Idén van 230 éve annak, hogy a svábok betelepültek Sekichre, mai nevén Lovćenacra, azaz Szeghegyre. A második világháborút követően a svábokat elüldözték, helyükre montenegróiakat telepítettek.
Egykori sekitschi leszármazottak az emlékszoba előtt (Lakatos János felvétele)
Hosszú ideig semmi sem emlékeztettet az egykor itt élt németekre, viszont a tavalyi évben átadtak egy emlékszobát, ami Helga Eisele, a Duna Menti Svábok Egyesülete Sekitsch – Feketitsch tagozata elnökének kezdeményezésére jött létre. A szoba az egykoron itt élt sváboknak állít emléket. A héten Eisele asszony szervezésében sekitchi származású svábok látogattak Szeghegyre.
– Azért jöttünk, hogy megemlékezzünk Sekitsch betelepítésének évfordulójáról. Elődeink 230 évvel ezelőtt jöttek ide, és urbanizálták ezt a vidéket. Büszkék vagyunk arra, hogy ennyi idő után is ápolni tudjuk őseink emlékét – mondta el Eisele asszony, majd arról is szólt, hogy szeretnék elérni, hogy a szeghegyi emlékszoba meghatározott időközönként nyitva tartson. Az emlékszobának egy honlapot is készítenek, hogy többen értesüljenek róla. Elsősorban az egykori sekitschiek leszármazottainak érdeklődését szeretnék felkelteni.
Az évforduló alkalmából Szehegyre látogatott Oskar Hartmann is, aki itt született. Hartmann egy könyvkiadó tulajdonosa és újságot jelentet meg a Duna menti svábok számára, korábban pedig a Duna Menti Svábok Egyesülete Sekitsch – Feketitsch tagozatának elnöke volt.
– Most megemlékezünk arról, hogy 1786-ban lettek idetelepítve a németek az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német birodalom területeiről. A falunak végül 5000 német lakosa volt egészen 1944-ig, amikor elkergették őket. Az Eisele család által nyitott emlékszobának köszönhetően egy kis része visszajött annak, ami 44-ben brutálisan el lett törölve – mondta el Hartmann, aki szerint a nemzeteket csak úgy lehet kibékíteni egymással, ha megismerik egymást, és belátják a történelem szörnyűségeit.
