2024. március 29., péntek

Pax Globalis – avagy a globális béke korszaka

Nagy érdeklődéssel várta már mindenki, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke mit nyilatkozik az esetleges kamatemeléssel kapcsolatban. Janet Yellen – akitől megszokhattuk, hogy csak óvatos utalások formájában közli mondandóját – pénteki nyilatkozatában határozottan utalt egy közelgő kamatemelés lehetőségére. Rövid értékelőjében kifejtette, hogy a jelenlegi amerikai munkanélküliségi ráta közel van a monetáris politika céljához, az inflációt illetően pedig azt várja, hogy a pénzromlás mértéke visszatér a 2 százalékban meghatározott célérték közelébe. Így most egyre valószínűbbnek tűnik, hogy akár már júniusban kamatemelésre kerülhet sor, míg korábban ezt csupán az év végére valószínűsítették. Elemzők szerint egyébként a befektetők már csak azért is örülnének a júniusi kamatemelésnek, mert az eloszlathatná a további bizonytalanságot is azzal kapcsolatban, hogy mikor lesz a kamatemelés. A találgatások azonban még csak most kezdődtek igazán: vajon mekkora lesz az emelés, és meddig lehet a továbbiakban növelni a kamatot.

Specifikus, korábban soha nem tapasztalt helyzet állt elő a világgazdaságban. A fejlődő országok lassulása miatt a globális termelés folyamatosan recesszióban vagy recesszió közeli állapotban van. Ez az egyik fő okozója az alacsony nyersanyagáraknak is. A fejlett országokban ugyanakkor a szolgáltatási ágazatok jól teljesítenek, a belső piacok pedig viszonylag stabilnak tekinthetők. A kamatok egészen alacsonyak, még negatív irányadó rátára is van példa. A kérdés most az lehet, mi történhet a dollárral, ha az eddigieknél is vonzóbbá válik a kamata miatt. A világ összes pénze az USA-ba kezd áramlani, olyan mértékben erősítve a dollárt, hogy az recesszióba tolhatja az amerikai gazdaságot? Ha viszont nem kezdik meg a kamatemelést, az a klasszikus gazdasági logika szerint előbb-utóbb inflációt eredményez? Nagyon valószínűnek tűnik egy, a népmesékből ismert fordulat – utalva arra, amikor a szegény legény hozott is ajándékot a királylánynak meg nem is –, hogy kamatot emelnek, de olyan csekély mértékben, hogy az csak utalás lesz az emelési szándékra, de a valós piaci hatása elhanyagolható, azt követően pedig várják a további fejleményeket.

TÜNETI KEZELÉS

A világ jegybankjai, a 2008 válság következményeit kezelendő, kamatcsökkentésbe kezdtek. Ez kicsit ahhoz hasonlítható, mint amikor a kezelőorvos a súlyos és lappangó betegséget csak antibiotikumokkal próbálja kezelni. Persze néha ez tüneti kezelésnek is beválik, hiszen a szervezet legyengülése folytán ilyenkor fertőzések alakulnak ki, melyekre hatásos az antibiotikum, az eredeti betegséget meg közben maga a szervezet is legyűri. A logika ebben az esetben is hasonló lehet. De mit is jelent lényegében az alapkamat, illetve az irányadó ráta. A jegybankok ezzel próbálnak hatni a gazdasági folyamatokra. Ez az a kamatszint, amelyen a központi bank a kereskedelmi bankokat hitelezi. A Fed ezt 2008 óta lényegében nulla közelében tartja. Azt pedig már jó, ideje mindenki világosan látja, hogy egyszer a kamatemelést is el kell kezdeni. Több oka van, egyik főoka, hogy az alacsony kamatok hosszú távon ellehetetlenítik a kereskedelmi bankok helyzetét. A nyugdíjalapok elértéktelenednek, a lakossági megtakarítások pedig zsugorodni kezdenek az alacsony kamatok miatt. Tartósan alacsony kamatok mellett a pénz a spekuláció eszközévé válik, hiszen a tőke tulajdonosai ilyenkor manipulációkkal próbálják fialtatni a pénzüket.

MÉGSEM LESZNEK MAGAS KAMATOK

Vannak olyan elméletek, melyek szerint a kamatok soha nem lesznek már magasak. Szakértői elemzések is készültek arról, hogy a technológiai fejlődés olyan változásokat hozott, amelyek nem teszik lehetővé a magas kamatok tartós meglétét. Visszatérve az orvosi hasonlatokhoz, ha a kamat a világgazdaság láza, akkor az lenne a kívánatos, hogy a láz tartósan alacsony maradjon. Sok helyen olvashatjuk, hogy minden megváltozott, ezért van mindez így. Ha történelmi példákat keresünk, meglepő, de volt már olyan korszak, amikor tartósan alacsonyak voltak a kamatok. Időszámításunk kezdete előtt néhány évvel, majd azt követően mintegy két évszázadon keresztül egy viszonylag békés periódus zajlott az akkor ismert világban, a Római Birodalom területén. Róma abban az időszakban már meghódította és uralta az egész mediterrán térséget, de nem szólt bele a provinciák vallási, gazdasági és törvénykezési életébe. Meghagyta a helyi elitet és a lokális társadalmi struktúrákat, mai kifejezéssel élve autonómiát biztosított számukra. Alacsony adókat vetett ki a provinciákra, így mindenki elégedett volt. A boldog békeidők korszaka volt az. A virágzó (világ)kereskedelemből Róma abban az időben akkora hasznot húzott, hogy abból fedezni tudta a közigazgatás fenntartásának és a megszálló csapatok eltartásának költségeit. Ilyen párhuzamok alapján lehet, hogy az emberiség egy hosszú ideig tartó békés korszak előtt áll most.