A népzenekedvelők zarándokhelye volt a hétvégén Torda, ahol szombaton tartották meg a 40. Durindót, vasárnap pedig az 53. Gyöngyösbokréta részvevői mutatkoztak be.
Fotó: Molnár Edvárd
Az 1200 lakosú bánáti falu 1985-ben már volt házigazdája a rendezvénynek, amelynek emléke ma is él a falu lakói között. Akkor történt meg először, hogy a fellépőket házaknál szállásolták el. Ennek köszönve a hivatalos program befejeztével is folytatódott a társalgás, mulatozás. A tordaiak most hétvégén is megmutatták, hogy jó házigazdák tudnak lenni.
– Hónapok óta készülünk, hogy mindent előteremtsünk és felkészüljünk arra, hogy 31 év után újból jó házigazdái legyünk a Durindónak és a Gyöngyösbokrétának. Bízom abban, hogy annak a több száz embernek a munkája, aki aktívan részt vett ebben a szervezésben, most olyan módon térül meg, hogy minden idelátogató, fellépő, vendég jól érezte magát, és ez a kettő, illetve három nap a magyar népzenéről, a magyar néptáncról, kultúránkról, anyanyelvünkről szól, amely mindannyiunk számára fontos. De külön fontos számunkra itt Tordán, a szórványban – mondta Dobai János, Torda HK elnöke, emlékeztetve, hogy a falu idén újratelepítésének 240. évfordulóját ünnepli.
A rendezvény vendégei között volt Gombás Szeléna, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának a konzul asszonya is. Felolvasták Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkárának üdvözlő levelét. A Torda közösségi életét bemutató kiállítást Dudás Károly, a VMMSZ elnöke, a fesztivált pedig Szabó Gabriella, a Fesztiváltanács elnöke nyitotta meg.
Szabó Gabriella hangsúlyozta, hogy a Durindó negyven évvel ezelőtt a citerazenekarok találkozójaként indult, viszont fontos összejövetele lett a táncházi zenekaroknak.
– Gyakran nemcsak a nagy család, a mozgalom részei vagyunk, hanem valódi családok jönnek létre mozgalmon belül, és nevelik felnövekvő gyermekeiket ebben a kultúrában, közegben. És így gyarapodhat, növekedhet az égig érő fa itt, ezen a földön, ahol igen mélyre nyúlnak a gyökerei, melyek segítségével jól tud terebélyesedni és új hajtásokat hozni. De ehhez az kell, hogy itt legyünk, együtt legyünk, megosszuk egymással gondolatainkat, érzéseinket, beszélgessünk, táncoljunk, énekeljünk és muzsikáljunk együtt – mondta megnyitóbeszédében a Fesztiváltanács elnöke.
A Durindóra 116 csoport, illetve szólista jelentkezett idén. A 68 településről, 82 művelődési egyesületből több mint 1500 föllépő érkezett Tordára. A Gyöngyösbokrétára 34 néptánc-együttes jelentkezett, közel kilencszáz föllépővel. Emellett vendégegyütteseket is hívtak: az idén négy vendégtánccsoport érkezett Magyarországról. Az elmúlt évekhez hasonlóan a gyerekfesztiválok díjazottjai közül is fölléptettek néhányat a vasárnapi Gyöngyösbokréta szüneteiben.
– Visszapillantva az elmúlt négy évtizedre azt kell mondanunk, hogy ahogyan a Durindó elindult, senki sem hitte volna, hogy a negyven évet megéli. Most pedig, látva ennyi föllépőt, ennyi fiatalt, ennyi lelkes öntevékeny énekest, szólistát, muzsikust, azt kell mondanunk, hogy nemcsak negyven év, még hosszabb idő is van ennek a vidéknek, ennek a tájnak és ennek a közösségnek az itt élésre, az itt maradásra. Ez a Durindó azt próbálja most velünk elhitetni, hogy minden megpróbáltatás ellenére valahol itt, együtt, közösen, úgy ahogyan 1977-ben elkezdődött, tovább tudjuk folytatni – nyilatkozta Hajnal Jenő, az MNT elnöke.
A fesztivál fontos eseménye volt a magyarországi Csík zenekar vendégszereplése, amely az eső ellenére fergeteges hangulatot teremtett és maradandó élményt nyújtott a legkitartóbbaknak. A koncertet követően pedig táncház volt a Juhász zenekar kíséretével.
A Nepomuki Szent János római katolikus templomban ünnepi áhítattal kezdődött a Gyöngyösbokréta műsora. A fesztivál lobogójának a megáldása után a néptáncosok díszfelvonulása és menettánca következett. Ez a tervezettnél rövidebb volt, mivel a szervezők úgy döntöttek, hogy – a várható eső miatt – a labdarúgópályáról a helybeli Művelődési Otthon nagytermébe helyezik át a rendezvény színhelyét. Nem merték ugyanis bevállalni a kockázatot, hiszen a viseletek egyrészt nagyon költségesek, másrészt igen nehéz pótolni, újat beszerezni. A bőrtalpú cipőknek és faszöges csizmáknak sem tesz jót a nedves talaj.
A műsor szünetében bemutatták Bodor Anikó–Paksa Katalin: Vajdasági magyar népdalok V. című kötetét. Felléptek azok a fiatal tehetségek is, akik a gyermek- és ifjúsági népművészeti vetélkedőkön lettek díjazva.
A rendezvény végén a fesztivál lobogóját átadták Bácskossuthfalva küldöttségének, amely jövőre az 54. Gyöngyösbokréta és a 41. Durindó házigazdája lesz.
