Május 17-én, kedden hajnalban Szegeden elhunyt Nagy József újságíró, műfordító, a Szabadkai Rádió alapító főszerkesztője, azt megelőzően az Újvidéki Rádió szerkesztője. 88 évet élt.
Nagy József 1928. április 22-én született Szenttamáson. A gimnáziumot Szabadkán végezte, s 1951-ben az Újvidéki Tanárképző Főiskola matematika–fizika szakán szerzett oklevelet. Időközben azonban állandó munkatársa lett az 1949 őszén megalakult Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének. Eredetileg bemondónak jelölték, de már kezdettől fogva gyakornoki feladatokat kapott a különböző rádiós műfajok szerkesztőségeiben. A szakma műhelytitkaiba a vajdasági újságírás „nagy öregjei” avatták be, akik önzetlenül segítettek a kemény napi munkában épp úgy, mint a folyamatos önképzésben. Az új média sokrétű funkcióinak feltárásában előbbre vitték hivatalos kiküldetései és tanulmányútjai is a hazai és külföldi rokonintézményekben. Különleges élményekkel gazdagodott Rómában, ahol ösztöndíjasként a RAI UNO ultramodern stúdiótechnikával felszerelt grandiózus palotájában zajló munkafolyamatokat is megismerhette.
Első állandó munkakörének a gyermek- és ifjúsági műsorokat jelölték ki, ahol a szerkesztői feladatok ellátása közben a mesejátékok, ifjúsági regények rádióra alkalmazásába, megrendezésébe is beletanult. Feladatai csakhamar kiterjedtek a hangjátékok és más művelődési műsorok szövegfeldolgozásaira és rendezésére, amit a Rádió hivatásos színészgárdájának gyorsuló gyarapodása is elősegített. Így jutott el végül a legnépesebb hallgatóközönség számára készülő, különösen igényes és sokoldalú rádiós műfajok, a művelődési és a szórakoztató műsorok alkotóinak táborába, majd pedig a népszerűségben élenjáró vidám műsorok szerkesztőségébe. Ennek élére állva, és szerepkörét a konferálásra is kiterjesztve, hamar rendszeressé tette a nyilvános rendezvényeket a Rádió legjobb humoristáinak, színészeinek, kiváló komikusainak, énekeseinek és zenészeinek közreműködésével. Ez a hosszúra nyúlt, fergeteges sorozat sokáig emlékezetes maradt mindazokban a többségükben magyarlakta kisebb-nagyobb városokban, ahova meghívást kaptak. Ezzel, 32 évesen, mondhatni a csúcsra érkezett.
A hatvanas évek elején Szabadkára költözött, és pályafutását a Dolgozók című vajdasági hetilap szabadkai rovatának szerkesztőjeként folytatta. Itt az újság elkötelezettségéhez híven, hétről hétre figyelmet keltő, leginkább címoldalas, lapszámot is növelő társadalmi, szociográfiai témájú riportjaival, gazdasági folyamatokat elemző írásaival gyakorta külön elismerésben, jutalomban részesült.
