2024. március 28., csütörtök
NOMUS 2016

Mozart örök értékű műveinek szépsége

Varga István karmester és Yeol Eum Son zongoraművésznő sikeres bemutatkozása
Varga István

Varga István

Nagyszerűen indult az Újvidéki Zenei Ünnepségek idei hangversenysorozata. Az előzetes tájékoztatókból az érdeklődők értesülhettek arról, hogy ez lesz a sorrendben 36. fesztivál, amelyet 41 évvel ezelőtt létesített az Újvidéki Rádió, majd néhány év kiesés után a Zenekedvelő Ifjúság újvidéki alapszervezete élesztette újjá, és azóta is szervezi egyre nagyobb sikerrel. Olyannyira, hogy a NOMUS évek óta a város komolyzenei életének központi eseményévé vált, és hatékony ütőkártyája lesz az Újvidék – Európai Kulturális Fővárosa címet célzó pályázaton való részvétel megindokolásának is.

A pénteken megnyitott és április 22-ig tartó fesztiválon tíz ország művészei és együttesei lépnek közönség elé a zsinagógában, a városháza dísztermében, illetve a Szerb Nemzeti Színházban. A szervezők külön hangsúlyt fektettek a Mozart-évfordulóra, mivel a minden idők legnagyobb zeneszerzőjének tartott komponista

kétszázhatvan évvel ezelőtt született, illetve megemlékeznek Shakespeare születésének négyszázadik évfordulójáról is, hiszen a világirodalom nagy drámaírójának életműve nyomán számtalan maradandó értékű zenemű született.

Az ünnepi megnyitót hatásos üstdobütések és az erkély két oldaláról felhangzó harsonajelzések vezették be, majd a hivatalos beszédek után az elsötétített terem dobogóján síri csendből bontakozott ki fokozatosan az első zeneszám, Alfred Snitke huszadik századi orosz zeneszerző Moz-Art à la Haydn c. zenei tréfája. A Varga István-vezette Fesztivál Zenekar tagjai a kékes színű félhomályban egyenként vonultak be a színpadra. Amikor aztán felzárkózott a teljes együttes, kigyulladtak a reflektorok, és elhangzott az érdekes, fordulatos variációkban gazdag kompozíció. A mű keletkezésének történetéről elmondhatjuk, hogy egy töredékben fennmaradt Mozart-téma keltette fel Snitke érdeklődését. Ezt dolgozta fel, és alakította ki végső formájában a Haydn Búcsú-szimfóniájának ötletével kiegészített szerzeményt. Mint ismeretes, Haydn szimfóniájának első előadásán az Esterházy udvari zenekar tagjai egyenként vonultak le a dobogóról. Így adták tudtára munkaadójuknak, hogy belefáradtak a sok munkába, és szeretnék már megkapni megérdemelt pihenőjüket. A lendületes, mozgékony előadás két vezető hegedűszólamát Aleksandra Krčmar Ćulibrk és Igor Subotin szólaltatta meg, méghozzá igen rátermetten. A darab végén ismét elsötétült a színpad, és a zenészek, ahogyan jöttek is, egyenként vonultak le a dobogóról.

Harmadízben volt az idén külön Fesztivál Zenekar, amelynek vezetését ezúttal az újvidéki közönség régi ismerősére, az évek óta Budapesten tevékenykedő Varga István gordonkaművészre, pedagógusra és zenekarvezetőre bízták. Nem véletlenül, ugyanis Varga korábbi újvidéki munkálkodásával mint gordonkaművész, illetve mint a Camerata Academica zenekar alapítója és művészeti vezetője jelentős nyomot hagyott az újvidéki zenei életben. A NOMUS eddigi gyakorlatához híven most is a zenekarvezető feladata volt a műsor összeállítása. Varga mindig az új zeneművek érvényesítésének elkötelezettje volt, így került sor az említett Snitke-kompozíció előadására is. Meglehet, hogy a közönség soraiban nem mindenkinek volt ínyére ez a választás, de tény, hogy a formabontó megoldás felfrissülést hozott az ünnepi megnyitó programjába.

Mozart két ismert mesterművével folytatódott a hangverseny. A 27. B-dúr (K.595) versenymű szólistája a dél-koreai származású, jelenleg Hannoverben élő Yeol Eum Son zongoraművésznő volt, aki kifinomult játékával váltotta ki a közönség tetszését. Fiatal kora ellenére nemzetközi méretekben is figyelemre méltó díjakkal és elismerésekkel tüntették ki, világszerte megrendezett hangversenyiről nagyszerű kritikák jelentek meg. Joggal, hiszen Mozart utolsó, rezignált hangvételű zongoraversenyének mélyen átélt megszólaltatása is minden szónál ékesebben érzékeltette Yeol Eum Son lelki világának gazdagságát, amellyel lenyűgözően bájos dallamformálás és kristálytisztán gyöngyöző technikai tudás párosult.

Az est második részében Mozart örökszép g-moll szimfóniája csendült fel (a sorrendben 40. szimfónia Köchel jegyzékszáma 550). Ezt az alkotást is, akárcsak az említett zongoraversenyt életének utolsó évében fejezte be Mozart, akitől mint szabadkőművestől nem állhatott távol az Örök Kelet, vagyis a másvilág felé vezető út megbékélt elfogadásának gondolata. A zenetudományban nemegyszer tragikusnak nevezik a g-moll szimfóniát, erre utalnak ugyanis a mű drámai fordulatai és nem utolsósorban az első tétel szenvedélyes főtémája. De a sötét gondolatok egyetlen pillanatban sem árnyékolják be a zene felemelő szépségét. S akárcsak Mozart utolsó operájában, a Varázsfuvolában, itt is a jóság, szépség és a fény győzedelmeskedik a sötét erők felett. Varga István a gyakorlott, szakavatott művész hozzáállásával közelített a szimfónia előadásának megfogalmazásához. Ihletetten vezényelte a rendelkezésére álló zenekart, és tekintettel az alkalmi felállítású együttes lehetőségeire külön gondot fordított a partitúra pontos megszólaltatására. Zenészei lelkes ragaszkodással követték karmesteri utasításait, és mindamellett, hogy a finomabb hangzás és a fúvós- és vonóskar közötti tökéletesebb arányok megteremtése összeforrottabb zenekart igényelt volna, közös odaadással sikeresen keltették életre a szimfónia valamennyi értékét.

 Ma fellép a Liszt Ferenc Kamarazenekar

Az Újvidéki Zenei Ünnepségeken ma este fél nyolctól az újvidéki zsinagógában fellép a világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekar és Ning Feng kínai hegedűművész.

A koncert a belgrádi Collegium Hungaricum támogatásával valósul meg.