A kishegyesi Ady Endre Általános Iskola diákszínjátszói szerdán este Kire ütöttem? címmel egy színházi előadást mutattak be a színházteremben.
A gyerekek tapasztalatait is beleszőtték a darabba (Lakatos János felvétele)
Az elmúlt években ez a harmadik olyan színdarab, amelyet a diákszínjátszók nagyközönség előtt adtak elő. Ez alkalommal Hajvert Lódi Andrea rendezésével egy improvizáción és Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek? című művén alapuló színművet adtak elő.
Hajvert Ákos, az iskola igazgatója a premier után arról számolt be a médiának, hogy három éve működik az iskola színjátszó csoportja, Mészáros Márta vezetésével.
– Feltett szándékom volt, hogy színjátszó csoportot alakítsak, mert Kishegyesen nem volt színjátszás. Másrészt nagyon fontosnak tartom azt, hogy minden évben más szakemberrel dolgozzanak a gyerekek, mert így tudnak a lehető legtöbbet megtanulni. 2014-ben Krizsán Szilvia vezetésével a Dzsungel könyve című musicalt mutatták be, nagyon nagy sikerrel. A következő évben Molnár Róberttel a Csongor és Tündét készítették el, az idén viszont más típusú műhelymunkában vettek részt. Ez nemcsak arról szólt, hogy van egy darab, amelyet meg kell tanulni, és előadni, hanem volt egy kiinduló helyzet, az ő helyzetük, a kamaszság, és erre húztak rá egy szöveget. Ez az előadás drámapedagógiai módszerekkel készült, és nagyon kevés idő állt a rendelkezésükre, mert áprilisban kezdett velük foglalkozni Hajvert Lódi Andrea. Mindössze heti egy próbával folyt a munka, mert ők azok a gyerekek, akikről az előadásban is szó volt, akik nemcsak színjátszásra, hanem sportra, informatikára és mindenféle szakcsoportra járnak – mondta el Hajvert, majd arról is szólt, hogy az előadások színvonala az évek alatt növekedő tendenciát mutat, és nagyon szeretné, hogy a gyerekek jövőre is készítsenek egy színdarabot.
A szülő–gyerek kommunikáció a valóságban is kényes téma (Lakatos János felvétele)
A munkamódszert és a darabválasztást az idő határozta meg, amiből kevés állt rendelkezésre, mondta el Hajvert Lódi Andrea.
– Mindössze két és fél hónapunk volt arra, hogy valamit a színpadra vigyünk, és mi sem természetesebb annál, hogy a gyerekek saját problémáival kezdtünk el foglalkozni. Tulajdonképpen az volt a téma, hogy hogyan változik a kommunikáció a szülők és a gyerekek között, de kicsit talán arra világítottunk rá jobban, hogy a szülő hogyan kommunikál a gyerek felé. Ebből csináltak kis improvizációkat és jeleneteket, majd erre húztunk rá egy Janikovszky-szöveget keretnek, és a végén ez a kis játékos bemutató született. Ez nem egy nagy színpadi produkció, csak egy műhelymunka, amelyben elmondhatták, hogy mi a véleményük a családon belüli kommunikációról, és mit szeretnének – mondta el a rendező.
A kishegyesi diákok előadását a Szekeres László Alapítvány és a Balassi Bálint Intézet támogatták, szakmai partner volt a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet.
