Egyazon napon két kiállítás is nyílott Zomborban, amelyek az absztrakciót helyezik a középpontba. Virág István zombori művészfotós Absztrakciók – fotóálmok címmel mutatja be terjedelmes sorozatát a Veljko Petrović Gimnázium dísztermében. A dr. Fekete Ladislav iskolaigazgató által meghirdetett Nyitott gimnázium elnevezésű program keretében a díszterem, az egykori zeneterem galériaként működik, és egyéb kulturális rendezvényeknek is helyet biztosít. Az igazgató számításai szerint a gimnázium egykori tanulói közül mintegy ötezren élhetnek a világ különböző tájain, akik egyebek közt szellemi kapacitásukkal gyarapíthatják az intézmény hírnevét.
Mi sem bizonyítja jobban elképzelésének helyességét, mint hogy Virág István kiállításának megnyitóját számos képzőművész, irodalmár, intézményvezető és mások mellett a város mindhárom akadémikusa (mindannyian a gimnázium egykori tanulói) is megtisztelte jelenlétével.
– Virág István fényfestészetének két fő karakterjegye az impresszív hatás és a kísérletezés. A kettőt együtt talán a konvenciók figyelmen kívül hagyásának is nevezhetjük. A fotókon megjelenő finom textúrák, érzékletes raszterek, kapilláris struktúrák, dimenzionalista kompozíciók, kubista mátrixok egyértelművé teszik, hogy egyfajta nemeuklideszi művészettel, a festészetből leképzett fotográfiai művészetmutációval szembesül a néző. A kiállításon szerepel olyan immagináris tájkép, ami egyértelműen a lírai absztrakció fogalomkörébe sorolható, viszont a színkatedrálisok már inkább a multiplikációs algoritmus révén létrehozott, fraktál-jellegű alkotásokhoz állnak közelebb, egyfajta transzdimenzionális poétikát sejtetve. Vizuálisan lebilincselők a fotókon megjelenő torzított, roncsolt hasábfelületek, amelyek színkezelésében szinte egymással felesel a redukált színvilág és a harsány kolorit, a penészbe hajló húsrózsaszín és az artériás vér vöröse, a klorofill nyers zöldje. Gyakori motívumként épülnek a fotókba az ívek, valamint az erős asszociációs mezőt kibontó kozmikus felületek, amelyek megidézik az őskáoszból pillanatokra fölbukkanó amorf formákat, ezek alakjukat változtatják az erős gravitációs tér hatása alatt, keresik lehetséges explozív alaköltésük adódó pillanatát. A nonfigurativitás mögött rekedt alakábrázolás kétségbeesése jelenik meg ezeken a képeken. Természetesen képzettársításaink révén, a formák, színek és felületek mögött úgy tűnik, mintha ocsmány űrlények, megriadt halak, csókolózó szerelmespár, gyászos varjak, zsákmányra leső rákollók igyekeznének széttépni az őket rabul ejtő képsíkot, pedig ott csupán színek, szögletes, gömbölyű vagy amorf formák, megfagyott hullámfelületek jelennek meg, látszólag festészeti eszközökkel – szerszámokkal – létrehozva – mondta megnyitó beszédében Fekete J. József akadémikus.
A tárlat a hónap végéig látogatható, munkanapokon 17 és 19 óra között.
A másik kiállításnak a Szent Gellért Német Egyesület ad otthont, szerzője a Münchenben élő Otto Pavlichek. A Cservenkán született alkotó a darmstadti Művészeti Akadémián tanult festészetet. Alkotásai csak részben érintkeznek az absztrakcióval, látomásosságuk a szürrealizmus mellett viszont az elvonatkoztatást, ezzel egyetemben a képzettársítások lehetőségét is magukban hordozzák.
A kiállítást megnyitó David Kecman Dako irodalmár kiemelte a festő fölszabadultságát, amivel az előtte feszülő üres vászonra vagy műholdvevő tányérra varázsolja csodás alkotásait, amelyek különböző alkotói koncepciók mentén folyton a tapasztalt valóság és az álomszerűség határán örvénylenek, különös, a természetben nem tapasztalható formákban kanyarognak. A meleg színek és az aranypor még tovább fokozzák a képek álomszerűségét – véleményezte Kecman, aki Pavlichek művészetét Friedensreich Hundertwasser alkotásaihoz közelinek nevezte. Ennek valós alapja, hogy a Németországban igen népszerű Pavlicheket odahaza Hundertwasser von Sendlingnek, vagyis s sendlingi (München városrésze, ahol az alkotó él) Hundertwassernek nevezik.
A megkapó, nagyméretű alkotások június 25-ig tekinthetők meg a zombori német egyesületben.
