Hajnal Jenő, az MNT elnöke
Tizenhat településről 21 társulat lép fel a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XXI. Találkozóján, amelynek ünnepi megnyitóját péntek este tartották meg a magyarcsernyei Művelődési Otthonban. A rendezvény kiállításmegnyitóval kezdődött, amelyen bemutatták a magyarcsernyei színjátszás egy évszázados múltjának a történetét és a helybeli kézimunkázók alkotásait.
Az ünnepi megnyitón az egybegyűlteket Rúzsa Róbert, Magyarcsernye tanácselnöke köszöntötte, majd tolmácsolták Pera Milankov községi elnök üdvözletét. Dudás Károly, a VMMSZ elnöke ünnepi beszédében feltette a kérdést: miért éppen a magyarcsernyei és a tóbai színhelyeken tartják az amatőr színjátszók legrangosabb évi találkozóját. Azért, mert – mint mondta – tartozunk nekik, és mert megérdemlik az összefogásért, a megmaradásért folyó küzdelemben.
Pirityiné Szabó Judit, a magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság kapcsolattartási főosztályvezetője is az összefogás fontosságát hangsúlyozta, mert az amatőr színjátszás, egy-egy előadás elkészítése mindig összekovácsolja a falu népét.
A Találkozót vagy ahogy fogalmazott a csodavárás pillanatát Hajnal Jenő, az MNT elnöke nyitotta meg.
– „A fájdalom az elmúlást, az öröm az örökkévalóságot akarja” – fogalmazta meg sok-sok évvel ezelőtt egy neves német filozófus, ennek a mondatnak a kézzelfogható tapasztalatai különösen a játékban, a művészetekben, de leginkább a színjátszásban érvényesülnek. A színházi és a színpadi játék ideje ugyanis egy egészen más világ, mint amilyen körülvesz bennünket, és amelyet komoly világnak szoktunk nevezni. Aki élvezi a játékot, az nem az egyik világból lép át a másikba, hanem az időből az örökkévalóságba. A játékban ugyanis megáll az idő. Bár nem felejtjük el egészen a komoly világot, még kevésbé halált érlelő idejét, mégis úgy éljük át az örömet, mint ami örökké tart. Kegyes illúzió ez, ami csak egyvalamin múlhat: színész és néző kapcsolatán. Minden más csupán járulék: stílusok, színek, formák, anyagok, azaz ízlés, kulturáltság, ösztön, még inkább őszinteség kérdése – fogalmazott az MNT elnöke.
A játék komolysága és őszintesége
– Viszont nem csupán járulék egy ilyen rendezvény megszervezése, nem csupán járulék az, hogy Magyarcsernye magyar vezetősége magára vette ezt a terhet, felelősséget érzett érte, tudatosan újította fel, korszerűsítette a színházat, segítette, ösztönözte, támogatta az öntevékeny, műkedvelő mozgalmat a községben, és most is itt van, mint biztos pont abban a feladatvállalásban, küldetésben és tenni akarásban, amelyet egyszerűen „csak” a magyar élet megszervezésének, éltetésének és megőrzésének nevezünk a „komoly világnak” ezen a tájékán – kisebbségi léthelyzetben.
De ugyanilyen csoda az is, hogy a Vajdaság tizenhat településéről huszonkét csoport nevezett be az idei találkozóra. Mi ez, ha nem közösségünknek az élni és tenni akarása az élet minden területén? Az elmúlt hónapokban tehát több mint húsz magyar színjátszó csoport döntött úgy, hogy egy-egy előadás színpadra állításával színházat teremt, amit képzeletével kihasít a világból, és egy üres térbe helyez. Amikor a vendéglátók, a magyarcsernyei Ady Endre Művelődési Egyesület társulatának előadásával elkezdődik ma a játék, a játszók valójában egy külön világot kezdenek teremteni kilépve az egyik időből egy másikba átlépve. Ezért lesz ez az előadáskezdés is a csodavárásnak olyan pillanata, mint amilyen minden játékkezdésé. Az élvezet és az öröm csodájáé.
