A fák koronái lassan bezáródnak, és elrejtik az ember szeme elől a fészkeket, amelyekben tojások lapulnak, magukban hordozva a dalos, cifratollú madarak következő generációjának ígéretét. Ilyenkor hangosak az erdők a területüket féltő dalnokok szavától, és ilyenkor már a szárnyas ragadozók is javában portyáznak zsákmány után, hiszen rövidesen megpattannak a tojáshéjak, és napvilágra jönnek a mindig éhes fiókák, amelyek felnevelésével sietni kell, mert hamarosan itt lesz az ősz, és sokuk előtt csak akkor kezdődik el a nagy megpróbáltatás, a nagy vándorút.
A tavasz, az új nemzedék érkezése az az időszak, amikor a ragadozóknak sokkal több zsákmányt kell ejteniük mint máskülönben, a vadászoknak és a vadgazdáknak pedig a legtöbbet dolgozniuk a fácán- és a nyúlállomány megóvásán ezektől a ragadozóktól. A vadgazdák ugyanis ilyenkor vetik meg a következő vadászidény alapjait.
Sosem voltam híve annak, hogy a ragadozókat tűzzel-vassal irtsuk, sosem tudtam elfogadni a kisrókák kiöntését, a kotorékok elgázosítását, vagy bármilyen fiait nevelő állat megölését. De a vadgazdálkodónak is igazat kell adni, amikor a területén lévő ragadozókat – akár szárnyasak, akár szőrmések – észszerű szinten akarja tartani, mert anélkül rengeteg kemény munkája válhat hiábavalóvá. A vadászok dolga megtenni azt, ami ilyenkor szükséges, nekik kell apasztaniuk a vadászható állatokat tizedelő ragadozók számát. Ebben a munkában nagy segítségünkre lehetnek olyan állatok, amelyek puszta megjelenésükkel is arra késztetik a ragadozót, hogy előjöjjön rejtekéből, és alkalmat adjon nekünk arra, hogy kiiktassuk a területről.
A francia és német vadászok még ma is alkalmazzák a szárnyas ragadozók apasztásánál azt a vadászati módot, amelyet itt nálunk az utóbbi néhány évtizedben szinte teljesen elfelejtettek. Pedig az uhuzás nagyon is eredményes módja a szarkák, dolmányos varjak és a többi nappali ragadozó apasztásának. A módszert ugyanis ma sem ártana alkalmazni, hiszen az élőhely beszűkülése és az éghajlat változása miatt abba a helyzetbe kerültünk, a vadászterületeken néhol több a ragadozó mint a fácán.
A módszer nagyon egyszerű, a nappali ragadozóknak a baglyok iránt táplált gyűlöletén alapszik. Természetesen az uhuzásnál is szükséges a madarak ismerete, és a hely kiválasztásánál is szükséges némi tapasztalat. De ha mindennek birtokában megpróbálkozunk vele, egy reggelen a jól lövő vadász akár 10–20 szarkát vagy varjút is könnyűszerrel zsákmányolhat. A vadászat során csalinak megfelel bármelyik nagytestű bagoly, de többnyire az uhut (Bubo bubo) alkalmazzák.
A baglyot kiültetjük az egy méter magas T fára valamely madárjárta erdő vagy fasor szélére, kényelmes sörétlövésnyire egy sűrű lombú bokortól, amely alá beülhetünk. Nem kell tenni mást, csak várni és rövidesen megjelennek a varjak, a szarkák és félelmet nem ismerve támadni fogják madarunkat. Ekkor kell lőni.
Ha valaki azt gondolja, hogy a bagolyra rávágó varjút vagy szarkát könnyű meglőni, az téved, igen-igen oda kell tartani a zuhanó repülésben közeledő ragadozónak, hogy az lepottyanjon. Ebben nagy segítséget jelent, ha ismerjük a baglyunk viselkedését, mert az jelezni szokta, hogy mi és honnan közeledik, így felkészülhetünk fogadtatására.
Hogy az állatvédőket is megnyugtassuk, nem kell e vadászmódszer miatt élő baglyot kivonni a természetből. A célnak nagyon is megfelel a műbagoly, mert azt is azonos vehemenciával támadják a nappali ragadozók, csakhogy az már nem jelez, az nem vadásztárs, hanem szimpla eszköz.
A bagoly tartása, és gondozása nem egyszerű és főleg nem olcsó mulatság. De ha rászánjuk magunkat, kiváló és hasznos időtöltést biztosíthatunk, magunknak és a velünk vadászó barátainknak.
