2021. október 23., szombat

Elvándorlás és nyugdíj

Sokan fontolgatják Szerbiában a végleges vagy ideiglenes külföldre költözést. A jobb megélhetés utáni vágynak akkora a hajtóereje, hogy falvak néptelenednek el. Arról nincs kimutatás, inkább csak találgatni lehet, hogy mekkora a hosszú távú (egy évnél hosszabb) külföldi munkavégzést tervezők aránya. A 2011. évi népszámlálás adatai szerint az összeírás évében 313.411-en tartózkodtak külföldi munkavállaláson, ez az ország lakosságának a 4,2 százaléka volt. Azóta minden bizonnyal növekedett a külföldre költözöttek aránya, a hazai lakosság pedig a demográfiai helyzetből kifolyólag évente egy közepes (30-35 ezer lakosú) nagyságú város lakosságával fogyatkozik. Következésképpen nyilván nem járunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy minden tizedik ember fontolgatja a végleges vagy ideiglenes külföldre költözés lehetőségét. Ugyancsak a 2011. évi népszámlálás adatai szerint a külföldön tartózkodók viszonylag fiatalok voltak, az átlagéletkoruk 34,7 év volt, jóval kevesebb, mint az országban maradottaké. Az ittmaradtak átlagéletkora 42,2 év volt, magasabb az európai átlagnál, és az egyik legmagasabb a világon, vagyis a lakosság rohamosan öregszik.

Kérdés, hogy hogyan hat a kivándorlási hullám a nyugdíjrendszerre. És az is kérdés, hogy milyen a hosszabb vagy rövidebb ideig külföldön dolgozni és a véglegesen kivándorolni szándékozók aránya. A már említett számadatokból és a mostani kivándorlási hullámból ítélve arra lehet következtetni, hogy minden ötödik polgár külföldön akar boldogulni, nem itthon – főként Ausztriában, Németországban, Nagy-Britanniában, Írországban, kisebb részben Kanadában, valamint a Benelux államokban, a skandináv és a mediterrán európai országokban – akarja keresni a boldogulását.

Mélyen elgondolkodtató, hogy a 19 és 30 év közötti fiataloknak a fele, a 30–40 éves korosztálynak pedig csaknem a harmada külföldön szeretne dolgozni! És ha a migráció öngerjesztő hatása tovább erősödik, vagyis minél több sikeres külföldi példát lát az itthon maradt rokon, barát, munkatárs, annál többük fejében fordul meg a hosszabb időre történő vagy akár végleges kiköltözés gondolata.

Főként a fiatalok, a szakképzettek, a felsőfokú végzettségűek tömeges kiáramlása okozhat egyre nehezebben kezelhető feszültséget a hazai termelői és szolgáltató ágazatokban (egyetlen példa: orvosok ezrei távoztak külföldre, mert itthon túlnyomórészt csak a magánpraxisban jutnak munkához, és az orvosi karok hallgatóinak jó része is külföldön szeretné elkezdeni a szakmai pályafutását).

A hazai kötelező nyugdíjrendszer egyetlen pillérre, a járulékos finanszírozású társadalombiztosításra épül, mivel a második pillér (a takarékoskodási elven működő önkéntes nyugdíjalapú rendszer) nem kötelező, csak ajánlott.

Így a nyugdíjrendszer fenntarthatósága alapvetően négy tényezőtől függ: hányan fizetnek és mennyi nyugdíjjárulékot, illetve az ebből befolyó összeget hány nyugdíjas között és milyen nyugdíjigény szerint kell felosztani.

Ha valaki kivándorol vagy külföldön végez munkát, akkor természetesen nem itthon, hanem a fogadó országban fizeti a nyugdíjjárulékot. Ennek van egy kedvező és egy kedvezőtlen hatása a hazai nyugdíjrendszerre. A kedvező hatás hosszú távon érvényesül, mégpedig akkor, amikor a külföldön dolgozó nyugdíjas lesz. Miután többségükben fiatalokról van szó, 20–40 éves távollétről beszélhetünk, s nekik a külföldi munkavégzés időtartamára nem jár hazai nyugdíj – esetleg ha itthon is dolgoztak, résznyugdíj –, s ez csökkenti a hazai nyugdíjalap terhelését. A kedvezőtlen hatás viszont abban nyilvánul meg, hogy miután az érintettek nem itthon fizetnek járulékot, a kieső bevétel csökkenti a hazai nyugdíjak fedezetét. Magyarán: az elöregedésből adódó nyugdíjba vonulás gyakorisága és az egyre hosszabbodó életkor duzzasztja a nyugdíjastársadalom létszámát, a nagyarányú külföldi munkavállalásból és az itthoni munkanélküliségből viszont, meg a járulék fizetés nélküli feketemunkából adódóan a nyugdíjalapnak csökken a bevétele. Szerbiában 1,7 millió a nyugdíjasok létszáma, és megközelítőleg ennyien vannak munkaviszonyban. Az ő befizetett járulékukból meg a 37 százalékos költségvetési támogatásból fizetik ki ma a járandóságokat.