2024. március 29., péntek

St. Euphemia a Duna partján

Jegyzet Sirbik Attila regényének Újvidéki bemutatójáról, az eufemizmusról

A St. Euphemia kötet csütörtök esti újvidéki bemutatóján a szerzővel Aaron Blumm beszélgetett, aki első kérdésében felemlítette, hogy a készülés folyamán a szerzőtől egy olyan praktikus tanácsot kapott, miszerint nem feltétlenül kell újraolvasnia a szöveget. Sirbik Attila szerint a szövegben felmerülő problémák, motívumok és helyzetek magát az olvasót saját helyzetére emlékeztetik: a háborús hátország tapasztalatával nagyon sokan személyesen is megismerkedtek, de az egész félmúlt nyomasztó súlya ott található mindenki tudástárában.

Aaron Blumm nem tartotta magát a szerzői instrukcióhoz, így mégis újraolvasta a St. Euphemiát. Mint megjegyezte, szembeöltő volt a szöveg implicit vallásos rétege, a vallási motívumok vissza-visszaköszönése. Hozzátette, hogy egy frappáns cím lehetett volna a St. Kakofónia is – természetesen nem a szöveg esetleges, ámde csak a rosszindulatú olvasókban felmerülő „zavarossága”, hanem a bizonyos formában folyton kitapintható széttartás miatt. Aaron Blumm utalt arra, hogy több értelmezés is az eufemizmus fogalma mentén közelítette meg a művet, amelyet Sirbik Attila eddig is többször visszautasított. A szerző sokat gondolkodott a címen, és egy időben úgy gondolta, sokan majd útikönyvként kezeik a művet a nem szokványos címválasztás miatt. Megragadt benne a tenger motívuma és az, ahogy a szöveg akaratlanul is párhuzamokat és ellentéteket generál a tenger és Bácska között. A végleges cím mellett Rovinj, a város székesegyháza – amelyben néhány regénybeli jelenet is játszódik – és a végtelen vízfelület fokozott szerepeltetése döntött. A szerző szerint az eufemizmust szorgalmazó értelmezések részleges félreolvasások, bár, mint megjegyezte, az ilyen stratégiát érvényesítő megközelítések következetesen érvényesítették a szempontot, és nem feltétlenül vitték tévútra a gondolatmenetet.

Sirbik Attila emlékeztette a közönséget arra, hogy ő is élt egy ideig Rovinjban, ilyen módon pedig egy intenzív személyes kapcsolat is fűzi a városhoz. Ő még Jugoszláviában, vagyis egy tengerrel rendelkező országban született, ám nem állt szándékában a tengerhez kötődő romantikus visszavágyódást a szövegbe ágyazni. Sokkal jobban foglalkoztatta a tengernélküli Bácska és Rovinj viszonya, viszonylata.

Aaron Blumm észrevétele szerint a szöveg tobzódik a szent és a profán dolgok szembeállításában, az eltérő szférák ütköztetésében. A szerző úgy véli, a regény terében kibontakozó egyházi vonal egyfajta kapaszkodó: a regényben megjelenő családtörténet, illetve családi idill egyik fontos szegmense a vallásba való menekülés, a vallás mint egyfajta nem teljesértékű, csupán lehetséges menekülési útvonal a háború hangulatától fűtött társadalmi valóságban. A regény kiskorú szereplője is így találkozik a vallásosság mozzanatával.

Sirbik Attila hét évig írta regényét. Először kihagyásos regény munkacím alatt futott a szöveg, majd később terebélyesedett regénnyé, amely az alcímváltást is magával vonta – lehetséges, hogy épp emiatt fogadja el a regény kritikusok általi különböző meghatározásait.

A szöveg írása alatti évek alatt Sirbik Attila rengeteg képzőművésszel alkotott közösen, és sokukat megihlette a textus. E képek közül mutattak ki néhány alkotást a könyvbemutatón (és e munkák közül néhányat olvasóink is láthatnak a mai Kilátóban). Az est másik képzőművészeti dimenzióját szlovén–szerb–magyar koprodukcióban készült Molytej című kísérleti kisjátékfilm vetítése, amely alatt a szerző és Brestyánszki Bernadett zenei aláfestése kísért.

Sirbik Attila saját elmondása szerint sohasem foglalkozott csak irodalommal, illetve sosem volt az életében a szépirodalom a fő profil. Hosszú ideje szerkesztőként is tevékenykedik, Pécsre készült képzőművészeti egyetemre, majd nagyon sok véletlen folytán az újvidéki Magyar Tanszéken kötött ki. Mindig is érdekelte a zene is, és úgy véli, hogy mindez összeegyeztethető.

Aaron Blumm rákérdezett, miként vélekedik Sirbik Attila Danyi Zoltán A dögeltakarító című, hasonló tematika köré szerveződő és a St. Euphemiával szinte egyszerre megjelenő regényéről. Sirbik Attila nagyon jó véleménnyel van az említett regényről, ám az összehasonlítás terén nem tartja teljesen indokoltnak a két mű párhuzamos olvasását. Nem tudta teljes bizonyossággal állítani azt, hogy az ehhez hasonló regények, vagyis a háborús hátország előterében játszódó regények ideje most jött-e el.

Sirbik Attila reméli, hogy a következő regénye hat éven belül megjelenik. Jelenleg egy bűnügyi regényen dolgozik, amelyben különböző tárgyak fotói köré szerveződik a cselekmény (a fényképek Palásti Andrea munkái). Egy másik szöveg is alakulóban van: ez az angyallátók motívumát járja körbe. A szerző hosszú ideig járta a szerbiai falvakat, ahol több pogány szertartást is látott: az ott élők különféle vallási szertartásokat követnek. Az ott szerzett tapasztalatok érnek meg hamarosan egy egységes szöveggé.

A beszélgetés végén Aaron Blumm felolvasott egy szövegrészletet, amelyben a szereplő megkapja a nyelveken szólás ajándékát. Ennek kapcsán a szerző azt mondta, hogy ez a figura sajnos csak kitalált alak, de nagyon örülne neki, hogy ha egyszer találkozna vele. Ekkor ugyanis megkérné, hogy fordítsa le egy idegen, ismeretlen nyelvre a St. Euphemia című regényt, madj keresne egy olyan embert, akinek a nyelvek magyarázatának ajándéka adatott meg. Őt pedig megkérné, fordítsa vissza a szöveget magyarra, és akkor kiderülne, hogy mennyiben hasonlít a végeredmény az eredetire.