2024. április 18., csütörtök

Szikrázó parlament, kitárt kabinetajtó

Jovan Komšić: Komoly politikai történetek nem íródnak „hiszek nektek” alapon

Megalakult a köztársasági és a tartományi parlament, a kormányok összetétele azonban még egyik hatalmi szinten sem ismeretes. Találgatások és egyeztetések vannak, ez utóbbiak újabb alapot adnak az előbbiekhez. A Köztársasági Képviselőház alakuló ülésén heves indulatok szabadultak el, s a rangidős elnöklő elhalasztotta az ülés folytatását. Két kérdés fogalmazódott meg az eset kapcsán: előrevetíti-e a parlamenti hangulat az ülések lefolyásának módját a következő négy évben, s indokolt volt-e a halasztásról szóló döntés meghozása egyáltalán, vagy az ideiglenesen betöltött funkcióval való visszaélésnek számít. Prof. dr. Jovan Komšić elemzőt először erről a döntésről, majd a kormányok megalakításával kapcsolatos témákról kérdeztük.

Valóban akkora súlya volt Dragoljub Mićunović döntésének, mint amekkora teret kapott a legnagyobb párt kommentárjai révén?

– Létezett egy forgatókönyv, mely szerint gyorsan meg kellett volna alakulnia a parlamentnek, hogy aztán a kormány is gyorsabban létrejöjjön, s minden készen álljon a kínai tisztségviselők szerbiai látogatására. Ezeket a terveket borította fel kissé a halasztás, de jómagam amondó vagyok, hogy az elnöklő reakciója indokolt, elfogadható volt. Semmi szükség „rendkívüli helyzet” előidézésére. Ahogyan a reggel „okosabb” az esténél, ebben az esetben is bölcsebbnek bizonyult a hétfő a pénteknél, amikor az új házelnököt meg is választották, és semmi sem tolódott el jelentősebb mértékben.

A pártközi támadások, az éles hangnem aggasztónak számítanak-e? Ilyen parlamentünk lesz a következő mandátumban?

– A hatalomnak és az ellenzéknek is tanulnia kell – igaz, sok idős képviselő is helyet foglal a képviselőházban, őket nem biztos, hogy meg lehet bármire is tanítani. Ami szerintem értékrend tekintetében fontosnak számít, az az, hogy európai törvényeket hoz majd a ház, és az ellenzék fontos szerepet tölthet be ezek javítása terén, indítványokat fogalmazhat meg, és folyhat a házban egy bonyolult, értékes munka is. Az ellenzék azt nem teheti meg, hogy ellehetetleníti a munkát, hiszen az ilyen fellépést akként értelmeznék, mint az ellenzéki pártok elállását saját programcéljaiktól. Az első parlamenti ülésre tehát nem kell figyelmeztetésként tekinteni a jövőre vonatkozólag, ez nem jelenti azt, hogy valóságshow lesz a házból. Szikrák lesznek, azok nem jelentenek semmi rosszat, ha megalapozott véleményeken, programokon nyugszanak. Korainak tartom még a jelenlegi időszakot a helyzet dramatizálására.

Mit jelent a Szerb Radikális Párt támogatása köztársasági és tartományi szinten is a házelnökök megválasztásakor?

– Logikus volt a régi arculathoz hű cirkuszmesteri viselkedést várni a radikálisoktól, nem is olyan régen, magam is rámutattam egyik nyilatkozatomban ennek a lehetőségére. Eddig mást láttunk a tartományban és a köztársaságban is, politikai tevékenységük egy másik módját vázolták fel, meglátjuk tartós marad-e ez az állapot. Most azt mondják, mindig is a kisebbségi jogok tisztelői voltak, amit nehéz elhinni a korábbi évek politikájának ismeretében. Ha továbbra is toleránsabb, demokratikus arculatukat fogják mutatni, akkor azt támogatni kell.

