„Mert az ember – ezt egyre inkább hiszem – csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket.”
(Márai Sándor: A bűvész)
Ötvenéves, jubileumi osztálytalálkozót tartottak június 11-én a József Attila Általános Iskola 8. b osztályát kijárt, 1966-ban végzett diákjai. A névsorolvasáson tizenöten voltak jelen, felelevenítették ifjúkori emlékeiket, együtt emlékeztek az azóta eltelt évekre. A hiányzó diákok, Kaszás Erzsébet osztályfőnök és a volt tanárok egészségi állapotuk vagy egyéb okok miatt maradtak távol, sajnos többen már távoztak az élők sorából, róluk méltó tisztelettel emlékeztek meg.
A névsor szerint mindenki felelt a „Mi történt veled azóta?” kérdésre. Életsorsok elevenedtek meg: sikerek, csalódások, örömök, bánatok és „csodák”, tömören felvázolt élettapasztalatok, értékrend-változások…. Meséltek mindannyiuk büszkeségeiről, a gyermekeikről, no meg az unokákról – ők, bizony, nagy tapsot érdemeltek. A találkozón mindenki figyelmesen hallgatta a másikat, nem úgy, mint régen, amikor a figyelem igen gyakran elkalandozott. Ezúttal senki sem osztályozott senkit, a jegyeket már régóta az Élet osztogatja. Volt vicc, jókedv és kacagás, a szombati nap csakis róluk szólt.
