Dr. Reisinger János budapesti irodalomtörténész Magyar költők és a Biblia című sorozatának legújabb főszereplője Berzsenyi Dániel volt, az ismeretterjesztő előadásra a Zentai Alkotóházban került sor szerdán este.
Fotó: Szögi Csaba
Az előadó szerint méltatlanul keveset olvassuk ezt a kiváló költőt, aki ugyan csak „hobbiként" művelte a költészetet, egyébként mezőgazdasággal foglalkozott a Dunántúlon, ugyanakkor nagy hatással volt mind a kortársaira, mind az utókor poétáira, s míg korának költői jobbára a többé-kevésbé dicső múltból merítettek ihletet, addig ő, a jelen pulzusán tartva ujjbegyét, a jövőre vetette tekintetét, és szinte profetikus meglátásai voltak. Sorai pedig elemi erejűek. Ő volt az első magyar költő, aki megmutatta, nyelvünkben micsoda hatalmas erők szunnyadnak.
Reisinger hosszan és mély átéléssel idézett fejből tucatnyi Berzsenyi-versből – és még számos más költőtől a téma kapcsán –, miközben hit és vallás mellett olyan fontos dolgok kerültek kielemzésre, mint barátság, szerelem, öröm, szabadság és csalódás, hogy aztán részleteiben is megelevenedjen előttünk a 18. század végének és a 19. század elejének minden fontos részlete, történelem, politika, tudomány, tehát mindaz, ami a költészetre hatással lehet – és amire jó esetben a költészet szintén visszahat. A napóleoni kor nem igazán kedvezett a vallásnak, Berzsenyi is egy életen keresztül „küzdött" az Istennel, de hát magasabb rendű hit amúgy is csak küzdelemből fakadhat, és mi sem mutatja jobban a költeményein is átizzó hitét, hogy első verseit, evangélikus létére, éppen pesti katolikus kispapok adták ki saját költségükön.
Szépség és igazság – a magas fokon művelt költészet mindenekelőtt ezt a kettőt nyújtja számunkra egy időben. Csakúgy mint ez az est is, amely üdítően hatott a lélekre a zűrzavaros hétköznapok kavargásában.
