A Zombor melletti Regőcén (Riđica) szombaton ünneplik meg, hogy két évszázada áll a településen az Urunk Jézus mennybemenetele római katolikus templom. Az építkezésbe 200 évvel ezelőtt, 1816-ban kezdtek bele, és már a következő évben föl is szentelték a templomot. Az épület 27,5 méter hosszú, 11,25 méter széles, a hajó belmagassága 10 méter, a torony pedig 35 méter magas. Orgonát 1885-ben kapott a templom, az oltár fölötti boltíven a Gloria in Excelsis Deo (Dicsőség a magasságban Istennek!) fölirat olvasható.
Új számlapot kapott a toronyóra (Fotó: Fekete J. József)
A kétszáz éves jubileumra megjavították a templom tetőszerkezetét, új számlapot kapott a toronyóra, és belső javításokat is végeztek. Május hetedikén, szombaton a 11 órakor kezdődő szentmisét dr. Pénzes János szabadkai megyéspüspök mutatja be.
Az egyházi anyakönyveket Regőcén már 1786-tól vezették, a település egyházi szempontból akkoriban a szomszéd falu, Gádor (Gakovo) leányegyháza volt, egészen addig, amíg 1804-ben megalapították a helyi plébániát, ami 1906 és 1923 között a Kalocsai Főszékesegyházi Főesperesség Esperesi kerületeként működött. Ezt a feladatot korábban a ma Magyarországhoz tartozó Hercegszántó látta el.
Regőce egyébként nem csupán egyházi tekintetben érdekes település. Már elnevezésének története is figyelemre méltó: a XIV. század derekán Rég néven jegyzik a falut, majd egy egész sor névváltozattal jelölték, köztük Bothalja-Szent-Péter, Legyen, Rigyidza, szerbül mindig is Riđica volt. A Regőce elnevezést voltaképpen 1904-ben kapta a falu, és ez, a Rigyica változatot fölváltó elnevezés mindössze 1922-ig volt hivatalos használatban.
A falu csupán két kilométerre fekszik az országhatártól, és voltaképpen Katymár és Gara között beékelődik Magyarország területébe. A Kígyós-ér közel tíz kilométer hosszan kanyarog a falu kül- és belterületén, ezért tíz hidat is emeltek Regőcén, ráadásul három tó is övezi a települést. A falu 3000 holdas birtoka királyi adományként 1801-ben került horti és rigyiczai Kovách Imre tulajdonába, aki korábban a Grassalkovich Hercegi család gödöllői uradalmát igazgatta. Ekkor a településen álló 165 jobbágytelken kizárólag ortodox szerbek éltek, majd a Kovách család szervezte betelepítés során a németek és magyarok kerültek többségbe, majd ismét a szerbek. Az 1940-es évek elején még száznál több magyar tanuló járt iskolába, az ötvenes években pedig már megszűnt a magyar nyelvű közoktatás a faluban, ahol ma egyetlen magyar hivatalos szervezet nem működik, a magyarság főleg az egyház köré szerveződik, és szombaton együtt ünnepel a templom jubileumán.