Hat évvel később elérkezett pályájának legjelentősebb fordulatához: 1968 őszén felkérték az alakuló Szabadkai Rádió magyar nyelvű műsorának megszervezésére és irányítására. Ettől kezdve csaknem 25 éven át a fő- és felelős szerkesztő feladatkörét látta el. Többéves rádiós gyakorlata és sokoldalú újságírói tapasztalatai birtokában, alapítói megbízatásának eleget téve – fáradhatatlan, szívós napi műsorkészítői munkája mellett – viszonylag rövid idő alatt megszervezte és működőképessé tette a magyar szerkesztőséget. Fokozatosan egy fiatal rádiós újságíró-együttest képezett ki, melynek tagjai nagy lelkesedéssel sorakoztak fel mellette. Velük és a külsős segítőkkel alig néhány év alatt hozta létre a színvonalas, műsorszerkezetében változatos, a város múltjához méltó, a régió egész területén elérhető, a határokon innen és túl is egyre hallgatottabb magyar nyelvű rádióműsort, amely hamarosan 10 kilowattos teljesítménnyel került sugárzásra. Az így elért nagyobb hatótávra már nagy szükség volt, hiszen időközben egyre kiterjedtebbé vált együttműködésük a Felső-Tiszavidékkel, elsősorban Kanizsával. Az ütemes előrehaladásról tanúskodott a vajdasági rádiók hallgatottságáról szóló első hivatalos közvélemény-kutatás is. Tíz évvel a megalakulás után, a Magyar Szó 1978. március 25-i számában közölt adatok alapján egyértelműen a Szabadkai Rádió hallgatóinak száma volt a legmagasabb, ami évtizedekre meghatározta a magyar nyelvű adások arculatát.
Ezt a műsort mindenekelőtt az újszerűség jellemezte. Állandó gyakorlattá vált az élőműsor, amely napról napra közvetlen kapcsolatban állt a hallgatókkal, s folyamatosan napirenden tartotta a társadalmi és gazdasági jelenségek, a belpolitika, a sport, a magán- és a közélet minden lényeges, érdeklődésre számot tartó kérdését. A minőségi munkának köszönhetően már a hetvenes évek elejétől szoros kapcsolat alakult ki az Újvidéki Rádióval, és közös műsorrá vált a Délutáni Híradó. Emellett a rádió egyéb funkcióit sem tévesztette szem elől. Híven a város hagyományaihoz, kezdettől fogva nagy figyelmet fordított a művelődési élet eseményeit bemutató-elemző műsorok beindítására, az értékteremtő hangjátékokra, irodalmi összeállításokra. Fontosnak tartotta a szórakoztató műsorokat is. A hallgatók zenés köszöntői már a megalakulás első vasárnapján felhangzottak, és még abban a hónapban beindult a Fiatalokról – fiataloknak című zenés műsor, amely később 3 órás szórakoztató-riportműsorrá, a fiatalok örömteli találkozóivá terebélyesedett.
A magyar szerkesztőség Nagy József irányítása alatt és után is számos szakmai díjat, elismerést vívott ki magának. Délutáni Híradóikkal szinte évről évre megnyerték a Vajdasági Rádióközösség híradós versenyeit, a munkatársak pedig egyéb témájú műsorokért részesültek sok-sok elismerésben.
Főszerkesztői műsorkoncepciójának lényege a hiteles és gyors tájékoztatás, a teljesítmény-irányultság, a folyamatos nyelvművelés és egyéni továbbképzés, a műsorok esztétikai értékének továbbadása és állandó fejlesztése-megújítása a kor új kihívásai, lehetőségei szellemében, a rádióhallgatók örömére és számtalan levélben kifejezett megelégedésére.
A Szabadkai Rádióban végzett munkája mellett műfordítóként is tevékenykedett: mindenekelőtt a vajdasági Létünk és az Üzenet című folyóiratokban megjelentetett tudományos értekezéseket, esszéket és tanulmányokat, valamint monográfiákat, középiskolai és egyetemi tankönyveket, szépirodalmi alkotásokat és sok más írásművet ültetett át szerbhorvátról magyar nyelvre. Ezenfelül a napi- és hetilapokban jelentek meg közírói munkái, valamint a Létünk című folyóirat közölte társadalomtudományi témájú írásait.
A közösségért végzett munkássága elismeréseként 1985-ben megkapta a Bronzkoszorús Köztársasági Érdemrendet.
1991-ben, a Szabadkai Rádióból vonult nyugdíjba, összesen 40 évet töltve munkával. Nyugdíjas éveiben csak egyik-másik hobbijával foglalatoskodott, sokat sakkozott, internetezett, néha matematikázott, de a legszívesebben két fiúunokájával foglalatoskodott.