Az elmúlt két évtizedhez hasonlóan ezúttal is sokféle hangon szólal meg a találkozó, és mint mindig, ezúttal is a legfontosabb: a játék komolysága és őszintesége lesz. (…)
Korparancs
Útközben vagyunk tehát, és mégis újabb állomáshoz érkeztünk. A változásnak és a megújulásnak, a vállalt feladatoknak és az elszámolás igényének szükségszerűségét ezúttal leginkább a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség vezetősége és személy szerint Dudás Károly elnök úr érzi, hiszen ez az ernyőszervezetünk a Magyar Kultúra Délvidéki Központi Ünnepségének, a legnépesebb és legjelentősebb népzenei és néptáncfesztiválunknak, a Durindó és a Gyöngyösbokrétának, a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékoknak, a Kóruspódiumnak, a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójának a fő szervezőjeként, a vajdaság magyar művelődési egyesületi mozgalomnak, valamint a szórványközösségeknek és szórványközpontoknak első számú ernyőszervezeteként olyan teendők letéteményese, amelyek nemcsak magukban hordozzák a megújulás esélyét, hanem megkövetelik is azt. Ennek a megújulásnak, újjászerveződésnek az igényét épp a legszűkebb vezetőség fogalmazta meg Dudás Károly elnök úrral közösen, aki talán még sosem volt ennyire elkötelezett ennek a változásnak a végrehajtásában, az igényekhez való alkalmazkodásban, a teendők megosztásában: a megújuló szövetség huszonegyedik századi kihívásainak fiatalokra való rátestálásában. Olyan korparancs ez, amelynek végrehajtása nélkül elképzelhetetlen a föllendülés és továbbfejlődés.
Az ünnep pillanata ide hívja közénk – bár a részéről oly nagyon várt és erre az eseményre szóló meghívó elküldése kínos mulasztás miatt elmaradt – Faragó Árpád színművészt, ny. színházigazgatót, színházi szakírót, az amatőr színjátszás elkötelezett szószólóját, akit nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából Áder János, Magyarország köztársasági elnöke rangos elismerésben részesített. Hogy miért? Ki tudná nálunk jobban, akik ismerik és olvassák írásait, könyveit: „Emlék- és naplótöredékekről, gondolatszilánkokról és megemlékezésekről: ünnepekről, évfordulókról, jubileumokról, egykori színésztársakról, barátokról, színészfejedelmekről, a nemzet színészeiről, megszűnt és lerombolt, újjáépült és új színházakról, ma is mozgásban és örökös változásban élő társulatokról, felejthetetlen vendégszereplésekről; az öntevékeny színjátszás fontosságáról; a magunk dolgairól; színházi erkölcsről, hitről, hivatástudatról, helytállásról, önmagunk és mások megbecsüléséről, a szolidaritásról, az együttérzésről, az együvé tartozásról, fogyásunkról és épülésünkről; az egységes nemzeti gondolatról.”– olvasható egyebek között a laudációban.
Ebben az örömteli pillanatban annak a gondtalan örömnek a békéjét és felszabadultságát kívánom minden résztvevőnek, mindenekelőtt játszónak és nézőnek, amelyet valamennyien átéltünk gyermekkorunk halál nélküli idejeként, és amelyet a felnőtt ember is megtapasztal életében egyszer-kétszer a tiszta, világos, önmagát igazoló s önmagán túllépő misztikus öröm ragyogásában. A gyermekek örömének s ezt az örömet visszaidéző játéknak a jegyében nyíljon meg ezúttal is a színházi találkozó. Kezdődjék hát a játék és a kegyes illúzió egy új állapot megszületésének, egy sikernek, egy győzelemnek, egy újabb kihívásnak és alkotói folyamatnak a reményében – mondta Hajnal Jenő.
A megnyitó után a magyarcsernyei Rügyfakadás színjátszó csoport tagjai léptek színre Tóth Miklós Kék fény című előadásukkal. A találkozót ez úttal két részben, két hétvégén tartják. Hétköznapokon a helyi iskola növendékei vehetnek részt színházvilággal kapcsolatos foglalkozásokon vehetnek részt.
