2024. március 28., csütörtök

Az egység és az összefogás jelképe

A toll, a horgony és a kereszt ismét hirdetik a város három legfontosabb jellemvonását

Vasárnap szentelték újra és avatták fel Szabadka főterén a Szentháromság-szobrot, amely így 52 év szünet után kerülhetett vissza eredeti helyére. A barokk szoborcsoportot, amelyet Karl Salzer készített 1815-ben, msgr. Stjepan Beretić főtisztelendő atya, a szabadkai Szent Teréz-székesegyház plébánosa szentelte fel a vasárnapi ünnepségen.

Msgr. Stjepan Beretić, a Szent Teréz-székesegyház plébánosa szentelte fel az eredeti helyére visszaállított szoborcsoportot (Fotó-Molnár Edvárd)

Msgr. Stjepan Beretić, a Szent Teréz-székesegyház plébánosa szentelte fel az eredeti helyére visszaállított szoborcsoportot (Fotó-Molnár Edvárd)

– Van okunk az örömre, mert Istent magasztaljuk a Szentháromság-szobor megújítása alkalmából. A szobor visszakerült az eredeti helyére. A 200 évvel ezelőtt felállított szobor nemcsak a polgárok egyetértését szorgalmazta, de a hívek nyilvános tiszteletére is állt itt a Városháza előtt. Külön hála illeti a Magyar Nemzeti Tanácsot, amely indítványozta a szobor visszaállítását, hálás köszönet Magyarországnak, amelynek segítségével sikerült visszaállítani a szobrot – mondta az atya, aki külön köszöntötte dr. Szilágyi Pétert, Magyarország nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárát, Hajnal Jenőt, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét, Pásztor Istvánt, a Tartományi Képviselőház elnökét, Maglai Jenő szabadkai polgármestert, valamint az ortodox, az evangélikus és a református egyház képviselőit.

– E szobor körül gyülekeztek valamikor a munkások, a munkanélküliek, itt keresték munkásaikat azok, akiknek kellettek munkások. Isten láthatatlan fia emberré lett, itt látjuk az ő szobrát. Keresztet tart a kezében. Jézus keresztelésekor a Szentlélek is megjelent galamb képében. A Jóisten, aki a világ teremtője ott áll jogarral, földünk pedig lábának zsámolya – mondta Beretić atya.

Szilágyi Péter arról beszélt, hogy az emlékmű megtartotta eredeti üzenetét és mostantól ugyanazon az alapon áll majd, mint az 1815-ben épült barokk szoborcsoport és továbbra is hirdeti az egység és összetartozás fontosságát.

– Ma, Szentháromság vasárnapján ez a szoboravatás egyben hálaadás is azért, mert a Mindenható megőrizte ezt a várost, lakói nem hagyták el, ma is élettel töltik be az utcáit. Úgy tudom, hogy Szabadkán mai napig él a legenda, hogy a város helyén egykoron egy hatalmas mocsár volt, amit csak úgy tudtak kiszárítani, hogy az emberek ajándékot vittek arra a helyre, így adva hálát Istennek, és amikor a mocsár kiszáradt, erre a helyre építették a szobrot. Annyi igaz a legendából, hogy az ide érkező telepeseknek sok dologgal kellett megharcolniuk, ez a terület ugyanis valóban mocsaras vidék volt, életre kevésbé alkalmas. A közös munka eredményeképpen azonban az első szabadkaiak megküzdöttek a körülményekkel és élettel töltötték meg ezt a helyet. Az egység és az összefogás teremtette meg ezt a várost. Egy összetartó közösség emelte ezt a most átadásra kerülő emlékművet is. Kívánom, hogy ez a szoborcsoport a jövőben is hirdesse Szabadka lakosainak összetartozását, mert csak az egymás iránti elfogadás és közös munka tarthatja meg a jövőben is a települést – mondta Szilágyi Péter. Mint hozzátette, a Szentháromság-emlékmű a vajdasági magyarság jelképének is tekinthető, amelyet számtalan sérelem ér, sokan, sokféleképp próbálják meg ellehetetleníteni, háttérbe szorítani, mégis képes a megmaradásra.

– A vajdasági magyar közösség példaként szolgált az elmúlt időszakban arra, hogy a magyarság összeadott erőivel milyen eredményeket lehet elérni. A vajdasági magyarok jutottak a legtovább az autonómiához vezető úton, itt indult el az első gazdaságfejlesztési program, amelynek segítségével soha nem látott fejlesztések, beruházások indulhattak el. Óriásit lépett előre a vajdasági magyar közösség, de mi hiszünk abban, hogy ez csak az út eleje. Az anyaország minden segítséget szeretne megadni, a magyar kormány ezért továbbra is teljes mellszélességgel áll stratégiai partnerei, az MNT és a VMSZ mögött – mondta a helyettes államtitkár.

