A küszöbönálló választásokat éppen a törökkanizsai búcsú, Szent György napján tartják, ezért április 24-e kétszeresen is jeles nappá lépett elő Tisza-parti városkánk magyar közössége számára.
Törökkanizsán kilenc évvel ezelőtt alakult meg a Vajdasági Magyar Szövetség helyi szervezete, képviselői pedig folyamatosan, már nyolc éve dolgoznak az önkormányzatban. A közel egy évtized legfontosabb mozzanatairól, törekvéseiről beszélgettünk el Újhelyi Nándorral, a községi képviselő-testület elnökével, aki a VMSZ önkormányzati listavezetője a vasárnapi választáson.
– Nehéz a mögöttünk lévő, felelősségteljes munkával eltelt évekről átfogó értékelést adni. Miután a 2008-as választáson a VMSZ – Összefogás Törökkanizsáért listája jó eredményt ért el, s a helyi magyarság legitim képviselethez juthatott az önkormányzatban, több évtizedes lemaradást kellett pótolnunk. Elsősorban a nemzeti önazonosságunkat érintő kérdésekre gondolok. Olyan alapvető kérdésekre kellett megoldást találnunk, mint a magyar művelődési egyesületek működési feltételeinek biztosítása, illetve a község minden településén a művelődési élet újjászervezése, új egyesületek megalakítása. Erőfeszítéseket kellett tennünk a hivatalos nyelvhasználat gyakorlati alkalmazásáért, de az anyanyelvű oktatás és tájékoztatás terén is akadt munkánk bőven. Azóta sokat javult a helyzet.
Mára eljutottunk oda, hogy az alapvető kérdéseken túlmenően a szociális védelem, a mezőgazdaság vagy az infrastruktúra terén is megoldásokat keresünk, találunk. Ezért is elengedhetetlen, hogy minden szinten legyenek képviselőink. Hiszen azokat a fejlesztéseket, amelyeket sikerült megvalósítani mondjuk a művelődés vagy az oktatás terén, hogyan hozhattuk volna létre, ha nem rendelkezünk érdekképviselettel a Tartományi Képviselőházban vagy a köztársasági parlamentben? A törökkanizsai magyarság életében kiemelt fontosságú, hogy erős érdekképviselete van a Magyar Nemzeti Tanácsban.
Az érdekképviselet kapcsán ki kell emelni, hogy az Európai Néppárt társult tagjaként a VMSZ olyan komoly politikai érdekvédelmi szervezetként van jelen, amely a helyi közösségi szintektől az EU szintjéig politizál. Ez jelenti a közösségfejlesztés, a megmaradásunkért folytatott harcunk egyik tartóoszlopát.
Nem tudom úgy elképzelni az elkövetkező időszakot, hogy a törökkanizsai magyar közösségnek ne legyen legitim képviselete az önkormányzatban és szerveiben. Legitim képviseletként kizárólag a VMSZ-re gondolok. Nem azért jelentem ki ezt, mert mi vagyunk a legjobbak, legokosabbak, vagy mert féltem a jelenleg betöltött tisztségemet. De úgy gondolom, hogy amikor az elmúlt időszakban bármikor bármilyen probléma jelentkezett közösségünkben (kis létszámú tagozatok bezárása, anyanyelven történő oktatás stb.), mi voltunk azok, akik minden követ megmozgattunk annak érdekében, hogy a közösség egészét vagy az egyént érintő gondokat kiküszöböljük. Nem állíthatom, hogy minden esetben sikerült, de szívvel-lélekkel azon dolgoztunk, hogy segítsünk az embereknek.
Hiszem, hogy a nehéz gazdasági helyzet és az elvándorlás hatásaitól nem mentes légkörben is mindannyian a biztos pontot, a megbízható embereket választjuk. Azokat, akikre ma és a jövőben is számíthatunk, akik biztos támaszt nyújtva mellettünk állnak. Nem adunk hitelt olyan ígéreteknek, amelyek csak négyévente érkeznek meg hozzánk, mindig más-más ember szájából. E tiszavirág-életű kampányszólamok egyetlen közös vonása a jó szándék és az őszinteség teljes hiánya.
Visszatekintve az elmúlt nyolc évre, melyek voltak a legemlékezetesebb a pillanatok, események?
– A Szent György-templomunkban az egyik Mikulás-várón történt. Vagy 200 gyerek ült a padokban, megérkezett a Mikulás, aki azt találta mondani: a messzi Lappföldről Kneževacon át vezetett útja, ezért hát betért hozzánk. Alighogy ezt mondta, a gyerekek kórusban kiabálták: nem Kneževac, hanem Törökkanizsa! Csak úgy zengett tőle a templom. Erre mindig emlékezni fogok, mert bizonyítja, hogy a harc, amelyet a hivatalos nyelvhasználatért vívtunk, s amelynek eredménye a község magyar neve is, nem volt hiábavaló. A törökkanizsai gyerekek már úgy nőnek föl, hogy magától értetődőnek érzik a település hagyományos magyar nevének használatát.
Az első Szent István-napi ünnepségek egyikén történt, hogy egy idősebb törökkanizsai polgár jött oda hozzám, s azt mondta: – Nándor, amikor csapatoddal elkezdtétek rendbe hozni a dolgokat, nem gondoltuk volna, hogy ilyen horderejű álmok megvalósítására lesztek képesek!
Mindez számomra arról szól, hogy a törökkanizsai közösséget méltatták, azt a kitartó közösséget, amely megtalálta helyét, felismerte saját értékeit, annak súlyát, felelősségét és lehetőségeit, hogy összefogással nincs megvalósíthatatlan cél.
Április 24-e nemzeti önazonosságunk és hagyományaink szempontjából fontos ünnep Törökkanizsán, és úgy tudjuk teljessé tenni, ha törvény adta jogunkkal élve megerősítjük a magyar közösség holnapját azzal, hogy minden szinten a VMSZ listáit támogatjuk.
Elértük – folytassuk együtt! Úgy érzem, hogy a 2008-as jelmondatot kokárdaként a mostani választásokon is kitűzhetnénk: Összefogás Törökkanizsáért! A mi Törökkanizsánkért.
