Valami csak nem működik rendesen Szabadkán. Igaz, ez a megállapítás biztos igaz lehet más városokra, településekre is, de Szabadka mára már nem a régi. Most csak egyetlen, jómagamat hatványozottan érintő problémára térnék ki.
Ez év januárjának közepén kezdődött el „harcom” a szabadkai Toplana Távfűtő Művekkel, mivel irreálisan magas számlákat állítottak ki az előző év decemberére, és ez a tendencia folytatódott a januári és a februári hónapban is. Szabadkai lakásomban ugyanis mindössze két helyiséget fűtünk úgy, hogy az egész lakás több mint 3/4-e fűtetlen volt az idei fűtési idényben. (Azt a lehetőséget használtuk ki, amelyet a 2008-as év folyamán a Toplana tett lehetővé, vagyis hogy a hőszabályozók és a hőmennyiségmérők felszerelésével mi magunk tudjuk eldönteni, hogy mely helyiséget és milyen mértékben kívánjuk fűteni.) Az elején jól is ment minden, de a távfűtő művek – belátva, hogy így megcsappannak a büdzsébe befolyó pénzeszközök – rafinált módon, szinte évente változtatta az elszámoltatás módját, amelynek eredményeként ma már jóformán ott tartunk, hogy alig fűtünk, és bődületes számlákat állítanak ki részünkre.
Esetemben az idei év elején telt be a pohár. 2016 januárjában ugyanis megérkezett a decemberi számla, amelyen 20 471,95 dinárt tüntetett fel a Toplana (tegyük rögtön hozzá: előző év októberére 3416,51; novemberére pedig 10 460,03 dinárt). Ekkor természetesen panasszal éltem az elszámoltatással kapcsolatban, és meg is indult a szabadkai polgárok körében egy eddig példa nélküli felháborodás, csak hát nem mentünk semmire, mondanom sem kell, hogy az én panaszomat is különösebb indok nélkül vetették el. Aztán jöttek a következő hónapok: 2016 januárjára 20 944,36; februárjára pedig 15 296,42 dinárról szóló számlát kaptam kézhez. Rövid matekozás után ki is derül, hogy – a márciusi számla nélkül – most összesen 70 859,27 dinárt követel rajtam a távfűtő művek. (Mellékesen jegyzem meg, hogy az elmúlt két és fél évben összesen 200 000 dinárra (!) rúgtak a számlák, amelyeket mind törlesztettünk.) Igen ám, csakhogy a körülbelül 85 m2-es lakás alig 30 m2-én valósult meg „fűtés”. Miért is fűteném az egész lakást, amikor egy ember él benne, és hát éltem a lehetőséggel, hogy abban a helyiségben fűtsek, ahol és amennyit akarok. És még ez sem minden. Számítva arra, hogy a megfizettetés ennyire drasztikus és arcátlan lesz, a lakás „fűtött” részében jó esetben is csak maximum 19 °C-ra állítottam a szelepet, a lakás többi része pedig fűtetlen volt. Vagyis a teljes lakást figyelembe véve a decemberi és a januári hónapban az átlaghőmérséklet alig érte el a 16,5 °C-ot. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az egész fűtési idényben körülbelül 23–30 radiátorborda (!) üzemelt (szándékosan nem használom a „fűtött” szót) takaréklángon, és ezért kellene már most majd 71 ezer dinárt fizetnem.
A Magyar Szóban is megjelent február elején egy cikk a kialakult helyzetről, amelyben maga a távfűtő művek igazgatója mondta azt nagy bölcsen, hogy hát, igen, ilyen a rendszer, és hogy azok a fogyasztók „isszák meg a levét” a dolognak, akik becsületesek, és nem zárják el az egész lakásban a fűtést. Mert a rendszer pofonegyszerű: a lakótömbbe bejövő hőmennyiség költségeit azok a naiv, de „jó szándékú” felhasználók (történetesen: én) fizetik meg teljes egészében, akik használják a szolgáltatást. Vesztükre, vesztemre. Mi ez, ha nem szándékos, a becsületes és időben fizető felhasználók diszkriminálása, ha úgy tetszik: sarcolása…
Ezt a jelenséget a távfűtő művek a benyújtott panaszaimra adott válaszukban is többször alátámasztotta írásban. És hát felmerül a kérdés, hogy én ilyen szolgáltatás mellett miért fizessem „más” költségeit. Nevetségesnek tartom azt a hozzáállást is, amelyikkel a távhőszolgáltató viszonyul több száz, hasonló cipőben járó szabadkai polgár panaszához. Jogi infantilizmusnak tartom továbbá azt a magatartást, amelyikkel a közvállalat minden felelősséget Szabadka Városra ruház át az ezer sebből vérző, a megfizettetés módjára vonatkozó határozatra való állandó hivatkozással.
De felháborító számomra az a magatartás is, amellyel a városi vezetőség szemet huny az események, a nyilvános, feltételezhetőleg az általuk is legitimizált harácshadjárat felett. Minden elismerésem azonban a szabadkai ombudsmani hivatalnak, ahol készségesen álltak rendelkezésemre, és minden, az üggyel kapcsolatos problémámban, kételyemben a segítségemre voltak. Állítom azonban, súlyosan csorbulnak fogyasztói jogaim. Pedig épp maga a polgármester fogalmaz úgy Szabadka város hivatalos honlapján, hogy igyekszik megtenni mindent, hogy a polgárok „kételyét eloszlassa” vagy „megoldja problémáit”, majd hozzáteszi: „hiszen ugyanaz a cél vezérel bennünket: hogy Szabadka még kényelmesebb, még szervezettebb, egészségesebb és boldogabb életet biztosítson minden jó szándékú embernek”.
Most ott tartok problémámmal, több száz más polgártársam problémájával, hogy becsaptak, megkárosítottak bennünket. És „magasabb szinteken” is magunkra hagytak. Egyedüli megoldás az, ha beperlem az illetékeseket, de ezt a fajta nyilvános sarcolást továbbra sem fogom szó nélkül hagyni.
