Ürményháza ünnepre készül

A dél-bánáti Ürményháza jövőre ünnepli telepítésének a kétszázadik évfordulóját. Nyilván a helybéliek majd méltóképpen megemlékeznek a jelentős dátumról. Annak ellenére is, hogy a magyar többségű – egykor virágzó – falu jelene igencsak elszomorító.
A legutóbbi népszámláláskor Ürményházának 950 lakosa volt. Becslések szerint azonban jelenleg hétszáz személynél többen nincsenek a faluban. Vannak ugyanis olyanok, akik már évtizedek óta más országban élnek, de megtartották itthoni címüket. Az elvándorlás azonban innen is folyamatos. Ahogyan Berza Ilonka anyakönyvvezető is mondja, rohamosan fogy a falu, a magyar lakosság meg különösen. Húsz évvel ezelőtt nem volt olyan háztartás, ahol legalább egy személy nem volt állandó munkaviszonyban, most talán ötvenen lehetnek, akik mindennap munkába járnak. Sok a vegyes házasság, sokan ideköltöztek az utóbbi években Belgrádból, mert olcsók a házak, és aprópénzért megveszik őket. Az elmúlt tíz évben 37 esküvő volt, és 91, helyben anyakönyvezett haláleset. Persze voltak, akik másutt hunytak el.

A falu megmaradása szempontjából vészjósló az iskola helyzete, amelyet 1833-ban nyitottak meg. Volt imaház is, algimnázium, nyolcosztályos iskola, meg négyosztályos is. Nehéz időkben – 1995-ben – sikerült húsz év után újra a visszahozni a faluba a nyolcosztályos általános iskolát. Az utóbbi egy-két évben azonban nagyon megcsappant a tanulók száma. Például a hetedik osztályba egyetlen tanuló jár. Erre még nem volt példa Ürményházán.
Az iskolának tizenkilenc felsőse és tíz alsósa van a magyar osztályokban. Viola Lujza magyartanárnő meséli, hogy aránylag jó körülmények között dolgoznak, miután az iskola néhány éve föl lett újítva. Vannak számítógépeik is. De semmi nem pótolhatja a gyerekeket. A nyolcosztályos ürményházi általános iskola fennmaradása mellett szól, hogy a környéken nincsen magyar tannyelvű iskola. Székelykeve, Torontálvásárhely, esetleg Nagybecskerek eshet szóba a továbbtanuló magyar felsősök számára. De egyrészt nagy távolságokról van szó, másrészt pedig az utaztatás sem egyszerű.
Munkalehetőség híján néhány helybeli család gyereknevelésből próbálja növelni a költségvetését. Jelenleg a faluban mintegy harminc, intézetből kivett gyerek van családoknál elhelyezve. Ezeket a gyerekeket kötelezően szerb nyelvű oktatási intézményekbe íratják. Velük kiegyenlítődött a szerb és magyar óvodásoknak, illetve iskolásoknak a száma.
Halász Tibor, a falu „mestere”. Mechanikusként vállalja a mezőgépeknek, de minden más gépezetnek is a javítását. Mint mondja, egy kis segítséggel akár még öt munkahelyet is nyithatna. Közben a helyi tanács alelnöke is. Szerinte nagyobb összefogásra volna szükség minden szinten. Vissza kellene szerezni a falu egykori legelőit, mert a fiataloknak a kezdést a legkönnyebben a jószágtartásból lehetne biztosítani. Az egykor húsfeldolgozó üzemeiről ismert faluban szinte ma alig tart valaki jószágot.

Ürményháza határában – 1952. november 17-én – tört föl először Vajdaságban a kőolaj. Csakhamar elszaporodtak a környéken a kőolajkutak, megépült az ipari vágány, a műút, villanyáramot kaptak a középületek, az itt élők egy része munkalehetőséghez jutott: kialakult egy új gazdasági ág – a kőolajipari bányászat. A falu gazdasága mellett változott a falu nemzetiségi összetétele is. Az ide költözött kőolajipari dolgozók családjai részére 1955-ben lakásokat („kolónia”), munkásszállót és étkezdét építettek. Az 1952-ben felállított kőolaj-kitermelő torony már műemlék. Sót, jódot és más ásványi anyagot tartalmazó gyógyvizet is találtak, és 1973-ban működni kezdett egy kis gyógyfürdő. Mindez mára az enyészeté lett. Akárcsak a Naftagas által építtetett medence is a sorsára lett hagyva. A hetvenes években 220 helybéli dolgozott a kőolajiparban, ma tíz-egynéhányan.
Nem könnyű kapaszkodót találni. A falu sorsa elsősorban a magyar tannyelvű oktatás fennmaradásától függ. Az iskolában most már olyan a helyzet, hogy szinte a tanárok tartják fönn. Mert a tanári kar létszáma nagyobb, mint a fölső tagozatos iskolásoké együttvéve.
– A nagy kérdés az, hogy visszafordítható-e még ez a folyamat, vagy nem. Nekünk itt ki kell tartani, ameddig az erőnk engedi. Mindig azt kell szem előtt tartanunk, hogy nem tudjuk, mikor történik egy olyan változás, amelyről nem tudjuk, hogy bekövetkezhet. A nyolcvanas években történtek olyan fordulatok, amelyeket senki nem várt. Megtörténtek, és gyökeres változásokat hoztak – mondja Dulka Andor történelemtanár.
Az ürményháziak a háborús időkben visszahozták a faluba a nyolcosztályos általános iskolát. Az, hogy most békeidőben elveszítik-e majd azt, amit akkor kiharcoltak – nem csak rajtuk múlik.