Újvidék lakosságának mindennapi életét, családi kötelékeit, gazdasági és társadalmi életét, a vallási hovatartozás is lényegesen meghatározta.
Az újvidéki zsidó lakosság esetében erről a források kevés adatot tartalmaznak, de közvetett módon, mégis tudomást szerezhetünk. A legtöbb erre vonatkozó adatot az 1881-ben „foganatosított” népszámlálási eredmények alapján lehet kiszűrni. Ez a népszámlálás a város lakóit városnegyedek és házszámok szerint sorolta be, ebből nemcsak a háztulajdonosra vonatkozókat lehetett megtudni, hanem azt is, hogy milyen volt családi állapota, a családtagok mivel foglalkoztak, kik voltak az alkalmazottaik, és természetesen a vallási hovatartozás alapján is – mindezek alapján bizonyos szokásokra is következtetni lehet. Ami a Mózes-hitűeket, az újvidéki zsidókat illeti, közöttük szintén voltak háztulajdonosok, mint minden más felekezethez tartozó, tehetős újvidéki lakosok között. Így Lederer Mór 38 éves újvidéki kereskedő családi és üzleti közösségében 1881-ben rajta kívül, feltehetően bérházban, mert nem jegyezték meg, hogy háztulajdonos, felesége, Lederer Helénen, aki 24 éves volt, valamint 4 éves kislánya lakott. Rajtuk kívül feltételezhetően a feleség édesanyja, Krieszbacher Róza is ott élt, aki 64 éves volt. A házban élt még az üzletben dolgozó két kereskedősegéd, a 18 éves, verbászi születésű, nőtlen Polakovics László, és a temesvári, 22 éves Zsigmond Illés. A családnak két cselédje is volt, az Ókérről származó 30 éves, akkor már özvegy és minden jel szerint gyermekét egyedül nevelő Sáfrán Erzsa, akinek ugyanazt a nevet viselő lánya akkor 11 éves volt. A 9-es és 10-es házszám alatti épületben rajtuk kívül mások is laktak, így Stumferger Lídia, magánzó, és feltehetően albérlők, a szerb nemzetiségű Kostić Dušan és Jagodić Bogumil, akiket tanulóként jegyeztek be. Kohn Fülöpöt, a 35 éves makói születésű kereskedőt viszont már háztulajdonosként jegyezték be, aki az Első negyedben lévő 132-es szám alatti házában élt 32 éves Jozeffa nevű feleségével és két lányával, Laurával és Vilmával, és a kereskedősegédek közül az egyik úgy látszik rokon lehetett, a 32 éves Kohn Mór, a Szivácon született, Weinberger Rezső, aki csak 15 éves volt. A cselédek a Kohn házban, a fiatalabb, temerini Vida Örzse és a 23 éves, kúlai születésű Hartlich Jozeffa voltak, mindketten római katolikusok. Kohn Fülöp házában az összeírás szerint még két lakás lehetett, amelyben a bérlő egy nőtlen katonatiszt volt, két katonával, feltehetően a tiszt alárendeltjei lehettek, és még egy zsidó család, amelynek családfője Fischer Jakab, pacséri születésű írnok volt, felsége pedig egy újvidéki Regina nevű hölgy és Gizellakislányuk, aki egyéves volt. Ők csak egy cselédet engedhettek meg maguknak, az ókéri Madacski Ilkát. A zsidó családok legtöbbje, így Schlanger Bernát cipészmester családja is, többgyermekes család volt. A nyolc gyermek között, akik közül a legidősebb 11, a legfiatalabb pedig 1 éves volt, fele-fele arányban voltak lányok és fiúk. A nagy hírnek örvendő Schossberger György orvos, aki 44 éves volt, Anna nevű felesége pedig 32, három gyermekével élt saját tulajdonában lévő házában. Valóban jól kereshetett, mert a házban nemcsak a szokásos 2 cseléd, hanem a gyerekek mellett nevelőnőt, varrónőt és kocsist is foglalkoztathattak. Az, ami szembetűnik, hogy alkalmazottaik nem voltak kötelezően Mózes-hitűek. A későbbi, az ábécé szerint készült összeírásokból már csak az azonos vezetéknevű családtagokról szerezhetünk tudomást, ám ezek is érdekes adatokat jelentenek. Jellegzetesen zsidó és polgári életmódot folytatott a 19. század 90-es éveiben Újvidékre költözött Vajda Dezső fényképész családja is. Róla azért kell szólni, mert feltehetően azért költözött Budapestről ebbe, az ország déli határain lévő városba, mert érdemesnek tartotta, hogy szakmai tudását éppen itt kamatoztassa. Az összeírások statisztikai adatai arról vallanak, hogy a vállalkozó kedvű, a legkülönfélébb foglalkozású, zsidó származású, aránylag fiatalok közé sorolhatók, szívesen költöztek Újvidékre. Amíg 1892-ben Újvidéken 1478 Mózes-hitűt írtak össze, addig 1900-ban 2051 izraelitát. Így Vajda Dezső fényképészt is, aki Mai Manó fényképészmester tanítványaként fényképezte az újvidékieket egészen a haláláig, 1941 augusztusáig. Újvidéken ment férjhez lánya is, nem máshoz, mint az édesapja fényképészeti műtermében dolgozó segédhez, Kürti Dezsőhöz (Dávid). Az 1912-ben lejátszódott eseményről fénykép is készült. A műterem és a fényképészeti kellékeket áruló bolt azonban Vajda Dezső fiaira maradt, akik a holokauszt áldozatai lettek. Hasonló indíttatásból érkezett a városba ugyanebben az időszakban Sebesy Basset Vilmos, magántanár is, aki Amerikát is megjárva talált itt otthonra. Ő volt a szerzője az Újvidék környékének leírása és útmutatója, 1901-ben megjelent almanachnak, amely a város társadalmi és gazdasági életének igazi kis tükre. Azt pedig, hogy Sebesy Basset Vilmos megjárta Amerikát, onnan tudjuk, hogy kislányát, Terézt 1892-ben az amerikai Jorkban (New York) születettnek jegyezték be. Az első újvidéki almanach megírásának ötletét, az adatok összegyűjtését és könyv formájában való kiadását is onnan hozhatta városunkba, a dinamikus élethez szokott magántanár.
