2024. március 29., péntek

A nagycsalád csodája

Példamutató Nagycsalád Díjjal tüntették ki a zentai Mucsi családot

Zenta község önkormányzata idén első ízben ítélte oda a Példamutató Nagycsalád Díjat, amellyel a zentai Mucsi családot tüntették ki. Erzsébet és Krisztián öt gyermeket nevelnek, akik közül a legidősebb tizenhárom éves, a legfiatalabb pedig mindössze nyolc hónapos. A szülők abban bíznak, hogy gyermekeik boldog és kiegyensúlyozott felnőttekké válnak, és maguk is továbbviszik majd azt a csodát, amit kizárólag a nagycsalád tud nyújtani az emberek számára.

Vidáman ugrálnak érkezésünkkor a családi házuk udvarán elhelyezett trambulinon a Mucsi testvérek, akik közül a legidősebb, Máté tizenhárom éves, a második, Dávid tíz, a harmadik, Ákos hat, a negyedik, Lili négyéves, a legfiatalabb, Luca pedig mindössze nyolc hónapos. Szüleik, Erzsébet és Krisztián tizenhat éve alkotnak egy párt, megismerkedésük után két évvel házasodtak össze.
– Miután összeházasodtunk, nem sokkal később megszületett az első gyermekünk. Akkor még nem döntöttük el, hogy nekünk nagy családunk lesz, csak éltük az életünket, ahogyan azt bárki más is teszi, négy évvel később megszületett a második gyermekünk, majd újabb négy év múltán a harmadik is – emlékezik vissza Erzsébet, aki szerint az mindig is evidens volt, hogy nem csupán egy gyermeket szeretnének, ugyanis – ahogyan fogalmaz – mindenképpen azt szerették volna, hogy igazi családi életet élhessenek. – A három fiú után szerettünk volna egy kislányt is, aminek következtében magától értetődő volt számunkra, hogy negyedik gyermeket is vállalunk, utána pedig megszületett az ötödik is, aki szintén kislány lett, és akinek szintén nagyon örülünk. Azt azonban mindenképpen szeretném leszögezni, hogy mindegyik gyermekünket tudatos döntés, komoly elhatározás után vállaltuk – hangsúlyozza Erzsébet, aki maga is népes családból származik, hiszen öten voltak testvérek, ami saját bevallása szerint bátorítást jelent neki, hiszen az édesanyja tartásából és kitartásából mindig erőt tud meríteni. Krisztiánnak ugyan csak egy testvére van, ám saját bevallása szerint mindig is nagyon szerette a gyerekeket, a középiskolai tanulmányai befejezése után az is felmerült benne, hogy óvóbácsi legyen belőle. Aztán mégsem úgy alakult. A gyermekek szeretete azonban megmaradt. Utólag visszagondolva, talán ez is közrejátszott abban, hogy öt gyermeket vállaltak. Azt mondják, a környezetükben élők zöme nagyon örült a döntésüknek, de mindig voltak olyanok, akik értetlenkedve fogadták azt.
Azt persze egyetlen pillanatig sem tagadják, hogy a család mindennapi teendőinek ellátása komoly szervezőmunkát igényel részükről. Az öt gyermek neveléséhez ugyanakkor szerintük sok türelemre és kiváló humorérzékre is szükség van. – Amikor egy gyerekünk volt, akkor az is nagy kihívásnak tűnt, hiszen az ember akkor még nem tudja, hogy a gyermek megszületése mi mindennel jár együtt, milyen változásokat hoz az életében és még sorolhatnánk. Ilyen szempontból a második gyermekünk megszületésekor már sokkal egyszerűbbnek tűnt minden, a negyedik és az ötödik megszületésekor viszont már teljesen magától értetődőnek. Úgy gondolom, az, hogy valaki miként tekint minderre, mindenekelőtt belülről fakad, hiszen ha valakinek a gyermekvállalás nehézséget jelent, akkor ugyanolyan nehézségként éli meg egy gyermek esetén, mint kettő vagy három esetén. A türelem mindenesetre nagyon fontos, ám nem jön magától. Ha a saját példámból indulok ki, nem túlzás, ha azt mondom, az első gyermekünkkel sokkal kevésbé voltam türelmes, mint amennyire most az öttel vagyok. A türelem mellett humorérzékre is szükség van, azokban a helyzetekben, amikor az egyiket esetleg elveszítenénk, akkor a másikkal pótolhatjuk, hiszen a kettő nagyon jól kiegészíti egymást – magyarázza Erzsébet, aki miközben Lucát dajkálja, Ákost arról próbálja meggyőzni, hogy nincs igaza egy néhány perccel korábban felmerült kérdésben, az éppen iskolába induló Máténak pedig pénzt ad az uzsonnára.
A gyerekek saját bevallásuk szerint nagyon örülnek annak, hogy sokan vannak testvérek, hiszen nagyon szeretik egymást. A legbeszédesebb közülük Dávid, aki lelkesen meséli el, miket szoktak játszani, hogyan telnek a napjaik, valamint azt is, hogy az iskolában gyakran megkérdik tőle a társai, hogyan bírja négy testvérrel, amire ő csak annyit szokott mondani, nagyon jól, és nagyon örülne, ha születne még egy kistestvére. A szülei nevetve reagálnak felvetésére. Saját bevallásuk szerint igyekeznek szilárd értékrend alapján nevelni gyermekeiket.
– A gyermekeinket úgy próbáljuk nevelni, hogy meg tudjanak felelni a keresztény erkölcsök és a hétköznapi élet által támasztott elvárásoknak, ugyanakkor helyt tudjanak állni a modern világ kihívásaival szemben is. Azt hiszem, régebben sokkal egyszerűbb volt a gyermekek élete, mint manapság, manapság ugyanis sokkal több kihívással kell szembenézniük, sokkal több stressz éri őket, sokkal nagyobb elvárásoknak kell megfelelniük, akár az iskolában, akár a mindennapok során, mint régebben. Mi pedig mindenekelőtt ezeknek a nehézségeknek a leküzdésében próbáljuk segíteni őket – magyarázza Krisztián. – A jóra próbáljuk nevelni őket, arra, hogy legyen tartásuk, legyenek magabiztosak, és megtanuljanak kiállni magukért, úgy, hogy közben jó és kitartó emberek legyenek, hiszen a mai világban nagyon fontos, hogy az ember ne csak sodródjon az őt érő hatásokkal, hanem kitartson az elvei és a céljai mellett, akkor is, ha esetleg mások nem támogatják ebben – veszi át a szót Erzsébet, aki a kisfia felvetésére visszautaló kérdésre válaszolva megerősíti, a közeljövőben nem terveznek újabb kistestvért gyermekeiknek.
Ákos és Dávid az udvar végében kerékpároznak, Lili pedig éppen a család egyik kutyusával játszik. A kis Luca vigyorogva vizslatja őket, láthatóan alig várja már, hogy megtanuljon járni, és maga is csatlakozhasson önfeledten játszadozó testvéreihez, átélve a nagycsalád nyújtotta csoda minden örömteli pillanatát.