A szabadkai Regionális Aarhus Központ csütörtökön bemutatót tartott a helyi horgászegyesületek számára a Palicsi-tó kihalászásának eredményeiről. A próba eredményét és összegzését Michell Rochmann hidrológus és dr. Mészáros Gábor biológus ismertette. A szakemberek beszámolója szerint az volt a cél, hogy kiderüljön, mennyi hal van a Palicsi-tóban, és milyen fajok élnek benne.
A halászatot német szakemberek végezték, és 16 nap alatt 16,8 tonna halat halásztak ki, a kifogott ezüstkárászokat pedig a palicsi állatkertben használták fel takarmányként. A beszámoló szerint 13 fajta halat találtak a tóban, ebből 4 inváziós fajnak, 8 pedig őshonosnak számít. Rochmann szavai szerint jó jel, hogy míg 2013-ban a becslések szerint a halállomány 96 százalékát tette ki az ezüstkárász, addig az idei kísérleti próbalehalászás becslései szerint csak 92 százalékát teszi ki.
– A legjobb eredmény viszont az, hogy a mostani próbahalászatkor körülbelül háromezer egynyaras süllőt fogtunk ki, míg három évvel ezelőtt csupán egyetlen egy darabot. Vélhetőleg a süllők megjelenésének köszönhetően csökkent le az ezüstkárász-állomány, és szinte megtizedelődött a szintén inváziós fajnak számító kínairazbóra-állomány is – mondta a hidrológus.
A szakemberek értékelése szerint a tó ökoszisztémája kezd normalizálódni – ezt támasztja alá az őshonos fajok megjelenése –, ám ettől függetlenül a normális egyensúly visszaállítása érdekében nélkülözhetetlen az emberi beavatkozás, vagyis a biomanipulációs lehalászás, amelyben a helyi horgászok és horgászegyesületek is nagy segítséget nyújthatnának. Rochmann az előadáson válaszolt azokra a kritikákra is, hogy miért németországi halászokkal történt a kísérleti lehalászás.
– Két évvel ezelőtt szerbiai halászokkal próbálkoztunk, de rossz eredményeket értünk el. Négy nap alatt mindössze 36 kilogramm halat fogtunk ki. A tapasztalat azt mutatta, hogy a kereskedelmi halászat és a szanációs halászat teljesen eltér egymástól. Jobban utánajárva kiderült, hogy Németországban is csupán négy halásztársaság foglalkozik kifejezetten szanációs, vagyis biomanipulációs halászattal – számolt be a hidrológus.
A lehalászás technikáiról beszélve a szakember elmondta, hogy ötféle halászati módszert próbáltak ki, de kettő kivételével szinte az összeset egy-két nap múlva abbahagyták, mivel nagymértékű hal-, kiváltképp süllőpusztulás volt tapasztalható általuk. Kiemelte, hogy csupán a nagy szárnyas varsák – 50 méter hosszú terelőszárnyakkal – használata és az elektromos lehalászás esetében – az áram csupán elkábítja a halakat – sikerült elérni, hogy ne pusztuljanak el az őshonos, ám fogságra érzékeny halak.
– A Palicsi-tó nem halastó, így nem is halászhatjuk le bármilyen módszerekkel. Nem csapolhatjuk le a tavat, hiszen meg kell kímélnünk a tó természetes élővilágát – hangsúlyozta a szakember.
A hidrológus a tervekről beszélve elmondta, hogy a jövő idényre 5 db nagy szárnyas varsát kellene vásárolni, amelyekkel egyenként 400 kilogrammnyi halat fogtak ki a próbahalászat során (az elektromos lehalászással 10 perc alatt 100 kilogrammnyi halat fogtak ki). Hozzátette, hogy a 2017 márciusától júliusáig tartó halászati idényben a becslés szerint 50 tonna ezüstkárászt lehetne kifogni. Szavai szerint ez még messze nem elég ahhoz, hogy normalizálódjon a tó helyzete, a tavaszi ívás ugyanis pótolná némiképp az ezüstkárász-állományt.
– Mivel a próbahalászat során nem találtunk sem csukát, sem harcsát, felvetődik a kérdés, hogy telepítsük-e vissza ezeket az őshonos ragadozókat a tóba. Ezt ajánlanám, hiszen a ragadozók jelentősen lecsökkentenék az ezüstkárászok számát, erről azonban a helyi embereknek kellene dönteniük – mondta Rochmann.
Megjegyezte, az elemzések szerint a tóból kifogott halak emberi fogyasztásra alkalmasak.
– Ami a víz kémiai összetételét illeti, már sokkal jobb, mint öt-hat-hét éve volt, de még nem mondhatjuk, hogy jó, ezt mindenki láthatja. Az egyik nagy probléma, hogy még nem épült meg a szennyvízcsatorna-hálózat, és a védőöv is hiányzik a tó körül – tette hozzá Rochmann.
Dr. Mészáros Gábor biológus a tó helyzetéről számolt be, és elmagyarázta, hogy a zavaros víz lényegében az elszaporodott és túlsúlyba került ezüstkárászoknak köszönhető, mivel megdézsmálják a zooplanktonokat, vagyis azokat a néhány milliméteres rákocskákat, amelyek lényegében a fitoplanktonokkal, vagyis az algákkal táplálkoznak. Természetes ellenség híján az algák túlszaporodnak, zavarossá teszik a vizet, amely miatt a fény csupán kis mélységekbe jut el, így a tó természetes növényvilága is elpusztul, teljesen felborítva a tó természetes egyensúlyát. Mészáros elmondta még, hogy a biomanipuláció, mint szanációs beavatkozás tíz évvel ezelőtt jelent meg, eddig azonban technikai okok miatt rendszerint csak kisebb tavak esetében alkalmazták.
A szakemberek beszámolója szerint az inváziós halak közül 16,7 tonna ezüstkárász, rengeteg naphal (nem számolták), kínai razbóra (nem számolták) és 6 db törpeharcsa került hálóba, majd a palicsi állatkertbe takarmánynak, az őshonos fajok közül pedig 2803 süllő, 250 db csapósügér, 9 db ponty, 3 db vörösszárnyú keszeg, 1 db karikakeszeg, 2 db szélhajtó küsz, 2 db keszeg, 1 db bodorka és 1 db dévérkeszeg került a hálóba, majd visszaengedték őket a tóba.
