kipasszolni a csapatot, de egyszer mégis elcsúszott a védekezés, és megnyílt Nani előtt a mélységi passzsáv. Magassági fölény volt a beadások elhárítására, de C. Ronaldo mégis gólra váltott két beadást. Ennek ellensúlyozására rendelkezésre állt a zseniális Gera és – a kommentátor szerint – a „nyírlugosi szabadalom”. Már ezen az utolsó csoportmeccsen is az ellenfél futott végig az eredmény után, ami nagyon jó, hiszen az egyenes kieséses szakaszban nagy jelentőséggel bír, hogy ki szerzi meg az előnyt. Hajnal Tamás szerint az lesz a kulcs a nyolcaddöntős mérkőzésen, hogy az átmeneteket milyen hatékonysággal oldják meg a fiúk. A belgáktól láthattuk a svédek ellen is, a négy támadójátékos nem igazán törte magát, hogy labdavesztés esetén időben visszazárjon, viszont – éppen ebből kifolyólag – labdaszerzés után azonnal képesek kontrázni. Ezért már labdabirtokban meg kell lenniük azoknak a játékosoknak, akik a várható kontrázókra figyelnek, hogy az esetleges labdavesztéskor minél gyorsabban meg tudják akadályozni az ellentámadást.
Továbbgondolva a lehetőségeket, felállt védelemmel is nehéz lesz a belgák ellen, hiszen az egyes posztokat figyelembe véve is 11-ből talán 9-en minőségi fölényben vannak, mégis kiszámíthatóbbnak érzem őket, mint a svédeket, ahol Ibrahimović egy világklasszis, és a magyar „lapos hasú” védekezés pillanatnyilag képtelen lenne egész meccsen át hatástalanítani, ahogy Ronaldo példája is mutatja. Úgy érzem, hogy minden más menne a magyar csapatnak, csak egy-egy igazi topjátékos hatástalanításához még nem elég „kockásak”. A minden poszton stabil, de igazi extra világklasszis nélkül felálló belgák ellen viszont ismét legyőzheti a napi forma a papírformát. Kívánom a válogatottnak, hogy ne törjön meg ez a szép folyamat, és előbb sikerüljön tökéletesközelire kimunkálniuk a játékukat, mint nekem a hasamat.
