Nap mint nap hallhatjuk azokat a véleményeket, melyek szerint rohamléptekkel masírozunk az európai uniós (EU) tagság irányába, szinte már karnyújtásnyira vagyunk tőle. A tagság előnye – az uniós források hozzáférhetősége mellett –, hogy nagyobb jogbiztonságot és gazdasági fellendülést eredményezhet. Az EU belső piaca olyan egységes piac, ahol biztosított az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgása. A szabad belső piachoz történő csatlakozás előnyöket, de egyben kihívásokat is rejteget magában.
1993-as létrehozása óta az egységes piac nagyon sok új munkahelyet hozott létre. A 2011-ben és 2012-ben előterjesztett egységes piaci intézkedéscsomag javaslatai pedig arra irányultak, hogy a foglalkoztatás fellendítése és az európai vállalkozásokba fektetett bizalom növelése érdekében még jobban ki lehessen használni az egységes piac kínálta lehetőségeket az Unió egész területén. Az egységes európai piac megteremtése – a kétségtelenül fennálló problémák ellenére – mindenképpen sikertörténetnek tekinthető. Vannak azonban árnyoldalai, és zavartalan működését is időről időre megzavar(hat)ják bizonyos körülmények. Most éppen olyan kérdések merültek fel, mint hogy mekkora kockázat a brit kilépési veszély az EU-ból, valamint a globalizáció lassulása és a protekcionizmus térnyerése. Világszerte megfigyelhető egy erősödő választópolgári fogékonyság a hosszú távon valószínűleg önsorsrontónak bizonyuló populizmusra, amely szintén kockázati tényező.
TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEK
Kontinensünk nem mindig volt ilyen viszonylagosan békés hely. Ma annak számít, még az időnként megjelenő terrorveszély, migránshelyzet és egyéb konfliktusforrások ellenére is. Korábban évezredeken keresztül véres háborúk dúltak a földrész kisebb-nagyobb szegleteinek birtoklása végett. Vallási és ideológiai okokból, vagy uralkodók személyes indítékaiból is fegyveres konfliktusok zajlottak. Milliók estek áldozatul, legtöbben olyanok, akik valószínűleg nem is tudták pontosan, miért halnak meg. A 80 milliós Franciaország és a 65 millió lakosú Németország – jelenleg az EU két legnépesebb országa – például csak 1870 és 1945 között háromszor háborúzott egymás ellen. Az országok közötti béke szavatolásának lehetőségei közül az egységesítés, mint eszme, nem egy új keletű elgondolás. Több egykori európai vezető és gondolkodó már korábban is ebben látta a megoldást. Victor Hugo, Dante, Kant, Comenius, Erasmus, Saint-Simon műveiben olvashatunk erről az elképzelésről. 1929-ben Aristide Briand, Franciaország akkori miniszterelnöke javasolta az európai nemzetek föderációjának megalakítását a szolidaritás, a gazdasági fejlődés, valamint a politikai és a társadalmi együttműködés jegyében. Akkor még úgy tűnt, hogy a célt valóban meg is lehet valósítani. A kor jeles közgazdásza, John Maynard Keynes is támogatta az elképzelést. A gazdasági világválság begyűrűzése, a kommunizmus és a fasizmus térhódítása, majd az ennek okán kialakuló második világháború azonban megakadályozta az egységesítésre vonatkozó eszme további kibontakozását. A második világégést követően gyorsan kialakuló hidegháborús hangulat és a bebetonozódni látszó kétpólusú világrend pedig viszonylag gyorsan egyértelművé tette, hogy Európa gazdasági és politikai szempontból csak akkor válhat meghatározó tényezővé, ha integrálódik. Máig az Európai Unió alapkövének tartják az Európai Szén- és Acélközösség megalakítását. Az elképzelés a német szén és a francia vasérc közös piacának megteremtését tűzte ki célul. A koncepció alapját képezte, hogy ha a szén- és acélipar közös ellenőrzés alatt áll majd, az meghiúsíthatja az önálló háborús előkészületeket mindkét fél részéről is. A közösségek Európai Unióvá alakításának dokumentált formája először az állam- és kormányfők 1983. június 19-i stuttgarti Ünnepélyes Nyilatkozatában jelent meg. Az EU lényegében az 1992-ben megkötött maastrichti szerződés hatályba lépésével 1993. november 1-én jött létre.
AZ EU A 21. SZÁZADBAN
A század elején úgy tűnt, sikeresen folytatódhat a kontinens integrációja. Ott tartunk azonban, hogy az EU éppen most éli át fennállása legnagyobb válságát. Mindenki ismét sokkal inkább tekinti magát a nemzetállamához tartozónak, mint európainak. Európa valódi egysége azonban nyilván csak egy nagyjából azonos ár- és bérszínvonal mellett, egységes adó- és vámpolitikával lenne elérhető, a gazdagabb tagállamok láthatóan nem nagyon hajlandóak áldozatokat vállalni. Utóbbiak nem szeretnék feladni nemzetállam mivoltukat, az európai intézmények pedig továbbra is lassan és nehézkesen működnek. Az Unió jövőjét sokban befolyásolja majd a Nagy-Britanniában esedékes népszavazás eredménye. A britek ugyanis a hónap végén szavaznak arról, hogy az EU tagjai kívánnak maradni vagy sem. A referendum eredménye az egész Unió jövőjét jelentősen befolyásolja majd. Európa gyengébb lenne Nagy-Britannia nélkül, és fordítva is valószínűleg igaz az állítás.
