Ki tartsa rendben a csúrogi emlékművet?

Múlt heti számunkban bemutattuk, hogyan festett egy héttel ezelőtt a csúrogi emlékmű. A gaz másfél méteresre nőtt. Nem egyszer maradt el a kaszálás, hanem ebben az évben még egyetlenegyszer sem kaszálta le senki. De ugyan ki is tette volna? A helyi közösségnek nincsenek közterület-fenntartói, mi, magyarok meg, valljuk be, nem gondoskodunk róla, hogy a rendkívül szép helyen lévő és méltó szoborcsoport környéke tiszta legyen.

Már tavaly is a Razzia 1942 Emlékszervezet tagjai, illetve önkéntesei tartották rendben a területet. Több alkalommal is lekaszálták itt a füvet. Ezért is keltett felháborodást múltkori írásunk a szervezet köreiben, mert ezt nem említettük meg, hanem csak arról volt szó a cikkben, hogy hatalmas a gaz.

Milan Radomir, a szervezet elnöke azt mondta, tendenciózus volt az írás, mert csak a magyar emlékművel foglalkoztunk, pedig meg kellett volna nézni Csúrogon a 42-es áldozatoknak emelt emlékműveket is, azok milyen állapotban vannak. Az elnök hangsúlyozta, nehezményezik, hogy ők évek óta a szerb–magyar kapcsolatok ápolása jegyében igyekeznek rendben tartani a magyar emlékmű környékét, ennek ellenére rossz fényben tüntettük fel Csúrogot, mintha elhanyagolnák a faluszéli emlékhelyet. Arra a megjegyzésünkre, hogy senkit sem sértegettünk, vontunk felelősségre, legfőképpen nem a Razzia 1942 szervezettől várjuk el, hogy rendben tartsa az emlékmű környékét, sokkal inkább az volt a célunk, hogy felhívjuk a figyelmet a problémára, amit meg kell oldani, az elnök azt válaszolta, nem tudja elfogadni, hogy amit a szervezete tett, azt nem méltányoljuk.

Jasmina Mina Jurišin, a Razzia 1942 szervezet titkára felháborodva bírálta írásunkat, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetve Teleki Júliát a nyilatkozata miatt, mert elmondta, hogy senki sem tartja rendben az emlékmű környékét, és mindannyiunk, tehát a magyarok nevében is szégyelli magát. Ugyanilyen heves és méltatlan jelzőkkel illette írásunkat és annak szerzőjét is a közösségi oldalon, amiért később magánlevélben elnézést kért.

Csütörtökön telefonon beszélgettünk Jurišin asszonnyal. Elmondta, hogy a Razzia 1942 Emlékegyesület sokkal többet tett a csúrogi emlékmű létrejöttéért és karbantartásáért, mint bármelyikünk. Emlékeztetett arra, milyen nehéz volt nekik elérni, hogy Csúrogon az 1942-es kivégzések után az emberek elfogadják, hogy a falu szélén legyen a magyar áldozatok számára is egy emlékmű. Az ő kampányuknak köszönhető, hogy most olyan a faluban a hangulat, amilyen, azzal az írással pedig, ami arról szólt, hogy milyen elhanyagolt a magyar áldozatok emlékére emelt szoborcsoport környéke, azt az üzenetet közöltük, hogy a csúrogiak méltatlanul viszonyulnak a magyar emlékműhöz. Miután felhívtuk a figyelmét, hogy a célunk az volt, hogy a szóban forgó kérdés tartósan oldódjon meg, azt válaszolta, nézzünk szét más városokban, a hivatalos szervek nem gondoskodnak az élőkről sem, nemhogy a holtakról. Minden városban így festenek az emlékművek.

Jurišin asszony arra is hivatkozott, hogy az ő szervezetük volt az első, amely részt vett a magyar áldozatok emléke előtti főhajtáson, nem most, hanem már akkor, amikor még csak egy kereszt állt az egykori sintérgödörnél. Ők elsősorban a szerb áldozatok emlékét ápolják, de számukra minden ártatlan áldozat egyforma, ezért tesznek meg mindent önzetlenül a megbékélés érdekében. Hetven év után szükség van arra, hogy túllépjünk a történteken, de ne feledjük el az áldozatainkat. Azt is kiemelte, hogy szervezetüknek nagyon jó a kapcsolata a belgrádi magyar nagykövetséggel, így volt ez a múltban is, és Pásztor Istvánt, a VMSZ elnökét is értesítik munkájukról. Most éppen azon fáradoznak, hogy a magyar áldozatoknak rendezzenek be Csúrogon egy emlékszobát.