Arról is beszélt, hogy Biacsi Karolina restaurátor mestermunkájának köszönhetően ma nemcsak megújultak és megtisztultak az eddig a Szent Teréz-székesegyház mellett álló szobrok, de visszakerültek azok a szimbólumok is, amelyeket a kommunizmus idején eltávolítottak. 

– A régi helyére kerülő szoborcsoportban – melynek megújítását az MNT programjain keresztül a magyar kormány is támogatta – Szent Máté kezében újra láthatjuk a tollat, az angyalok kezében pedig a horgonyt és a keresztet. Ezek a jelképek mostantól újra hirdetik Szabadka három legfontosabb jellemvonását. A kereszt a keresztény kultúrkörhöz való tartozást, azt, hogy a város lakói a történelem megpróbáltatásai ellenére sem veszítették el Istenbe vetett hitüket. A toll jelképezi, hogy ez a város a térség szellemi és kulturális központja, amely az évszázadok során az európai utat követte és ma is ezen az úton jár. A horgony pedig jelzi a városlakók állhatatosságát, hogy a szabadkaiak összekapaszkodva, egymásra támaszkodva minden nehézségen felül tudtak kerekedni. Bízom abban, hogy a Szentháromság-emlékmű még sokáig állhat itt, a legészakibb magyar bástya főterén és utat mutat a jövő generáció számára, hogy erről az útról, a kereszténység, az európaiság és a megmaradás útjáról soha ne térjenek le – hangzott el.

Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, egyben megköszönte a magyar kormány anyagi támogatását, ami lehetővé tette a szobor helyreállítását és visszahelyezését az eredeti alapok fölé. Az MNT elnöke külön köszöntötte a támogatók megjelent képviselőit: dr. Szilágyi Pétert, Magyarország nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárát, Pirityiné Szabó Juditot, a nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezetőjét, dr. Babity János főkonzult és munkatársait, Dezső Jánost, a belgrádi Collegium Hungaricum igazgatóját, valamint Maglai Jenőt, Szabadka város polgármesterét. Megkülönbözetett tisztelettel köszöntötte msgr. Stjepan Beretić pápai káplánt, az Avilai Szent Teréz-székesegyház plébánosát, illetve a történelmi egyházak képviselőit. Köszönetét fejezte ki Lovas Ildikónak, a Magyar Nemzeti Tanács egykori tanácsosának, aki kezdeményezte a szobor visszaállítását, Biacsi Karolina szobrász-restaurátornak, valamint a nemzeti tanács mindazon munkatársainak – elsősorban Szűcs Balázsnak –, akik az elmúlt két évben vállukra vették a szoborcsoport visszahelyezésének minden terhét és nehézségét.

– Egy köztéri szobor visszahelyezése mindig túlmutat önmagán, maga az ötlet és a döntés is különös jelentőséggel bír. Nyilvánvaló okból fontos a szabadkai Szentháromság-szobor eredeti helyére történő visszakerülése, mégpedig felújítva és megújítva. Ahogyan az erről a helyről való elszállítása valaminek a kezdetét jelentette, így mostani visszaállítása is egy másik időszámítás kezdetét jelezheti. A mi esetünkben ‒ reményeink szerint ‒ annak az új korszaknak a kezdetét jelzi ez a nap, amely ennek a városnak, ennek a tájnak, ennek a közösségnek ismét erőt és hitet ad, és megveti az alapját annak, hogy ismét legyen értelme jövőről beszélni a XXI. század Európájában. Arról a jövőről, amely a XX. században sokszor elveszni látszott, egyebek között akkor is, amikor ezt a szoboregyüttest elszállították erről a helyről, vagyis egy olyan korban, amikor az embereket múltjuktól, önazonosságuktól, méltóságuktól fosztották meg, hitüket és örökségüket akarták elvenni tőlük ‒ fogalmazott ünnepi beszédében Hajnal Jenő.

