2024. március 29., péntek

Rijád fájó zsebeit gyógyítaná

Gyökeres változást várnak Szaúd-Arábiában az ambiciózus Vízió 2030 átfogó társadalmi és gazdasági reformprogramtól, amelyet immár a királyi udvar is támogat.

Más lehetősége nem lévén, előbb az – óvatosságáról és a fokozatosságáról ismert – uralkodóház, majd a minap a kormány is zöld jelzést adott a kezdeményezésnek. Nyilván azért, mert rájöttek: az eddigi politika nem folytatható, jelentős átalakítások szükségesek, ha a dúsgazdag ország meg akarja őrizni stabilitását és vezető szerepét a régióban.
Ehhez pedig a jövőben is biztosítania kell elegendő pénzt, ami a közelmúltig a kőolajeladásokból bőségesen áramlott az államkasszába. A világgazdaság vérkeringését biztosító nyersanyag ára azonban – jórészt épp szaúdi közreműködéssel – immár másfél éve nagyon alacsony a korábbi esztendőkhöz képest.
Az ármanipulációval Rijád a riválisokat akarná megleckéztetni, de a művelet neki is gondot okoz. Folyamatosan nő a költségvetés hiánya, ez pedig egyre jobban érezteti hatását az országban, amelynek hagyományosan a kőolajeladás a legfontosabb bevételi forrása. A deficit tavaly már megközelítette a százmilliárd dollárt, s az idén is ekkora lehet a „mínusz”.
A halmozódó hiány miatt Rijád áprilisban tízmilliárd dollár külföldi hitelt kényszerült felvenni. Az eladósodás az év második felében folytatódhat. A költségvetést egy újabb, alighanem még nagyobb összeggel (akár 15 milliárddal) kényszerül kiegészíteni a nemzetközi pénzpiacokról. Szaúd-Arábia történelmében ilyesmi még nem fordult elő.
Ráadásul fogynak a kőolajtartalékok is. A nem hagyományos (vagyis a környezetkímélő, megújuló zöld) energiaforrások ugyanakkor fokozatosan teret hódítanak a világban, s egyre több befektetőt (pénzt) vonzanak, új munkahelyek tömegeit létesítve.
A Vízió 2030 egyik fő törekvése éppen a gazdaság szerkezetének teljes megváltoztatása (a következő 14 évben), hogy jelentősen csökkenjen az ország – eddigi majdnem teljes – függősége a kőolaj-eladásoktól, egyszersmind növekedjen az ágazaton kívüli tevékenységekből származó bevétel. A másik fontos célkitűzés a spórolás: a kiadások (azaz az eddigi nagyvonalú kincstári támogatások, a jelentős állami beruházási programok vagy épp a külföldi fegyverek beszerzésének a) visszafogása és a bevételek növelése, például adóemeléssel, a közszolgáltatási díjak növelésével, esetleg új adók bevezetésével. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) már korábban figyelmeztetett: Szaúd-Arábia csődbe mehet, ha (sürgősen) nem hajt végre megszorításokat.
A reformcsomag talán legfontosabb eleme, hogy az eddig zártkörűen működő Saudi Aramco olajvállalatot energetikai konszernné alakítják, és részben privatizálják. Az állami óriás cég legfeljebb öt százalékának eladásából befolyó pénzt különböző eszközökbe fektetnék be, hogy az így keletkező haszon végül a központi kasszába kerüljön.
A hadiipar megteremtése is jelentős részét képezi a változtatásoknak. Az újítással azt szeretnék elérni, hogy az eddigi majdnem száz százalékos importot jócskán visszafogják, s a fegyverek legalább felét – a létesítendő – hazai gyártóközpontoktól szerezzék be.
A célok között szerepel a külföldi munkavállalók beutazásának megkönnyítése, új munkahelyek létesítése, sőt a – sok területen hátrányosan megkülönböztetett – nők tömeges bevonása a munkaerőpiacra. (A temérdek képzetlen és állástalan fiatal férfiról nem is beszélve, hiszen az ő elégedetlenségük társadalmi robbanással fenyeget.)
A vízió vegyes fogadtatásra talált. A programot optimistán értékelők szerint a gyakorlat mutatja majd meg, mit is érnek a kilátásba helyezett változtatások. A bírálatokat megfogalmazók pedig azzal érvelnek, hogy radikálisabb reformokat kellene bevezetni, de nemcsak a kijelölt területeken, hanem más ágazatokban is.
A kritikusok nehezményezik továbbá, hogy a reformcsomagba általánosan megfogalmazott javaslatok is bekerültek. Sok szaúdi hiányolja például az oktatási rendszer tervezett átalakításának részleteit, de a politikai rendszer reformjára vonatkozó részeket is.
A hiányosságok miatt többen máris megkérdőjelezik az uralkodóház hajlandóságát a reformok végrehajtására. Abban is kételkednek, hogy az ismertetett javaslatokat meg lehet valósítani a kitűzött határidőre (2030-ra).
Az országnak ugyanis az olajárcsökkenés okozta költségvetési gondok mellett egyéb nehézségekkel is meg kell birkóznia. Továbbá meg kell tartania vezető szerepét a Perzsa (Arab)-öbölben található legközelebbi szövetségesei (Bahrein, az Egyesült Arab Emírségek, Katar, Kuvait és Omán) között, s eredményt kell(ene) felmutatnia a hatalmas kiadásokkal járó jemeni háborújában.
Ezenkívül ott van még Szíria, ahol Rijád a saját érdekeinek is megfelelő változásokat akar elérni. Közben legfőbb regionális versenytársának, vagyis Iránnak és a többi riválisának „kezeléséről” sem feledkezhet meg.
A bombasztikus vízió bejelentésével, majd a reformok irányába megtett első lépéseivel Rijád mindenesetre felkeltette az öböl menti partnerek, de sok más ország érdeklődését is. A Vízió 2030 ugyanis nemcsak gazdasági reformokról szól, hanem az intézményrendszer, s részben a társadalom jelentős átszabásáról is. Ha Rijádnak mindez sikerül, akár változásokra ösztökélheti a hasonló kihívásokkal szembesült régiós államokat, esetleg másokat is.