A bajmoki Dózsa György MMK szervezésében vasárnap emlékeztek meg az 1848/49-es magyar szabadságharcról és forradalomról. Délután fél kettőkor a paprenyacsai temetőben megkoszorúzták Töröky Pál helyi szabadságharcos síremlékét, majd a kaponyai emlékműnél folytatódott a megemlékezés.
– Egységes és meghatározó erővel csak egy nemzet léphet fel. Nemzetté pedig a közös haza szeretetével válunk – ha mindannyian, akik itt élünk, itt ünneplünk közösen, egyformán és egységesen szeretjük ezt az országot, országrészt, benne a saját falunkat, az erdőket, mezőket és földeket, a szomszédos gyümölcsösöket és a faluszéli halastavat a környező hegyekkel. Ha elhisszük, hogy létezik egy felsőbb erő, amely képes forradalomra szólítani, nem nézve, ki milyen nemzetiségű. Közös a haza és a nemzet, amelyhez tartozunk. Ebben rejlik a mi erőnk, ebben rejlik nemzetünk ereje. És ebből fakad a hazaszeretetünk.
Ha a jelent a múltból fakadó tudással éljük, nem kell félnünk a jövőtől! Erre tanít minket Széchenyi István, és erre tanít minket az 1848-as forradalom és szabadságharc ünnepe. Büszkén nézhetünk a múlt tükrébe és erőt meríthetünk belőle a jövő nagy kihívásaihoz – emelte ki Lukács Zita, a Dózsa elnöke.
Bunford Tivadar, a VMSZ szabadkai szervezetének elnöke is beszédet mondott, Halász Tibor történész pedig szemléletesen adta elő a kaponyai csata történetét, amelyre ezen a helyen került sor, 1849. március 5-én, amelyben a magyar csapatok győztek a szerbek ellen, megvédve ezzel Szabadkát és környékét, ami óriási történelmi, politikai jelentőséggel bírt.
A kegyelet virágait Andrékó Gábor, a magyar főkonzulátus konzulja, a VMSZ szabadkai és helyi szervezete, a bácsalmási önkormányzat, a német önkormányzat, valamint a Dózsa MMK és annak a hagyományápoló és kegyeleti bizottsága és a bajmoki helyi közösség képviselői helyezték el. A megemlékezésen a szabadkai 52-es számú Kosztolányi Dezső cserkészcsapat is részt vettek.
Az ünnepség a Dózsa épületében folytatódott.