Nos, a felháborodás oka egy félreértés. A közösségi oldalon az látható, hogy szerdán a Razzia 1942 Emlékegyesület lekaszálta a füvet. Ezt megelőzően, szombattól, amikor lapunkban megjelent a Csúrogi emlékműnél jártunk című írás, egy levelezés folyt Teleki Júlia és a Razzia 1942 szervezet elnöke, Milan Radomir között. Teleki Júlia azt kérdezte, tudnak-e valakit Csúrogon, aki lekaszálná a füvet. Ez 12-én, szombaton, 20.30-kor történik. Erre két nap múlva érkezett válasz (Jurišin asszony tette közzé). Milan Radomir azt írja, nem kell senkit külön megkérni, ők idén is levágják a füvet, de gondjaik akadtak, a fűkaszáló meghibásodott, de legyen Júlia türelemmel 2-3 napig, és rendbe teszik a területet, ezt követően pedig majd beszélnek arról, milyen megoldás lehetséges, hogy a szoborcsoport környéke szebb és méltóságteljesebb legyen. A beszélgetés a szokásos kedves, egymás iránt tiszteletet mutató hangnemben zárult.

Az Autonomija portál június 15-én vette át a Magyar Szó írását, azon a napon, amikor a Razzia 1942 szervezet lekaszálta a szoborcsoport környékét. A félreértések sorozata generálta az indulatokat. Szükségtelenül, mert Teleki Júlia nem azt mondta, hogy szégyelljék magukat a csúrogiak, hogy ilyen az emlékmű környéke, hanem hogy nekünk, magyaroknak kell szégyellnünk magunkat, hogy nem gondoskodunk róla. Senki sem vonta felelősségre a Razzia 1942 szervezetet. Valóban csak hálával tartozhatunk nekik, hogy eddig ezt megtették, de az is biztos, hogy olyan megoldás után kell nézni, ami tartósan rendezi egy ilyen értékes és történelmi szempontból fontos emlékmű sorsát.

Teleki Júlia elmondta, korábban elpanaszolta Hajnal Jenőnek, az MNT elnökének, hogy rendezetlen a szobor karbantartásának a kérdése. Akkor az MNT elnöke azt ígérte, hogy keresnek megoldást.

Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete folyamatosan értesült a csúrogi emlékművel kapcsolatosan történtekről.

– Idén januárban részt vettem az 1942-es razzia áldozatainak emlékére szervezett ünnepségen. Ekkor jártam legutóbb Csúrogon. Akkor nemcsak a szerb áldozatok emlékére kialakított múzeumban voltam, hanem elmentem a faluszéli szoborcsoporthoz is, a magyar áldozatok emlékére emelt emlékműhöz. Teleki Júlia asszony nem első alkalommal jelezte, hogy gondok vannak a szobor környékének a karbantartásával. Most is ezt tette. Arra kért, segítsek. Én erre azt válaszoltam, hozzanak létre egy szervezetet, amely gondozná a területet, és pályázzanak a vajdasági vagy a szerb kormányhoz karbantartási eszközökre, és ezzel tartósan megoldódhatna a szobor környékének a rendezése. Pásztor István úrral is egyeztettem ebben a kérdésben, és egyetértett, hiszen nyilvánvaló, hogy sem Teleki Júlia, sem mások, a túlélők vagy idősebb hozzátartozók közül nem tudják ezt a munkát elvégezni – mondta a belgrádi magyar nagykövet.

Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke kérdésünkre elmondta, az emlékpark karbantartásának ügyében mindenekelőtt Teleki Júliával szeretne egyeztetni, aki két évtizede ápolója a csúrogi kivégzettek emlékének. Teleki Júlia eddigi életével is bizonyította, hogy számára mennyire fontos ez a kegyeleti hely, éppen ezért őt semmiképpen megkerülve, hanem vele egyeztetve kell megtalálnia megoldást. Az MNT elnöke elmondta, keresik a partnereket, így a Razzia 1942 Emlékszervezetet is, a csúrogi önkormányzatot, az iskolákat és cserkészcsapatokat, amelyekkel együttműködve közmegelégedésre lehet rendezni az emlékmű tartós karbantartását, de más kegyeleti helyekről való gondoskodást is.