A karlócai községházának abban a termében szervezték meg a Történelmi városok megőrzése és fejlesztése elnevezésű nemzetközi konferenciát, amelynek erkélyéről 1848 májusában, a szerb nemzeti gyűlést követően Rajačić püspök szólt a Szerb Vajdaság kikiáltását ünneplőkhöz.
Fotó: Ótos András
Ezzel az elnevezéssel, a Városok és községek állandó konferenciájának szervezésében most tartanak sorrendben harmadik alkalommal kétnapos tanácskozássorozatot, az értekezlet résztvevőinek az a közös célja, hogy stratégiai tervezéssel hozzájáruljanak történelmi jelentőséggel bíró községeink, városaink kulturális fejlődéséhez, urbanisztikai értékeink megőrzéséhez. Arra törekszenek, hogy növeljék kulturális tájképünk szellemi jelentőségét, beszélgetnek, tapasztalatokat cserélnek az ezekre vonatkozó jogi regulatívák korszerűsítéséről, a régi épületek elméleti-, illetve gyakorlati konzerválási módszereinek kidolgozásáról, a kultúrturizmus fejlesztéséről és szintjének növeléséről, akárcsak a kulturális javak fejlesztési projektumokban történő kiaknázásának lehetőségeiről. A Karlócán tanácskozó hazai, olasz, magyar, finn, lengyel, horvát, ciprusi, bosnyák, montenegrói és macedón szakembereknek alkalmuk nyílik nézeteket cserélni arról, hogy egy-egy történelmi város miként illeszkedik be korszerű életvitelünkbe, nemzeti és vallási identitástudatunkba, és milyen szerephez jut szociális- és gazdasági fejlődésünkben.
Fotó: Ótos András
Vladimir Pavlov tartományi tudományügyi- és műszaki fejlesztési megbízott titkár szerint egyértelmű, hogy van történelmi múltunk, és hogy elődeink komolyan részt vettek a világ alakításában – jusson csak eszünkbe a karlócai béke! – A szerbség szíve-tüdeje-agya Karlócán volt, ennek a városkának köszönhetően maradhatott fenn az a nemzet, amelynek sokáig országa sem volt. Számos olyan történelmi személyiség neve fűződik Karlócához, akikről utcákat, tereket és iskolákat neveztek el. Törekednünk kell arra, hogy a jövőben ne csak neves személyek utódjaiként, hanem utódjaink neves elődjeiként is emlegessenek bennünket. Köszönet a mai konferencia résztvevőinek, köszönet azért, hogy jelenlétükkel hozzájárulnak egy történelmi városka megmaradásához most, amikor társadalmunk történelmi hagyatékaink iránti tudata különösen alacsony szintre süllyedt. Nemzetként nem is tudjuk, mekkora kulturális értéket birtokolunk, félő, hogy ha nem figyelünk oda ezekre, elveszítjük őket – figyelmeztetett a titkár.
Karlóca történelmi jelentőségét a kisváros Branko Radičević költőről elnevezett főterén állva is jól érezhetjük, akárcsak a Karlócát jellemző polgári és egyházi dualizmust. A tér keleti oldalán monumentális templompaloták és az egyházi könyvtárépület áll, míg a nyugati oldalról polgári épületek határolják: mindenekelőtt a több mint kétszáz évvel ezelőtt emelt magisztrátusi épület, amelyben a már említett szerb nemzeti gyűlés lezajlott. Északról a legrégebbi, 1794-ben épített szerb iskola található, míg délről a legrégebbi polgári gimnázium (1791) épülete dominál. A tér közepére szándékosan nem állítottak fel sem világi, sem egyházi neves személyiséget ábrázoló szobrot, ehelyett egy négy oroszlánfejből álló kút, az urbánus kultúra műemléke, az első városi vízvezeték-hálózat (1799) szimbóluma található itt. Karlóca 1699-ben, a békeszerződés megkötését követően került be a világ enciklopédiáiba.
