„Mi történt veled humanista Európa, az emberi jogok, a demokrácia, a szabadság bajnoka?” Ferenc pápa tette fel ezt a kérdést abból az alkalomból, hogy az Európai Unió négy magas rangú képviselője (Angela Merkel német kancellár, Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke és Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke) európai kitüntetést adott át neki.
Ebből az alkalomból tette azt a megállapítást, hogy „háttérbe szorultak az integrációs folyamat vívmányai”, és fogalmazta meg a felhívást: „Hidakat kell építeni, és lebontani a falakat!”. A pápa nyilatkozata azonban csak egy segélykiáltás volta a sok közül, ma ugyanis mind többen mind nagyobb aggodalommal teszik fel a kérdést: mi történik Európával, hova vezetnek az újabban egyre erőteljesebben megnyilatkozó folyamatok? Mert mind több elgondolkodtató, sőt szégyellnivaló történik.
Ez az aggasztó folyamat már a migránsválság előtt beindult. Az első repedés az integráció falán akkor keletkezett, amikor az ukrán válsággal kapcsolatban megkezdődött az az erőfeszítés, amely arra irányult, hogy Európát két táborra szakítsa, először Ukrajnát, majd az európai országokat rákényszerítse, hogy válasszanak az EU és Oroszország között. Olyannyira, hogy mára már elhangozhatott a jóslat, hogy Európa három közösségre fog oszlani: az Oroszország mögé felsorakozó csoportra, a közép- és a nyugat-európai csoportra. Mert Európa megfeledkezett a görög tragédia tanulságáról: az istenek legelőször a dölyföt, a fennhéjázást büntetik. Nem számolt azzal, hogy ha az integráció bomlani kezd, akkor a folyamat gyorsan eléri őt is.
Jött ugyanis a migránsválság. Európa szégyene – a lapok ezzel a címmel közölték Bülent Kiliçnek, az AFP fotóriporterének a képét, amelyen egy, a könnyfakasztó gáz ellen orrát-száját bekötő férfi tart egy kisgyereket, aki kabátjának szélével fogja be az orrát. De voltak ennél szégyellni valóbb dolgok is. Onnan, hogy egyetlen hajószerencsétlenségben ötszázan vesztették életüket, addig, hogy az EU adatai szerint a migránsáradatban tízezer 7 és 15 év közötti gyerek tűnt el, lett az embercsempészek áldozata. És Európában mind többen mondták ki, írták le: Szégyellem, I'm a'shamed, J'ai honté!
Európa egy boldogabb korban már megnyert egy csatát. Tudatosította, hogy a romákat kárhoztatni, kollektív bűnösnek nyilvánítani nemcsak bűncselekmény, hanem szégyen is, mert civilizált európai ember ilyet nem csinál. A cigányok problémája ezzel nem oldódott meg, a rendszerváltás és a gazdasági válság hozta munkanélküliség meg a többi gond nem tűnt el. De Európa elérte, hogy a cigányok elleni lármával ne lehessen szavazatokat gyűjteni, hatalomhoz jutni vagy azt megszilárdítani. És áttörést hajtott végre a kollektív bűnösség rendszerén, amelyet a II. világháború borzalmai – a németek kitelepítésének a három nagyhatalom által hozott döntésétől a „lakosságcseréken” át a magyarok elleni megtorlásokig – teremtettek meg.
A migránsválsággal kapcsolatban most is azt kellene tudatosítani, hogy van szégyellnivaló, van, amit civilizált európai ember nem csinál. Mert a migránsválságra nincs megoldás. Ez az olyan tragikus helyzet, amikor két egyformán erős igazság ütközik. Az egyik: sajnálni kell azokat a szerencsétleneket, akik gyerekkel, asszonnyal – gyakran embercsempészek áldozatává válva – nekivágnak a világnak. De hasonlóan erős igazság: Európa nem oldhatja meg e sokaság gondját.
Mert a falépítés nem megoldás. A Nouvel Observateur által „kozmetikázásnak és demagógiának” nyilvánított falépítés nem vette elejét az áradatnak. Hisz – a szakértők már kiszámították – a hidegháború idején 11 fal volt, ma már 66 van 40 ezer kilométer hosszúságban, tehát az Egyenlítőnél körülérné a Földet. Az áradat azonban nem szűnt meg. Ferenc pápa mondhatja, hogy kérjenek az Istentől bocsánatot, akik a menekültek ellen fordulnak, de Európának azt kellene elérni, hogy a menekültek elleni lármával ne lehessen szavazatokat gyűjteni, hatalmat szerezni vagy megszilárdítani. Mert az emberek többsége lassan szembefordul ezzel a jelenséggel. (A statisztikusok kimutatták: 2016 első felében az előző év azonos időszakához viszonyítva Európában 80 százalékkal csökkent az antiszemita és antimuzulmán cselekmények száma.) De egy lármás kisebbség még mindig hatásos lehet.
Mára nyilvánvaló lett, hogy ez a lárma nem a menekültek, hanem a multikulturalizmus ellen irányul. Egy állam, egy nép jelszóval. Már csak azt kell hozzátenni: egy Führer és már vissza is estünk a fasizmus korába. Addig már eljutottunk, hogy migránsok ellen lármázók által gerjesztett folyamatok felgyorsították Európa szétesését, közelebb hozták annak a jóslatnak a megvalósulását, hogy három részre bomlik. A migránsok ellen indított kampány máris a kelet-közép-európai országok ellen fordult.
Abban az Ausztriában, amelyben kancellár lehetett az a Franz Vranitzky, akinek a nagyapja még szerb volt. Már megnyerte az első fordulót, és a jelek szerint győztes lesz a május 22-i második fordulóban az a Norbert Hofer, aki a szélsőjobboldali, nacionalista Szabadság Párt jelöltje. És ha győz, elérheti, hogy pártja adja a kancellárt, mert az alkotmány szerint az elnök azt jelöl kormányfőnek, akit akar, és feloszlatják a parlamentet, ha az elnök jelöltjét nem fogadja el. Márpedig Hofer követeli a határ visszaállítását, hogy ne sétafikáljanak itt ezek a kelet-európaiak, és felére csökkentené az EU-nak fizetett összeget, mert „minek tartsuk mi el ezeket az éhenkórász kelet-európaiakat”!
