Szilvia nemcsak lovagol, hanem eteti, gondozza is a lovakat (Halász Gyula felvétele)
Erős Szilvia és Manó két éve ismerkedtek meg, a viharos kezdetek után elválaszthatatlan barátokká váltak. Manó most 4 éves, Szilvia 15, és együtt készülnek a Vajdasági Vágtára.
Kósa Sándor, aki a temerini lovas udvar tulajdonosa, és egyben Szilvia edzője elmondta, a lovak iránti vonzódás veleszületett adottság. Aki gyerekként nem szereti a lovakat, abból soha sem lesz igazi lókedvelő.
Szilvia kiskora óta szerette a lovakat, 7 évesen lovagolt először. Nagyon sok időt tölt lovaglással, és a lovak gondozásával is. Az iskolában a tanulás mellett elegendő ideje marad kedvenceire, a becsei közgazdasági középiskolába szeretne járni, de a lovaglástól semmi áron sem szeretne megválni, legszívesebben lóháton járna suliba is.
Szilviát arról kérdeztük, hogyan szerette meg a lovakat, a lovaglást.
Melyek az első emlékeid a lovakról, mikor kezdtél el vonzódni irántuk?
- Nagyon kicsi voltam még, amikor először lóra ültem. Temerinben Illés-napkor a vásártéren mindig lehetett lovagolni, és mindig arra kértem a szüleimet, hogy menjünk ki, mert nagyon vonzott a lovaglás.
A vásártéri időnkénti lovaglás mellett mikor kezdtél el rendszeresen lovagolni?
- Sándor a házunk előtti füves területen sétáltatta minden nap a lovakat, nekem nagyon tetszettek, és megkérdeztük, van-e lehetőség a lovaglásra. Ez két évvel ezelőtt történt, Sándor akkor költözött Temerinbe, és akkor nyitotta meg a lovas udvart.
Sándor az utolsó simításokat végzi a napi edzés előtt (Halász Gyula felvétele)
Két éve kezdtél el rendszeresen lovagolni, milyenek voltak a kezdetek?
- Heti két-három alkalommal jártam lovagolni, de megtörtént, hogy minden nap Manóval voltam. Azt azért tudni kell, hogy nemcsak lovagolok, hanem gondozom is a lovakat, kiganézok, etetem őket. Amikor Sándor elment a Nemzeti Vágtára Budapestre, akkor csak engem bízott meg a lovak gondozásával, 13 éves voltam. Most már hetente öt alkalommal lovagolunk, edzünk.
Mikor döntötted el, hogy lovaglással foglalkozol?
- Egy alkalommal, mikor még ismerkedő viszonyban voltunk Manóval, hat alkalommal leestem róla. Volt, hogy át is ment rajtam, de én minden alkalommal visszaültem a nyeregbe. Nem ismertük egymást, mondhatnánk, hogy ellenkeztünk is egymással, megindult és ledobott. De én újra meg újra visszaültem. Meg sem fordult a fejemben, hogy feladom.
Megszelídítettétek egymást?
- Inkább ő engem.
Télen is lovagoltok?
- Persze, és volt egy érdekes történet is télen. Kimentünk egy hideg reggelen lovagolni a határba a Bánom erdő mellé, ott van egy hosszabb egyenes rész, ahol a gyorsabb gyakorlatokat végezzük. Közben én kameráztam is, csend volt, de egyszerre megcsörrent a nád, és Manó bestartolt, elkezdett rohanni, ugrálni, alig tudtam lenyugtatni, Sándor is alig ért utol bennünket, de végül is minden jól végződött, szerencse, hogy Manónak nagy sörénye van, abba kapaszkodtam.
Az ismerkedés nem ment simán, de most már elválaszthatatlanok (Halász Gyula felvétele)
Hogyan készülsz a Vágtára?
- Például kilovagolunk a határba, bemelegítünk, elkezdünk ügetni, majd vágtázunk egyet, van amikor 800 métert, van, hogy két kilométert, ez naptól függ, váltózó az edzések programja.
Miért szeretsz lovagolni, mi az, ami miatt valaki megszereti a lovakat?
- Amikor lovagolok, akkor elfelejtek mindent, lenyugszom, olyan, mintha egy egészen más világban lennék. Ha pedig szomorú vagyok, a lovaglás mindig megvigasztal, jobb kedvem lesz. Lovagolni egyszerűen nagyon jó érzés.
