Évek óta arról szólnak a hírek, hogy újabbnál újabb mélypontot ér el az élelmiszerek világpiaci ára. Az okok sokrétűek, az elemzők pedig arra figyelmeztetnek, könnyen megtörténhet, hogy nem örülhetünk sokáig az olcsó élelmiszernek. Néhány szerencsétlen időjárási fordulat azonnal megroppanthatja a világ mezőgazdaságát. Egy ilyen jelenség viszont a mostaninál is durvább menekültáradatot indíthat el. Ha ez mégsem következne be, középtávon akkor is emelkedni fognak az élelmiszerárak – olvasható az elemzésekben.
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) élelmiszerár-indexe a változásokat jelzi. Az indexet öt alapélelmiszer-csoport ára alapján számolják ki, ezek: a szemes termények, a cukor, a növényi olajok, a húsfélék és a tejtermékek. Februárban alig mozdultak az élelmiszerárak a világ egészét tekintve. A szervezet által minden hónapban kiszámított élelmiszerár-index 150,2 pont lett a januári 150 pont után. Tavaly februárban jóval magasabban, 179,4 ponton állt az indeks, és átlag 19,1 százalékkal estek a globális élelmiszerárak a piacon jelentkező többlet hatására, miközben a kereslet csökkent. A folyamat szépen beazonosítható. A tavalyi volt a negyedik egymást követő év, amikor a FAO számításai szerint globálisan csökkentek az élelmiszerárak – a legnagyobb, 28,5 százalékos árcsökkenést a tejtermékeknél jegyezték. A húsárak 15,1 százalékkal mérséklődtek, miközben a szemes termények 15,4 százalékkal, a cukor 21, az olajos magvak 19 százalékkal lettek olcsóbbak a 2014-es szinthez képest.
KÍNÁLAT, KERESLET
A piaci árakat az élelmiszerek esetében is a kereslet és a kínálat viszonya határozza meg. Ha így leegyszerűsítünk, akkor röviden azt lehet megállapítani, hogy az utóbbi időszakban többet tudtak előállítani, mint amennyit a fizetőképes kereslet fel tudott szippantani. A szemes terményeknél az elmúlt pár évben szolid hozamokat sikerült elérni, emellett az erős dollár az, ami meghatározza az árakat. A tejtermékek árát féken tartja az orosz embargó, a növényi olajok piacára a pálmaolaj-túlkínálat fejti ki hatását, a cukor esetében a legnagyobb termelő, Brazília pénznemének leértékelése nyomja lefelé az árakat. Kína gazdaságának lassulása szintén kihat az élelmiszerárakra. Az olajárak alakulása ugyancsak meghatározó tényező. A mezőgazdaság viszonylag energiaintenzív ágazatnak számít. A termelés folyamata soránn, majd a termények szállításához is sok energiára van szükség, a felhasznált energiaforrás pedig jórészt még mindig a kőolaj.
Mind többen vélekednek azonban úgy, hogy a jelenlegi árak sokkal reálisabbak, mint a korábbi időszak durván magas árai. Elgondolkodtató megállapítás, hogy az élelmiszerpiacon ugyanúgy kialakulhatnak árbuborékok, mint az ingatlanpiacon vagy az üzleti élet más területein. A 2008-as világgazdasági válság idején még elfogadott volt az elmélet, miszerint véget ért az olcsó élelmiszerek korszaka. A tőke akkor kezdett átáramlani a pénzpiacokról az áru- és az élelmiszerpiacokra. Aztán erre még rátett egy jó nagy lapáttal a 100 dollár feletti olajár és az időjárási körülmények hatása. Egyáltalán nem lehetünk azonban biztosak abban, hogy hosszú ideig megmaradhatnak a jelenlegi, reálisnak tűnő árszintek.
EGYRE TÖBBEN VAGYUNK
Mindezek mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a bolygó lakossága továbbra is viszonylag gyors tempóban szaporodik, még ha mi itt éppen ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk. Thomas Malthus 1798-ban írta meg később legendássá vált esszéjét a populációról. Az emberiség létszáma akkor érte el az egymilliárdot. A következő száz évben négyszereződött a Föld népessége, Malthust viszont már akkor aggasztotta a túlnépesedés veszélye. Úgy gondolta, hogy amíg a népesség mértani haladvány szerint, addig a megélhetéshez szükséges források csak számtani sorozat szerint növekednek. Arra a következtetésre jutott, hogy amíg az élelmiszer-termelés legfeljebb számtani sor szerint tud növekedni (1, 2, 3, 4, 5), addig a népesség mértani sor szerint nő (1, 2, 4, 8, 16). Malthus azt jósolta, hogy a nyomor mind nagyobb és nagyobb méreteket ölt majd, a természet pedig gondoskodik arról, hogy ez a folyamat ne váljon végzetessé. Háborúk, betegségek és természeti katasztrófák ritkítják meg az emberiség lélekszámát. Malthus ellenezte a szegényeknek juttatott támogatásokat is, mert úgy gondolta, ilyen módon fenntartva és újratermelve a szegénységet, a népesség gyorsabb növekedése fog bekövetkezni.
Később úgy tűnt, hogy sem az élelmiszer termelésére, sem a népesség növekedésére vonatkozó előrejelzései nem állják meg a helyüket. A népesedési elmélet ennek ellenére nem csupán a demográfia és a közgazdaságtan fejlődésére hatott ki. Még Darwin is evolúciós elméletének vázlataiban több helyen hivatkozik Malthus nézeteire. Egyelőre nem igazolódott be Malthus feltevése, de nyilván nem kell különleges képesség ahhoz, hogy megállapítsuk: bolygónk eltartóképessége mégis véges…
