Kilencvenöt évesen elhunyt a sobibori koncentrációs tábor utolsó holland túlélője, Jules Schelvis, a John Demjanjuk elleni per egyik felperese.
A könyveivel nemzetközi hírnevet is szerző Jules Schelvis vasárnap halt meg otthonában, az Amszterdam közelében lévő Amstelveenben - közölte hétfőn az általa létrehozott Sobibor Alapítvány.
A férfit 1943. június 6-án, 22 éves korában deportálták Hollandiából, a westerborki koncentrációs táborból a lengyel-ukrán határ közelében lévő náci lágerba, ahol becslések szerint 170 ezer embert, többségében zsidókat öltek meg. Schelvis feleségét és annak rokonait néhány órán belül kivégezték a táborban.
Később Schelvist, miután németül beszélt egy SS-tiszttel, átküldték egy munkatáborba. A nyelvet még az iskolában tanulta.
A sobibori egyike annak a három titkos haláltábornak, amelyet a nácik a megszállt Kelet-Lengyelországban építettek, ezekben 1942-43-ban mintegy 250 ezer embert, köztük 34 ezer hollandot öltek meg. A férfi összesen hat tábort járt meg és élt túl, mire 1945-ben felszabadították. Ő volt az egyik felperes a John Demjanjuk elleni perben. Az ukrán származású, egykori sobibori lágerőrt 2011-ben bűnösnek találták 28 ezer zsidó meggyilkolásában való közreműködésben.
A holland túlélő az 1980-as években kezdett írni a táborról, amikor nyugdíjba vonult, és létrehozta a Sobibor Alapítványt. Schelvis több könyvet is kiadott, a Sobiborról készített tudományos tanulmánya a táborról készült egyik alapmű. A nácik megpróbálták leplezni a sobibori tábor létét, ráadásul mivel nagyon kevesen élték túl, nem sok információ maradt fenn a lágerről.
Eredetileg Schelvis úgy hitte, ő volt a tábor egyetlen holland túlélője, ám kutatása során 17 embert talált, aki hazatért a lágerből.
A holland kormány a felejtés elleni "emberi emlékműként" utalt Schelvisre. Amikor megkérdezték tőle, miért szentelte életét annak, hogy dokumentálja a Sobiborban történt szörnyűségeket, azt válaszolta: "Mindazokért tettem, akiket megöltek ott. Elsősorban a feleségemért, a családért és mindenki másért".
