2024. március 28., csütörtök

Érdemkereszt lapunk egykori munkatársának, Bálint Józsefnek

Magyar Arany Érdemkereszttel ismerték el újságírói, szerkesztői munkásságát lapunk egykori munkatársának, a ma Szegeden élő Bálint Józsefnek.

Pályája az újvidéki Magyar Szónál indult 1969 májusában. Hét-nyolc évet dolgozott a lapnál, majd átkerült a szakszervezeti Dolgozókhoz, majd a Családi Körhöz. Bálint József 1979-től kétlaki életet élt, Szegedre nősült, de Vajdaságban dolgozott: saját bevallása szerint egyheti munkát két nap alatt elvégzett, így a maradék időt feleségével tölthette Magyarországon. Azon szerencsések közé tartozott, akiket nem vegzáltak Jugoszláviában magyarságáért, mert olyan újságoknak írt, amelyekben nem kellett politizálnia. A délszláv konfliktus miatt költözött végleg Magyarországra. A Reggeli Délvilág csapata fogadta be, csakúgy, mint később e sorok íróját.

„Könnyen beilleszkedtem, mivel már évek óta itt éltem, ismertem a széljárást”– vallotta a díj kapcsán Jóska. A lap hódmezővásárhelyi tudósítója lett, nagyon megszerette a várost, s arra is rendkívül büszke, hogy összebarátkozott Rapcsák Andrással, Hódmezővásárhely első rendszerváltás utáni polgármesterével. Ekkor ismerte meg a város mostani vezetőit is. A Reggeli Délvilág mellett Jóska több budapesti lapnak is dolgozott.

„Büszke vagyok rá, hogy csak jobboldali médiumoknak írtam, Népszava, Népszabadság szóba sem jöhetett” – mondta.

A Pesti Hírlapnak, az Új Magyarországnak, a kisgazda Kis Újságnak, a Borókai Gábor által vezetett Reformnak küldte be anyagait. Alapító tagja volt a Napi Magyarország című napilapnak, amely később egyesült a Magyar Nemzettel, s végül ettől a napilaptól vonult nyugdíjba. „A Táncsics Mihály-díjat Szegednek, a Magyar Arany Érdemkeresztet Hódmezővásárhelynek köszönhetem. Ez utóbbi kitüntetésre a település önkormányzata terjesztett fel” – mesélte Bálint József.