2024. április 24., szerda

Erkölcstani dilemmák

Több mint fél évvel ezelőtt, amikor még csak alakulóban volt a Magyar Mozgalom, arról írtam, hogy az új szervezet le szeretné építeni a VMSZ egyeduralmát, hangoztatva a közélet demokratizálási szándékát. Igen ám, de miként, milyen eszközökkel, milyen szerveződés által szándékozza ezt elérni? S mert a mozgalom egyik politikusa kijelentette, hogy nem támogatja új magyar párt megalakítását, ebből arra lehetett következtetni, hogy civil szervezetként szándékoznak működni. Persze olyanként, amely a VMSZ politikai és közéleti befolyását igyekszik jelentősen mérsékelni. Megjegyeztem, hogy a szerveződés amennyiben meggyőző erőt lát magában, pártként állhat elő, mert különben kevés eszköze lesz arra, hogy „demokratizálja a vajdasági magyar közéletet”. Ebből pedig arra lehetett következtetni már akkor, hogy „a választások bizonyosan megvilágosítanak több, a Magyar Mozgalommal kapcsolatos bizonytalanságot is, de legalább néhány dilemmát mindenképp eloszlatnak”.

Később a mozgalom vezetői kijelentették, hogy bele akarnak szólni a politikai életbe, persze civil szervezetként. És most, a választási kampány dandárjában azt latolgathatjuk, hogy mennyire civil az, ami civilként van bejegyezve, hiszen bár jobbára hivatalosan a VMDK „viszi a vállán” a mozgalmat, nem túl sok szó esik erről a magyar pártról (a jelöltlistákon is hátul láttam a nevét), sokkal több a Magyar Mozgalomról. A lényeg: sokkal inkább pártszereplőnek tűnik az MM, mintsem civil föllépőnek, hiszen – mint korábban írtam – különben kevés eszköze lesz arra, hogy szerephez jusson a politikai életben. Most tehát képviselőket szándékozik juttatni az önkormányzatokba, s ha meglesz a szükséges számú aláírása, akkor a tartományi és a köztársasági parlamentbe is. Tehát a korábbi dilemmák egy része máris eloszlott.

A Magyar Mozgalom támogatottsága a választások lezárulásáig nehezen fölmérhető, esetleg a támogatói aláírások begyűjtésének üteméből következtethetünk erre. Pál Károly, a VMSZ elnökségi megbízottja a napokban azt állította, hogy a Demokrata Párt aláírásgyűjtéssel segíti a Vajdasági Magyarok Demokrata Közösségével koalícióban levő Magyar Mozgalom indulását a köztársasági választáson. Hangsúlyozta, hogy „az erről szóló információt egyes médiaházaktól kapták, de a terepi történések elemzése alapján úgyszintén ilyen következtetésre jutottak”. Pál Károly ugyanis lehetetlennek tartja, hogy külső támogatás nélkül össze tudnának gyűjteni tízezer aláírást.

Varga László a mozgalom részéről cáfolta az állítást, és a DP is hasonlóképp tett. Egyébként a korábbi választások alkalmával más pártokkal történt már ilyen eset. Ha megalapozott az állítás, Pál Károlynak abban mindenképp igaza van, hogyha valaki a magyar nemzeti közösség szavazóinak a támogatását kéri kisebbségi listát állítva, akkor így kellene tennie a listaállításkor is, mert ez lenne az etikus.

Bár tudhatjuk, a választások nem erkölcstanóraként szolgálnak.