A globalizáció egyáltalán nem újabb keletű jelenség. Kétségtelen azonban, hogy a 20. század végén és a 21. század elején vett a folyamat egy nagyobb lendületet. Azon sem kell azonban meglepődni, hogy most egy kicsit talán megtorpanni látszik. A történelem felületes áttekintése is arra enged következtetni, hogy a különféle folyamatok rendre lendületet kapnak, majd megtorpannak. Hosszú távon szemlélve, és bizonyos történelmi távlatokból tekintve a dolgokra, biztosan meglátnak, felfedeznek majd a jövőbeni elemzők valamilyen ciklikus törvényszerűségeket ebben is.
A globalizációra ma úgy is tekinthetünk, mint a tőkének az egész Földet behálózó mozgására. A hidegháború lezárását követő időszakban – az újabb fejlődő és feltörekvő piacok megnyitásával – a tőke mozgástere megnőtt, illetve kiterjedt az egész bolygónkra, kisebb, máig is elszigetelt területektől eltekintve. Mindez rengeteg előnnyel járt, új lehetőségeket teremtett, de új veszélyeket is rejt magában. Bizonyos országok, népek, területek korábban teljesen ki voltak zárva a nemzetközi munkamegosztás rengeteg előnnyel járó rendszeréből. Azóta nagyot fordult a világ, melynek számos régiója, a folyamatok kedvező hatására, a fejlődés útjára léphetett. A nemzetközi munkamegosztás eredményezte nagyobb hatékonyságnak köszönhetően az embereknek több termék és szolgáltatás áll a rendelkezésére. A világban kialakuló regionális gazdasági övezetekben nemcsak az árukkal, de az egységes valutákkal is szabadon lehet kereskedni. Mindez tagadhatatlanul hatalmas ösztönzést jelent a kereskedelemre, de multiplikáló hatásain keresztül serkentőleg hat az innovációs tevékenységek kibontakozására is.
NEM MINDEN SZEMPONTBÓL ELŐNYÖS
Rengetegelőnye van annak, ha egy régiónak közös fizetőeszköze van. Nincsenek árfolyamkockázatok, átváltási és adminisztratív költségek, könnyebb a számolás, tervezés, ezért a régión belül nagymértékben serkenti a hatékonyságnak a piaci mechanizmusokon keresztül történő fokozását. Mindez kifejezetten előnyös, amíg a dolgok rendben folynak, amikor azonban problémák jelentkeznek – és előbb-utóbb azért mindig jelentkeznek –, gazdasági válság alakul ki. Olyankor pedig már sok esetben a közös valuta inkább átok, mint áldás. Leszűkíti a mozgásteret az egyes országok kormányai számára, a negatív következmények és hatások pedig a közös pénz minden felhasználójánál jelentkeznek. Emellett megfigyelhető, hogy a tőkét megtestesítő multinacionális cégek egy egészen specifikus új „szabadságra” tesznek szert. Már nem tartoznak felelősséggel azon ország polgáraival szemben, melyben a profitot realizálják. A gazdasági hatalom már korábban is függetlenedni próbált az országhatároktól, a közös valuta ezt a törekvését sokban elősegítheti. Mindez aztán teljesen új állapotokat generál. A nyereségképzésből adódó lehetőségeikkel a cégek a maguk nemzeti hatóságaitól függetlenül is élhetnek. Pedig tudjuk azt, hogy ezek a cégek nemcsak egy-egy ország vagy régió gazdasági szerkezetében játszanak kulcsszerepet, hanem magában a társadalomban is. A globalizáció a gazdaság és a politika alapjait változtatja meg, azzal, hogy korlátozza a nemzetállamok mozgásterét, és ezzel együtt, nem túlzás azt mondani, hogy egyben a szabadságát is. A nemzetállam megszokott politikai-gazdasági hatáskörei ugyanis csak egy pontosan elhatárolt területre korlátozódnak. A multinacionális cégek ellenben megtehetik – a példák mutatják, hogy meg is teszik –, hogy a termékeiket az egyik országban állítják elő, adót egy másikban fizetnek, támogatásért és állami pénzekért pedig egy harmadikban pályázhatnak. Ilyen körülmények között elképesztően megnőtt az üzleti világ befolyása. A befolyás pedig jó és rossz célokra egyaránt könnyen felhasználható.
FOGALOMZAVARBAN
Megoszlanak a vélemények, hogy negatív vagy pozitív következménye a globalizációnak a kulturális szempontból korábban még viszonylag homogén piacok sokszínűbbé válása. Megfigyelhető, hogy viszonylag gyorsan elég szoros kapcsolat alakul ki az egymástól eltérő kultúrák között is. A globalizáció azonban éles versenyhelyzetet teremt, ami a termékek globális forgalmazásának egységesítésével viszont megint viszonylag gyorsan megszünteti a sokszínűséget. Az emeritus pápa, XVI. Benedek már évekkel ezelőtt azt írta: „A társadalom globalizálódásával szomszédok leszünk ugyan, de nem testvérek.” Természetesen ez is több módon értelmezhető. Ezekben a (fogalom)zavaros időkben érdekes lehet pl. a saját szempontunkból is egy kicsit eltöprengeni azon, hogy kit tekinthetünk szomszédnak, és kit testvérnek.
