Hála annak, hogy a regionális jellegű Sportklub tv előszeretettel közvetíti élőben a teniszt, a sportág kedvelői egyetlen fontos tornáról sem maradnak le. Amit ez a csatorna nem fed le, az az Eurosporton látható, akit pedig a challengerek is érdekelnek, az ATP honlapján nézheti élőben azokat a mérkőzéseket, amelyeket a centerpályákon, esetenként az 1-es pályán is játszanak. Ebből adódik, hogy Novak Đoković mindegyik és Györe László egyre több meccsét megnézhetem. Nézném akkor is, ha nem kötődnének a munkámhoz, hisz az egyik a világelső, a másik pedig jelen pillanatban a legjobb az enyémmel közös anyanyelvűek mezőnyében.
Györe az éppen múló héten a cseh Ostravában játszott, csütörtökön pedig végigizgultam a Peđa Krstin elleni vajdasági rangadóját. Sok mindent tapasztalhattam. Például megint meggyőződhettem róla, hogy Györe nagyon szépen játszik, s ha csak az ütések kivitelezését nézzük, azt a legjobbak szintjén teszi. Nem tudom viszont, hogy tehet-e bármit is az adogatásával. Nem lehet folyton két számjegyű kettős hibát véteni, és mégis sorozatban nyerni. Továbbá, tanácsos lenne, ha kicsit visszafogná a reakcióit. Minden egyes elveszített labdamenet után csalódottan tekint fel az égbe, hangosan kommentál, néha az ütővel csapkod a levegőben, majd leeresztett vállal, kiábrándultságát nem titkolva lépked vissza a vonalhoz. Nem ajánlott ugyanis az ellenfélnek megüzenni a kedvetlenséget, mert így annak önbizalmát táplálja.
Đokovićról egy másik kérdés kapcsán szólnék. Hivatalosan még egyetlen szakértő sem volt annyira elfogult, hogy Novak játékát unalmasnak és robotszerűnek nevezze, viszont Federer és Nadal szurkolói a különböző fórumokon – mert fájlalják, hogy kedvenceik háttérbe szorultak – Novak nagy sorozatát és játékát végtelenül unalmasnak nevezik. Meglepő, hogy egy magyar hírportál a szurkolói vélemények alapján értékelte a mai élmezőnyt, holott inkább tény, hogy Đokovićnak gazdagabb az adogatásrepertoárja, jobban fogad, a fonák és a tenyeres is egyformán erős fegyvere, nem pedig alkalmi. Éppen ezért fölényesen világelső. Világos, a szerzőnek jogában áll szurkolónak is lenni, de nem az írásaiban. Ha értékel, próbálkozzon a tárgyilagossággal. Tetszhet neki Federer játéka, viszont senki sem állíthatja, hogy a svájci éppen azért volt világelső, mert szemre tetszetőset produkált. A tenisz mégsem műkorcsolya, és elsősorban az eredményesség a fontos. Đoković jelenlegi uralmának végét pedig nem illik ily módon sürgetni. Az ő ideje is elmúlik előbb-utóbb, de biztos, hogy nem Federer vagy Nadal követi a trónon. Lehet, hogy még évekig első marad, de az sem kizárható, hogy már rövid időn belül valaki más lesz nagyon unalmas a svájci és a spanyol játékos szurkolóinak. Az egyetlen gond, hogy még nem látszik, ki lehetne az.
