Mezőkövesdi Keresztút

Mák Ferenc

2016. április 4., 20:29

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Még soha nem volt alkalmam húsvéti keresztutat járni, kapva kaptam hát az alkalmon: Virágvasárnap előtti szombat délutánján, metsző tavaszi szélben beálltam én is a mezőkövesdi sokadalomba. Negyedik éve szervezik meg az áldott lelkű matyóföldiek a Passiót, a Szent László-templomtól a Jézus Szíve-templomig vagy másfél kilométert vonulva végig a főutcán, meglátogatva közben – annak rendje és módja szerint – mind a tizennégy stációt. Valahol mélyen belül dideregve, szorongó szívvel indultam a Szent László tér felé, féltem, tartottam attól a drámától, amelynek most részese vagy tanúja leszek: Krisztus kínszenvedésének, mérhetetlen megaláztatásának, az ostoba emberi dölyf fölényes diadalának. Elszorult a szívem, hogy most stációtól stációig tanúja leszek Isten egyszülött fiának, a Megváltó rettenetes meghalásának. Lám, már jönnek is a római zsoldosok, ezüstös dárdájuk hegyén megcsillan a napfény, közöttük ott áll Jézus, még igazán fesztelenül, s a színes, korhű ruhákba öltözött jeruzsálemi sokadalom sem tűnik kétségbeesettnek, az asszonyok sem zokognak fennhangon, mintha az a közel harminc jelmezbe öltözött ifjú és idős ember máris a föltámadás ígéretének boldog beteljesülését ünnepelné. A Szent László-templom előtti széles teret és a főutcát már kora délután vagy négyszáz főnyi ünneplőbe öltözött tömeg lepte el, előttük vonulnak majd el a kétezer éves dráma szereplői, s megállnak az ítélkező Pilátus előtt. Jézust halálra ítélik, s azonmód vállára teszik a hatalmas keresztet. A plébános hangos szóval imát mond: Uram, „add, hogy szent fiad szenvedéséből erőt merítsünk mindazon hibáink kijavításához, amelyekben elgyengültünk az utóbbi időben. Erősíts meg bennünket hitünkben, bizalomteljes reményünkben, áldozatos szeretetünkben.”

Jézus végigvonul a keresztúton, egyszer, kétszer, majd harmadszor is elbukik vállán a kereszttel, a tömegből elébe lépő Mária arca csupa fájdalom, remegő kézzel nyúl feléje, mintha a kínokat venné, emelné le a válláról, közben Cirenei Simon átveszi az elfáradó Jézustól a keresztfát, s viszi, amíg a katonák engedik. Krisztus próbálja vigasztalni a síró asszonyokat, közben Veronika kendőjével megtörli a Megváltó véres arcát. A mezőkövesdiek megilletődött sokasága végig a főutcán hangosan énekli: „A keresztfához megyek, / mert máshol nem lelhetek / nyugodalmat lelkemnek”. Jézust megfeszítik, oldalát átdöfi a lándzsa, majd az őt siratók holttestét leveszik a keresztfáról, és gyászoló anyja ölébe fektetik. Íme, a Mezőkövesdi Piéta! Krisztus testét a sírba teszik, s a plébános hangosan hirdeti: „így lesz minden áldozatból az élet vetése”! S lám, most beteljesült az ige, miután Jézus földi útja során az emberiség okulására elmondta a példabeszédeket, most Megváltó lett, és alászállt a poklokra, megszabadítani minket rettenetes bűneink terhétől. Erről szólt a Mezőkövesdi Keresztút!

Ahogyan botladozó lábbal végigjártam a tizennégy stációt, a szorongásom lépésről lépésre oldódott. Soha ilyen fényesen zengő áhítatnak részese nem voltam! Mert igaz, hogy Krisztus kínszenvedését kellett volna látnom, itt a matyóföldi tavaszban, én mégis ujjongó lélekkel álltam a feszület tövében. A mezőkövesdi lelkes hívők megtették a kötelességüket, kellő alázattal idézték meg a megváltás nagy-nagy misztériumát. Tették ezt mindennemű tragikus felhangoktól mentesen. Való igaz, valamikor régen Krisztus a zsoldosok ütlegei között vonult a vesztőhelyre, való igaz, hogy a marcona alakok még a köntösére is kockát
vetettek, de a most kiállított mezőkövesdi katonák között nem akadt egyetlen – a történet tragikumát hitelesítő – kegyetlen arc sem. Közülük az egyik, a hófehér bajuszú, idős férfi inkább látszott gondos pásztornak, mint keménykezű ítélet-végrehajtónak. Látni véltem, ahogy jóságos nagyapai tekintetével az unokáknak üzent: látod, vitézem, ilyen a hűség, ilyen a ragaszkodás, ilyen az együtt érző szeretet. A mezőkövesdi Jézus is jámbor szívvel cipelte a keresztjét, valójában helyette a város jótékony egyesületeinek tagjai fölváltva járták a szent teherrel a keresztutat. S a Megváltó kereszthalála is, hol máshol történhetett volna, mint a város Katolikus Iskolájának bejárati ajtaja előtt, ahol naponta szorongó szívű diákok népes seregét kísérti meg a krisztusi kínszenvedés. Minden olyan nagyszerűre kerekedett, olyan népmeseivé vált ezen a Mezőkövesdi Keresztúton, ahol a vonuló katolikus hívekkel versenyt énekeltek a tavaszt, a föltámadást ünneplő rigók. A tiszta szívű emberek olthatatlan hite, maga a matyóföldi csoda, amit egyszer mindenkinek látnia kellene.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége