Mivel egyre több szennyvíz gyülemlett a városon áthaladó Béga-folyó patkó alakú részében – az iszaptalanítást viszont egyre rendszertelenebbül végezték – a kanyarban lelassuló vízfolyás megnehezítette a hajóforgalmat. Emiatt a múlt század hetvenes éveinek a végén úgy döntöttek, hogy összekötik az egymással pár száz méterre párhuzamosan, de eltérő irányban folyó medret, és három kilométerrel lerövidítik a folyót. A döntéshozatalban nyilván döntő szava volt az akkori politikusoknak. Mert voltak olyan vélemények is, hogy jobb volna időközönként iszaptalanítani a folyókanyart, minthogy drága beruházásba fogni, hiszen egy városnak mindig sokat jelent a folyóvíz.
Aztán 1980-ban lerövidítették a városon áthaladó vízi utat, a Kisamerika lakótelepet patkó alakban övező folyórészből pedig holtág lett, amit kiszárítottak. Úgy döntöttek, hogy helyén három különálló tavat létesítenek, melyek horgászásra, fürdésre, illetve vízi sportokra szolgálnak majd. Ezekből egyet fejeztek be, egyet pedig részben. De a víztisztító berendezése még nem kész. A kilencvenes évek elején pedig teljesen leálltak a munkálatokkal.
A város főterétől alig pár száz méterre lévő meder helyén most két félig befejezetlen tó áll, helyenként omladozó partokkal, meg egy hosszú nádas, amelyet évek, mondhatnánk, immár évtizedek óta a természet formálgat. Nehéz pontosan kiszámítani, hogy az időleges munkálatok eddig mennyi pénzt emésztettek fel. Nyilván nem kis összegről van szó.
A közelmúltban nagy vihart kavart az egyik vállalkozó kezdeményezése, hogy vízi szórakozóhelyet építsen az egyik Béga-tóra. A környéken élők tiltakozása nyomán a vendéglős lemondott szándékáról, de a Béga-tavak további rendezéséről azóta is alig hallani. Még azt sem tudni, hogy mi lesz a Béga elterelésekor szárazon maradt függőhíddal, pedig a korlátja lassan elfogy, a híd pedig közveszélyessé vált. Viszont a lebontásra ítélt egykori spirituszgyár emblematikus látványa nyilván hamarosan eltűnik Nagybecskerekről, mert már inkább várromra emlékeztet, mint egy régi gyárépületre.
A Béga-tavak karbantartását a Városi Vízművekre bízták, de erre évente már csak hárommillió dinárt kapnak az önkormányzattól a korábbi harmincmillió helyett. Újabban a Béga-tavak problémája a politikai csatározások tárgyává lett. A haladók vezette helyi önkormányzat szerint ugyanis a dolgok rendezésének egyik kerékkötője az is, hogy a Béga-kanyar formálisan a Vajdasági Vízgazdálkodási közvállalat (Vode Vojvodine) tulajdonában van. Emiatt még a tavak halasítása körül is viták vannak, ugyanakkor a rendezetlen tulajdonjogi állapot miatt – vagyis, mert a város nem tulajdonosa a vitás parcellának – nem próbálkozhatnak nemzetközi pályázatokon, pedig állítólag nagy eséllyel nyerhetnének jelentős összeget az IPA előcsatlakozási alapoknál egy mostanában divatos élményfürdő (aquapark) megépítésére a leendő központi tó helyén. Ez nagy előrelépés lenne a beruházás befejezése irányában. Viszont a város hivatalosan még nem kezdeményezte a Földmérési Intézetnél a tulajdonjogi állapot megváltoztatását.
