Az állatok nem tudnak kiállni magukért, nekünk kell megtennünk helyettük! – hangsúlyozza Rutonić Róbert, a Zentai Magyar Kamaraszínház színművésze, aki június 29-én, szerdán 19.30-kor mutatja be a „no ECOmment” című monodrámáját, amelyhez kapcsolódóan június 26-án, vasárnap 18 órakor megnyílik az azonos nevet viselő, rendhagyónak ígérkező kiállítás is.
Rutonić Róbert sajátos módon hirdeti a kiállítást és az előadást, önmagát helyezve kirakatba
– Már jó ideje megszületett bennem az az elhatározás, hogy szeretnék az állatbántalmazással, az állatkísérletekkel és egyéb olyan témákkal foglalkozni, amelyek alapvetően sértik az állatok jogait. Aztán, ahogyan egyre mélyebbre és mélyebbre ástam magam ebben a témában, azt vettem észre, hogy az előzetes elképzeléseim is kezdtek mind jobban kiterjedni, mígnem eljutottam addig a gondolatig, hogy ha mi, emberek nem óvjuk meg a Földet, ahol mi vagyunk a „legintelligensebb” lények, akkor senki nem fogja ezt megtenni helyettünk, ugyanakkor mindeközben az is megfogalmazódott bennem, hogy lehet, hogy elsősorban önmagunktól kellene megvédenünk a Földet. Az emberek folyamatosan Istennek képzelik magukat, pedig nem vagyunk Istenek. Erről nem lenne szabad megfeledkeznünk. Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben akkor, amikor úgy éreztem, elérkezett az ideje annak, hogy elkészítsem azt az előadást, amelynek segítségével megpróbálok rámutatni ezekre a problémákra – magyarázta lapunknak nyilatkozva Rutonić Róbert, hozzátéve, ezekre a dolgokra sokáig maga sem fordított kellő figyelmet, egészen addig, amíg egy kedves kolléganője fel nem hívta a figyelmét arra, hogy ő bizony jó ideje tudatosan nem vásárol olyan kozmetikai termékeket, amelyeket állatokon teszteltek. – Ezután kezdtem el jobban utánaolvasni a témának, sőt, megnéztem néhány olyan videót is, amelyek arról szóltak, mi mindent csinálnak azokkal a szerencsétlen állatokkal, akiken különböző kísérleteket végeznek, amelyeknek hatására úgy döntöttem, ezentúl magam is oda fogok figyelni ezekre a dolgokra, amit szerencsére sikerült is betartanom. De említhetném a gyógyszeripart is, amelynek keretében ugyancsak rendkívül sok állatkísérletet végeznek, amivel kapcsolatban joggal merülhet fel a kérdés, vajon miért gondoljuk úgy, hogy azokkal a szegény majmokkal, nyuszikkal vagy más állatokkal szinte bármit megtehetünk, hiszen nem tudják megvédeni magukat. Ugyanígy az erdő sem tudja megvédeni magát a favágóktól, és az óceán sem a különféle szennyeződésektől, éppen ezért nekünk kell megtennünk helyettük. Nekünk, embereknek kell megakadályoznunk, hogy mindez bekövetkezhessen. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy térségünkben ezek a témák még mindig tabunak számítanak, olyan problémáknak, amiket hajlamosak vagyunk a szőnyeg alá söpörni, mondván, bennünket nem érintenek, pedig dehogynem érintenek, valamennyiünket érintenek, az más kérdés, hogy észre akarjuk-e venni őket, vagy sem – hangsúlyozta a Zentai Magyar Kamaraszínház színművésze, aki elmondta, ezekre a dolgokra próbálja majd felhívni a figyelmet a „no ECOmment” című előadásában is, amelyben azonban sosem szeretné szépíteni a dolgokat.
– Semmiképpen sem az a célom, hogy tudatosan provokáljam, vagy esetleg sokkoljam a nézőket, de úgy gondolom, hogy az előadást sohasem szabad majd cenzúrázni, éppen ezért kendőzetlenül fogom bemutatni a valóságot, még akkor is, ha tisztában vagyok azzal, hogy emiatt az is előfordulhat, hogy lesznek olyan nézők, akik a látottakon olyannyira felháborodnak, hogy kimennek a teremből. De vállalom ennek a kockázatát. Színészként ugyanis egyre inkább átérzem annak a felelősségét, hogy olyan dolgokról is beszéljek a színpadon, amelyeket mások nem mondanak, vagy nem mondhatnak el, hiszen azáltal, hogy mindezt a színpadon, egy előadás keretében tehetem meg, és nem csupán a kocsmában, egy baráti beszélgetés keretében, sokkal többekhez eljuthatnak azok az üzenetek és azok a gondolatok, amelyeket sokakkal egyetemben magam is képviselni kívánok. Félreértés ne essék, nem gondolom azt, hogy ezzel az előadással meg fogom tudni váltani a világot, de ha a nézők közül akár csak egyetlen egy személynek a fejében megfogan egy olyan gondolat, aminek hatására kialakul benne egy másfajta szemléletmód, akkor már azt fogom mondani, hogy megérte – magyarázta Rutonić Róbert, aki elmondta, ahogyan egyre inkább beleásta magát a témába, és egyre több emberrel beszélgetett róla, mindinkább azt kezdte érezni, hogy rengetegen vannak a környezetében, akik hasonlóan gondolkodnak, mint ahogyan ő, és így pattant ki a fejéből az az ötlet, hogy szervezhetne egy kiállítást is az előadáshoz kapcsolódóan, azonos címmel és azonos témával.
– Ezen elképzelésemnek az eredményes megvalósulása érdekében olyan személyeket próbáltam magam köré gyűjteni, köztük művészeket, közéleti személyiségeket és civil személyeket is, akik szintén fontosnak tartják az állat- és természetvédelmet, valamint azt is, hogy lehetőségeikhez mérten megkíséreljenek tenni is valamit az állatok és a természet védelme érdekében, és úgy tűnik, hogy ez az elhatározásom eredményesen meg is valósult, hiszen valóban nagyon különleges és figyelemfelkeltő alkotások születtek, amelyeket a vasárnap esti megnyitót követően már a nagyközönség is megtekinthet majd. A kiállítás témája az ember csúnya, kegyetlen és önző kapcsolata az állatokkal, a természettel és a környezettel, amit sokféle aspektusból próbálunk megközelíteni annak érdekében, hogy minél többek fejében elültessük ezeket a gondolatokat. A kiállítás és az előadás létrejöttében nyújtott segítségért ezúton is szeretnék köszönetet mondani a közreműködőknek, Szabó Endrének, aki az előadásban használt videók elkészítésében nyújtott óriási segítséget, valamint a Lajka Állat- és Természetbarátok Egyesületének, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek és a Zentai Magyar Kamaraszínháznak – fogalmazott Rutonić Róbert, a Zentai Magyar Kamaraszínház színművésze, aki elmondta, a „no ECOmment” című kiállítás június 26-ától június 30-áig minden munkanapon 10 és 12, valamint 17 és 19 óra között várja az érdeklődőket, az azonos című előadás bemutatójára pedig június 29-én, szerdán 19.30-kor kerül majd sor a Zentai Magyar Kamaraszínházban.