Befejeződött a kormányalakítással is kapcsolatba hozható egyeztetések első fordulója. Ki áll közelebb ahhoz, hogy bejusson Aleksandar Vučić kabinetjébe?

– Nehéz lenne pontosan megmondani. Maga a kormányalakító közölte azt az egyeztetéseket követően, hogy egy dilemmával több van most, mint korábban. Hogy mi e dilemma oka, azt csak találgatni tudjuk. Ha viszont egymás mellé helyezzük a kormányalakító kijelentéseit és a pártok vezetőinek a mondatait, akkor számomra mégsem tűnik kizártnak az, hogy létrejöjjön az úgynevezett nagykoalíció, mely európai irányultságú lenne, magába foglalná a szocialistákat és a Liberális Demokrata Pártot is bizonyos módon. A tartományban a Vajdasági Szociáldemokrata Liga is szóba jönne. Köztársasági szinten Nenad Čanak elmondása szerint pártja nem kíván részt venni a hatalomban.

Ezek szerint e kijelentés nem jelenti automatikusan azt, hogy tartományi hatalmi szerepre sem készül a liga?

– A liga úgy ítélte meg, hogy nem áll a köztársasági szint a politikai érdeklődésük középpontjában. A tartományban azonban nyitva maradt a lehetősége ennek az együttműködésnek. Létezik azonban egy szerintem logikus politikai elvárás a haladókkal szemben, melyet a liga emleget, a Vajdasági Magyar Szövetség azonban biztos koalíciós partnerként már kevésbé tesz említést róla. Ők nem ragaszkodnak annyira a programcélokhoz, a haladók Vajdasággal kapcsolatos tervének bemutatásához. Azt lenne a legfontosabb látni, mit nyújtanak a haladók Vajdaságnak. Az a hét pont, amely a lapokban is napvilágot látott, nagyon általánosnak számít, és nem ad pontos választ: mit akar Vajdasággal tenni az SZHP. Konkrétabb megfogalmazásra, lejegyzésre, magyarázatra van szükség, melynek alapján aztán megértenénk, hogy miért lépett a haladókkal koalícióra a liga vagy a VMSZ. Sőt, a szocialisták is, akik megítélésem szerint szintén közel állnak a tartományi kormány ajtajához. Ezt fontos lenne megkérdezni Pásztor Istvántól, a Tartományi Képviselőház elnökétől, mit gondol a vajdasági programról, történt-e előrelépés, eddig ugyanis minden a választási kampányígéretek szintjén maradt. Ma már komolytalannak számítanak az olyan választási ígéretek, melyek szerint a haladókkal majd jobb lesz Vajdaságnak. Komoly politikai történetek nem íródnak „hiszek nektek” alapon.

Problematikusnak tartaná, ha ez a program, fogalmazzunk úgy, menet közben alakulna ki?

– Igen, ezért kellene inkább előre látni, miből áll ez a program. A hét pontból egyetlen pont szólt a köztársasággal való partnerségről, amely utalhat az intézményrendszerre, a többi általánosan elfogadott szociális és gazdasági kérdéseket taglalt röviden. A partnerség rendben van, könnyen el is tudom képzelni most, hogy ugyanaz a hatalom lesz a tartomány és a köztársaság szintjén is. A politikai elitünknek fel kell fognia, hogy a partnerség akkor is kötelező, amikor ez az áldásos állapot nem áll fenn a hatalom vertikális megosztottságának szintjein, de az is igaz, hogy évtizedek kellenek olykor egy ilyen felfogás eléréséhez. A liga megnyitotta a partnerség kérdését konkrét projektumok, ötletek felvetésével, amire azt a választ kapta, hogy nem ők alakítják a kormányt, annak kell alkalmazkodnia, aki a kormányalakítóhoz csatlakozik. Nem hiszem, hogy az effajta „kell vagy nem kell?” hozzáállás lenne a célszerű.