Az, hogy most mégis itt vagyunk és tiszta szívvel és örömmel ünnepelhetünk, annak köszönhető, hogy sokan voltak és vannak még mindig olyanok közöttünk, akik tettel bizonyították és bizonyítják, hogy megvédik magukat a már-már legyőzhetetlen szorongással szemben azáltal, hogy úgy próbálnak rendet vetíteni a világba, hogy megmutatják, milyen fontos a biztonság, a szabadság és az értelem világának újrateremtése, megmutatják, miért létkérdés ez mindannyiunk számára, hiszen ők tudják, hogy mi történik akkor, ha jelképeink és jelképes tetteink, vallásunk és értékeink védőrendszere megsérül vagy összeomlik. Ezért fontos ma feltennünk magunkban a kérdést: van-e lehetőségünk a megújulásra, az új indulásra. Megvan-e bennünk a lehetőség, a szimbólumoknak, így például éppen a Szentháromság-szobornak az a csodás rendszere, amely az idő hármasságában két évezreden át védte a nyugati civilizációban élőket? Megvan-e még a szabadkaiaknak az a hite, amely sárból és mocsárból fényes várost teremtett, és amelynek jelképe éppen a ma ismét felszentelésre kerülő Szentháromság-szobor – tette fel a kérdést a nemzeti tanács elnöke.

– Mert mi történhet akkor, ha egy emberi közösség körül leomlanak vagy megrendülnek azok a szimbolikus terek, közösségi helyszínek, amelyek a biztonság, a szabadság és az értelem világát teremtik meg az ember számára ebben a mi kis univerzumunkban? A választ mindannyiunknak külön-külön és közösségként is meg kell fogalmaznunk, ha hinni akarunk abban, hogy kialakulóban van a szimbólumoknak az az új rendszere, amely képes lesz majd oltalmazni az elkövetkezendő nemzedékeket is. Adhatott volna-e számunkra a gondviselés nagyobb ajándékot számunkra, minthogy a mai napon, Szentháromság vasárnapján itt állhatunk ismét ezen a helyen, amelyet már két évszázaddal ezelőtt felszenteltek és kijelöltek az örökkévalóságnak, és hogy most mi állíthatjuk vissza a Szentháromság-szobrot eredeti helyére Szabadkán? Nem kiváltság-e megélni, cselekvő módon megszentelni az ilyen pillanatokat? Vajon túlzás-e azt gondolnunk, hogy ha a kereszténység és a vallásosság lerombolása és ennek a szobornak az elszállítása egy ország- és egy nemzetvesztő korszak kezdete volt, most az újraállítása egy új közösségépítő és -erősítő korszak megindulásának jelképe lehet ‒ tette fel a kérdést Hajnal Jenő. Ennek megvalósulása reményében mondott hálát az MNT elnöke a Mindenhatónak és mindazoknak megköszönte, akik támogatták a Szentháromság-szobor visszahelyezését. Kiemelte: a felújítás és újraszentelés a szabadkai egyházmegye jóváhagyásával, Magyarország kormányának kiemelt támogatásával, a Magyar Nemzeti Tanács által, a szabadkai önkormányzattal és a városi képviselő-testülettel való szoros együttműködés segítségével valósulhatott meg, Biacsi Karolina Podmaniczky-díjas kőszobrász-restaurátor kiváló szakmai munkájának eredményeképpen – az öltet megvalósítása pedig Lovas Ildikó író nevéhez kapcsolódik, aki szerint a szabadkai Szentháromság-szobor az Európához, illetve a Közép-Európához való tartozás szimbóluma, egy olyan értékrend vállalása, amely az elfogadást, a befogadást, a megértést hangsúlyozza, nem pedig a kirekesztést ‒ mondta ünnepi beszédében Hajnal Jenő, az MNT elnöke.

Maglai Jenő, Szabadka polgármestere ünnepi beszédében kitért arra, hogy a város az eredeti szobor felállítása idején indult el a polgárosodás útján és ennek volt fontos állomása az első köztéri szobor felállítása a főtéren, amely Szabadka lakosságának az összefogását példázza abban a korban, amikor kézi erővel töltötték fel a város mocsaras részeit.

– A Szentháromság-szobor visszaállítása történelmi pillanat. Ez a szobor, amely Szabadka városának egyik jelképe, mindenkor és mindenütt emlékeztessen bennünket arra, hogy a rombolás helyett közös összefogással építsünk, tegyünk a szebb holnapért és multikulturális városunk felemelkedéséért – mondta a polgármester, hozzátéve: – Most, amikor Szentháromság ünnepén a szobor visszakerült eredeti helyére, kérem Önöket, hogy tiszteljék mind szakrális, mind művészeti értékét, mert ezáltal erősíthetjük, gazdagíthatjuk, tehetjük élhetőbbé városunkat.