Rendhagyó volt a tegnapi megemlékezés a bánáti Magyarittabén. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 168. évfordulóján ugyanis új Kossuth-szobrot avattak a tavaly eltűnt 111 éves szobor helyére. Az eseményen számos magas rangú egyházi méltóság és politikai tisztségviselő volt jelen.
(Fotó: Ótos András)
Az istentiszteleten Szabó István püspök, a magyarországi Református Egyházi Zsinat elnöke hirdette az igét. Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete felolvasta Orbán Viktor Magyarország miniszterelnökének a határon túli magyaroknak küldött levelét.
A Kossuth-szobrot Petes Béla Magyarittabé tanácselnöke, Font Sándor, a Magyar Országgyűlés képviselője, Temerini Ferenc, Soltvadkert alpolgármestere és Hajnal Jenő, az MNT elnöke leplezték le.
A szobrot megáldották a történelmi egyházak képviselői. A megemlékezés végén az anyaország, az MNT, a politikai pártok, önkormányzatok és civil szervezetek elhelyezték a kegyelet virágait. Tavaly nagypéntek hajnalán ellopták Kossuth Lajos magyarittabéi mellszobrát. Sem a szobrot, sem a tolvajokat nem találták meg. Az eset nagy felháborodást keltett a bánáti faluban, amelynek lakói több mint egy évszázadon keresztül őrizték a „nemzet atyjának” emlékművét. Először azt gondolták, hogy az éjszakai vihar döntötte le, de gyorsan kiderült, hogy ellopták. A kegyelet virágai még ott voltak a talapzat kerítésén.
Mint ahogyan a helybeli Dénes Sára meséli, sokan otthon sírtak, és az elmúlt évben nehéz volt elmenni a csupaszon álló talapzat előtt. Szerencsére az elkeseredést hamar felváltotta a tenni akarás és az összefogás. Mint ahogy Dávid László mondja, a magyarittabéiek, akárcsak elődeik, most újra büszkék lehetnek a Kossuth-szoborra, amelyből csak két hasonló van Vajdaságban.
– Nagyon fontos dolog, hogy egyszerre őrizzük szívünkben, de ugyanakkor kézzelfogható közelségben, hiszen a magyarittabéi Kossuth-szobor a magyarság egyik nagyon fontos kegyhelye. Ebből a szempontból ennek megőrzése, ápolása, további bővítése, azt hiszem, hogy a helyieknek és a Nemzeti Tanácsnak is a feladata marad – mondta Hajnal Jenő, az MNT elnöke.
A Kossuth-szobor eltűnése mély elkeseredést és nagy felháborodást keltett a bánáti faluban. Egyben példamutató összefogást is eredményezett.
– Ledöntötték, a templom mélyén rejtőzött éveken át. Újraállították. A rendszerváltozásnak egy nagyon sajátos története, hogy színesfém-tolvajok lopják el – most már sokadszor – a vajdasági magyarság köztéri műalkotásait. De nem itt ér véget a történet. Hála istennek! Össznemzeti összefogással sikerült felállítani ezt a szobrot. A soltvadkertiek támogatásával, a békésiek, a Magyar Nemzeti Tanács és a magyar kormány együttműködése eredményeképpen – mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke.
Az összefogásnak köszönhetően az idén sem maradt el a március 15-i megemlékezés, amelyet immár az új Kossuth-szobornál tartottak meg. Ezt az összefogásból született támogatást köszönte meg Petes Béla, Magyarittabé tanácselnöke a Magyar Nemzeti Tanácsnak, a soltvadkerti önkormányzatnak, hogy lehetővé tette, hogy ugyanolyan szobrot kapjanak vissza a magyarittabéiek, mint amilyet elvesztettek, valamint Csikós János öntőmesternek és Biacsi Karolina kőszobrásznak a talapzat és a környéke felújításáért.
(Fotó: Ótos András)
A Kossuth-szobrot az ittabéiek akkor is őrizték, amikor 1919-ben ledöntötték a talapzatáról. A kis magyar közösség féltve őrzött titka volt hosszú éveken keresztül, hogy a szobor a református templomban várja a békésebb időket. Dudás Károly, a VMSZ Tanácsának elnöke kihangsúlyozta: a legdélebbi Kossuth-szobor az idők folyamán egyik legfontosabb jelképünkké magasodott. Együvé tartozásunk, szabadságvágyunk, megmaradni és itthon maradni akarásunk szent jelképévé vált. A szobor tartotta össze, tartotta meg itt a végeken e kis magyar közösséget.
Anyaországi támogatásból, a Magyar Nemzeti Tanács közreműködésével készült el az új Kossuth-szobor, amely Horvay János művének a másolata. A művészről Biacsi Karolina beszélt. Horvay a Kossuth-szobrok specialistájaként írta be magát a magyar művészettörténetbe.
– Az európaiság nem azt jelenti, hogy Európát utánozzuk. Hogy más népek szellemi termékén éljünk, és azokért rajongjunk, hanem azt, hogy önmagunk erőit kifejezve szellemileg egyenrangúakká váljunk. Ehhez pedig csak saját népünk ösztönein, belső kultúráján vezet az út. Úgy hiszem, hogy Horvay is így gondolhatta egykor – mondta Biacsi Karolina.
