Nagy Imre akkor emelkedett a legmagasabbra, amikor a legmélyebb megaláztatással, az igaztalan halálos ítélettel sújtották – mondta Trócsányi László igazságügyi miniszter az egykori miniszterelnökre és mártírtársaira emlékezve a budapesti Vértanúk terén rendezett központi megemlékezésen csütörtökön.
A miniszter felidézte: az 1958-ban mártírhalált halt miniszterelnököt nem szabad választással létrejött parlamenti többség, hanem valamiféle spontán népakarat emelte a kormányfői székbe. Őt a vértanúság, a magyar néppel vállalt sorsközösség vállalása legitimálta azzal, hogy nem kért kegyelmet és elutasította a magyar nép szabadságát eltipró erőkkel a kollaborálásnak még a lehetőségét is – mondta.
Ezért válhatott Nagy Imre a nemzeti egység jelképévé már akkor, amikor még a nevét sem volt szabad jóformán kimondani – mondta Trócsányi László, aki szerint Nagy Imre egyike azon keveseknek, akit ma is valamennyi politikai erő magáénak érez. Nagy Imre így lett valamennyiünk hőse: nemzeti hős – fűzte hozzá.
A miniszter azt mondta: Nagy Imrétől halálában többen féltek, mint életében.
Trócsányi László hangsúlyozta: a történelmet nem lehet előre kiszámítani, még kevésbé valamilyen egységes hatalmi központból irányítani.
Az 1956-os forradalom eltiprása nemcsak a szabadság, hanem a jog halála is volt: mindkettő egyszerre esett áldozatul a sortüzekben, a statáriális bíráskodásban, a Vörös Hadsereg tankjaival vívott utcai harcokban. Nagy Imre és mártírtársai újratemetése sem csak a szabadság, hanem a jog újjászületését is jelezte. „A koporsókból az új, szabad, alkotmányos Magyarország bölcsője lett” – fogalmazott.
Június 16-án az 1956-os forradalom mártírhalált halt miniszterelnökéről, Nagy Imréről és mártírtársairól, a forradalmat követő megtorlás áldozatairól emlékezik meg az ország kivégzésük 58., és újratemetésük 27. évfordulóján.
A rákoskeresztúri Új köztemetőben, a nemzeti emlékhelyen koszorúzással emlékeztek Nagy Imre egykori miniszterelnökre és mártírtársaira kivégzésük 58., és újratemetésük 27. évfordulóján.
A megjelentek Nagy Imre miniszterelnökre, Maléter Pál honvédelmi miniszterre, Gimes Miklós politikus-újságíróra, Losonczy Géza államminiszterre, Szilágyi József jogász-rendőr alezredesre és csaknem háromszáz mártír honfitársra emlékeztek.
A megemlékezők először az ’56-os emlékműnél helyezték el koszorúikat. A kormány nevében Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára koszorúzott. Az emlékműnél koszorút helyezett el Kövér László, az Országgyűlés elnöke képviseletében Jakab István alelnök, a Kúria nevében Székely Ákos, a legfőbb ügyész képviseletében Lajtár István legfőbb ügyészhelyettes. A Magyar Honvédség koszorúját, Benkő Tibor vezérezredes, honvéd vezérkari főnök helyezte el.
Ezt követően a megemlékezők Nagy Imre miniszterelnök és a „névtelen áldozatok, névtelen elesettek” sírjánál helyeztek el fehér rózsákat.
A nap folyamán Áder János köztársasági elnök is elhelyezte az emlékezés virágait a Rákoskeresztúri új köztemető nemzeti emlékhelyén.
