Az óbecsei Gán Zorán pónija a házuk udvarán, a család legkisebb tagjával a nyeregben (Balról jobbra: Lakatos Stevan, Gán Zorán, Gán Teodóra, Gán Igor és Balog Kornél, a kishuszár). Gergely József felvétele
Az óbecsei Gán Zorán sokféle háziállatot nevel, köztük gyönyörű lovak is vannak, amelyekkel fuvarozást és más munkákat is vállal, de lovaglásra, sőt versenyzésre alkalmas lovai is vannak. A szép szál paripák, kancák és csődörök mellett egy különálló, apró istállóban tart egy póni kancát is, amely Cakana névre hallgat, amikor kedve van hozzá. Ezt az apró lovat üli meg a nyolcadikos Balog Kornél, aki Zobnaticán harmadmagával rajthoz áll a kishuszárok futamában.
– Néhány hete már rendszeresen kilovagolok a pónival az óbecsei határba, készülünk a Vajdasági Vágtára. Főleg szombatonként, amikor nem kell iskolába menni, akkor gyakorolunk Cakanával, elmegyünk az óbecsei lóversenypályára is, ahol megengedik, hogy egy-két órát gyakoroljunk a közelgő vágtára. Úgy tudom, hogy a pónikkal fél kört fogunk menni a zobnaticai lóversenypályán, ami nem hosszú táv, és nem is túl megterhelő az állatok számára, de azért erre is fel kell készülni.
Legfontosabb, hogy a rajtnál ne ragadjunk be, de sosem lehet tudni, mindig közbe jöhet valami. Az ismeretlen hely és a többi ló jelenléte is befolyásolja az állatok viselkedését, hangulatát. A kis kanca néha megmakacsolja magát, és képes levetni a hátáról. Szerencsére nem túl magas, másfél méterről leesni nem annyira veszélyes, már nem ijedek meg, amikor tudom, hogy most le fog dobni, mert valamiért megmakacsolta magát és nem hajlandó tovább futni. Egyébként jól összeszoktunk, megbarátkoztam a pónival.
Szeretem a lovakat, otthon is van egy lipicai lovunk. Főleg munkára használjuk, de szívesen rápattanok, a szőrén lovagolom meg. Tízéves voltam, amikor először lóra ültettek, azóta is, ha csak tehetem, iskola után vagy hétvégén lovagolok. Gán Igor barátom az iskolás diákoknak és más érdeklődőknek is szervez csoportos lovaglást. Itt meg lehet tanulni az alapokat, hogyan kell megközelíteni, felülni a lóra és kézhez szoktatni. A városunkban máshol nincs lehetőség lovagolni, itt viszont szívesen fogadják az érdeklődőket – mondta Balog Kornél az idei Vajdasági Vágta egyik induló kishuszárja.
Dragan, Igor és Kornél lelkesen készül a vágtára(Gergely József felvétele)
– Már egészen kicsi korom óta volt lovunk. Apám, Zorán mindig is lovakkal dolgozott, fuvarozott és más munkákat vállalt, ma is ebből él. Mondhatni a lovak között nőttem fel. Öt-hatéves lehettem, amikor először ültem meg egyedül egy lovat. Idővel, amikor megerősödtem, már könnyebb volt irányítani a lovat a kantárja segítségével. Tíz éve rendszeresen lovagolok, voltak kisebb baleseteim is, amik elkerülhetetlenek. A ló is meg tud botlani, vagy megcsúszik, és már repül is a lovas. Megtörtént, hogy az óbecsei határban a dűlőutakon lovagolva megtámadtak a kóbor kutyák. A lovam megijedt, nekiiramodott, én meg leestem a nyeregből. Egy ízben a traktor zajától megijedt a lovam, és olyan közel szaladt el egy villanykaró mellett, hogy belevertem a lábam.
Jelenleg 13 lovunk van, köztük van három lipicai mén, vannak munkalovaink. Szoktam lovaglóórákat adni a gyerekeknek, amit nagyon szeretnek, és szívesen lovagolnak. Van egy csoport iskolás diák, akik főleg a szünidőben rendszeresen járnak lovagolni. Megtanulják, hogy kell felnyergelni. Van ügető lovunk is, de nem versenyzünk vele, kizárólag a Vajdasági Vágtán szerepel. Egy hatéves kancával fogok idén indulni a vágtán, Bácsföldvárt képviselem a versenyen. Harmadszor indulok, első alkalommal megnyertem a futamomat, de a döntőben a három legjobb eredményt elérő indulhatott. Idén komolyabban készülök, remélem, eredményes leszek, csakúgy, mint Kornél barátom a pónival, de a részvétel a fontos, hogy minden baj nélkül teljesítsük a távot. Nagyon látványos a versenye, és sok ember kíváncsi a lovakra és a lovasokra, szeretek ott lovagolni, sok az ismerős, barátkozunk, kiváló a hangulat – mondta Gán Igor.
