2024. március 29., péntek

Gyorsvasút-diplomáciáját használva erősítené befolyását az Egyesült Államokban Kína

Peking régóta arra törekszik, hogy gyorsvasút-beruházásai segítségével is megvesse a lábát az Egyesült Államokban, mindeddig azonban az amerikai kormányzati szabályozás, a Kínával szembeni ellenérzések és az amerikai közvéleménynek a gyorsvasutak iránti mérsékelt lelkesedése keresztülhúzta a kínaiak számításait - írta legfrissebb elemzésében a Foreign Affairs című tekintélyes amerikai folyóirat.

A szerző, Tom Zoellner leszögezte, jelenleg Kína uralja a vasútpiacot, és ez különösen igaz a gyorsvasút-hálózatokra, amelyeket a kínaiak buzgón exportálnak Kelet-Ázsiába és Európába.
Kína 2007-ben kezdett el óriási pénztömegeket befektetni gyorsvasút-hálózatába, hogy ezzel munkahelyeket teremtsen és javítsa gyorsan növekvő gazdaságában az emberek és áruk mobilitását. 2008 és 2011 között Peking a központi tervezés előnyeit, a könnyű hitelhez jutást és az állam kisajátítási jogát kihasználva hatezer mérföldnyi gyorsvasút-hálózatot épített meg, összekötve ezzel az ország legfőbb városait.

Ezt követően 2011-ben Peking elindította a gyorsvasút-diplomáciának nevezett irányvonalat, amelynek keretében állami tulajdonban lévő kínai vállalatok egyebek mellett közép-ázsiai országoknak, Romániának, Szerbiának, Thaiföldnek és Magyarországnak is technológiát és hiteleket ajánlottak hasonló vasúthálózatok kiépítéséhez. Maga a kínai kormány jelentette ki egyik közleményében, hogy a gyorsvasút-hálózat megépítése és exportálása "nem egyszerű projekt, hanem stratégia".

A közép-ázsiai országokkal és az afrikai államokkal folyó kereskedelemnek az infrastruktúra-fejlesztésen keresztüli élénkítése elsősorban arra szolgál, hogy csillapítsa a válság ellenére is növekvő kínai gazdaság nyersanyagéhségét. Ezen felül azonban geopolitikai és katonai célokat is szolgálhat.

Teljesen logikusnak tűnik, hogy Peking az Egyesült Államokat is szívesen hozzáadná a kínai befektetésekkel infrastruktúrát fejlesztő országok listájához.

Az Egyesült Államoknak olyan szempontból jól jönne a kínai gyorsvasút-építési hajlandóság, hogy a New Deal idején még az infrastruktúra-fejlesztésben jeleskedő Washingtonnak mára már a vasutak fenntartása is óriási problémákat okoz. Néhány órával azután, hogy tavaly május 12-én Philadelphia közelében kisiklott egy személyszállító, a kongresszus megszavazta, hogy 252 millió dollárral csökkentsék az Amtrak vasúttársaság büdzséjét.

Tavaly az XpressWest nevű amerikai vállalat bejelentette, százmillió dolláros szerződést kötött egy kínai befektetői konzorciummal egy Las Vegastól a kaliforniai Victorville-ig húzódó vasútvonal megépítésére. A projekt amerikai magánpénzekből vagy kormányzati kölcsönökből történő megvalósítása korábban amiatt futott zátonyra, mert kétségek merültek fel a vasútvonal iránti piaci igény kapcsán. Ezen felül egy szövetségi kormányzati előírás megszabja, hogy a vasúti szerelvényeket az Egyesült Államokban kell legyártani, viszont jelenleg nem léteznek hasonló gyárak az ország területén. Valószínűleg ez vezetett végül az XpressWest projektjének bukásához is.

Nem ez volt azonban az egyetlen hasonló próbálkozás. 2008-ban Kalifornia jóváhagyta a kaliforniai gyorsvasút-hatóság felállítását, amely a Los Angelestől a San Francisco Bay Area térségig húzódó gyorsvasút-vonal építéséért felel. A projekt első részének megvalósítását 2025-re tűzték ki, és Kaliforniának rengeteg befektetőre van szüksége a munka sikeres elvégzéséhez. Egy 2015-ben kiírt tenderre két kínai vasútépítő konzorcium is beadta pályázatát, lehetséges részvételükről folynak a tárgyalások.
A kaliforniai projektet azonban nem csupán a vasúti szerelvények amerikai gyártásának követelménye hátráltathatja, hanem az amerikai közvélemény gyorsvasutak iránti mérsékelt lelkesedése és a Kínával szembeni növekvő ellenérzések is.

A Stanford Egyetem 2015-ben Kaliforniában készített felmérése szerint a válaszadók 53 százaléka támogatta a gyorsvasút-projekt megszüntetését, akárcsak azt, hogy az arra szánt költségvetés egészét fordítsák inkább az államot évek óta sújtó aszály okozta helyzet megoldására.

A kínai befolyás növekedésétől való félelem, amelyet amerikai politikusok és szakértők is előszeretettel táplálnak, 2005-ben jelentősen hozzájárult, hogy a CNOOC kínai vállalat ne vehesse meg az Unocal amerikai olajtermelő céget. 2012 szeptemberében Barack Obama amerikai elnök a Külföldi Befektetések Bizottsága (CFIUS) ajánlására - amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy megvédje a nemzetbiztonságra nézve veszélyes pénzügyi fenyegetésektől az Egyesült Államokat - megvétózta az oregoni partvidéken négy szélerőmű megvásárlását, amelyben kínai cégek is érdekeltek voltak. Obama érvelése szerint az üzlet nyélbe ütése fenyegetést jelentett volna a nemzetbiztonságra, mivel az erőművek az amerikai haditengerészet egyik létesítménye közelében fekszenek. 1990 óta ez volt az első alkalom, hogy maga az amerikai elnök húzta keresztbe egy tervezett kínai befektetés megvalósulását.

A Kína-ellenes hangulat azóta sem hagyott alább, sőt, Donald Trump várható republikánus elnökjelölt-aspiráns ugyancsak olajat öntött a tűzre olyan kijelentéseivel, mint például Kína kereskedelmi gyakorlata olyan, mint "a nemi erőszak".

Mindenesetre ha az Egyesült Államokban felébred a gyorsvasutak iránti igény, a kínai vállalatok lesznek az elsők, amelyek sorba állnak a befektetési lehetőségekért. Az amerikai politikai vezetés ekkor pedig arra kényszerül, hogy a külföldi tulajdonlással kapcsolatos félelmeit és a kínaiak által gyorsan és olcsón felépíthető szállítási infrastruktúra iránti igényt kiegyensúlyozza.