Dr. habil. Kováts Németh Mária a Selye János Egyetemen tanít, a Nyugat-magyarországi Egyetemen a környezetpedagógia doktori programot vezeti, a neveléstudomány kandidátusa. A Magyar Egészségügyi Társaság Vajdasági Tagozata szervezésében megtartott 20. Vajdasági Tudományos Konferencián ismerkedtünk meg Bácsfeketehegyen. A Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter közoktatásért felelős államtitkáraként is tevékeny kultúrpolitikus, Kornis Gyula által megfogalmazott gondolatokat irányjelzőnek tekinti. Lapunknak nyilatkozva mindenekelőtt kifejtette: jó nevelés nem valósulhat meg érett szülők, iskola és természetesen társadalmi környezet nélkül.
– E három felsorolt közül az első kettő az alapvető fontosságú. Gazdag európai és sajátosan magyar értékekkel rendelkezünk, és ha azokat tudatosan áttekintjük, akkor talán az a jogos büszkeség is eltölt bennünket, hogy több mint ezer éve Európában vagyunk, több mint ezer éve európai kultúrát közvetítünk. Továbbá attól sajátosan magyar, hogy éppen Győrben vagy éppen Bácsfeketehegyen adjuk át, és azokkal a körülményekkel számolunk, amelyek ott találhatóak. Ezek az európai és sajátosan magyar értékek megjelennek iskoláinkban, abban a kultúranyagban, amelyet közvetítettünk. Csakúgy, mint legismertebbekben, például a Párizs mellett létesültben, a mi kolostori iskoláinkban is már a 11. században Donatus, Cato, Lucanus művei szerepeltek a tananyagban, vagyis az elsők között tolmácsolták azokat nálunk is. Az évszázadok folyamán a magyar királyok tevékenysége is olyan európai gazdagsággal, örökséggel ajándékozott meg bennünket, amelyre méltán büszkék lehetünk – fogalmazott K. Németh Mária.
Melyek lennének ezen európai örökségek?
– Három dolgot emelnék még ki. Európai örökségünk mindemellett a görög filozófia, amelyen keresztül lehet csak az örök jót megtanítani. Örökségünk még a római jog, hiszen ismernünk kell az alapvető szabályokat, az együttélés szabályait. Örökségünk továbbá a kereszténység. Mi, európaiak, keresztények vagyunk. Ebben a tekintetben elsősorban nem a vallásokat hangsúlyoznám, hanem azt, hogy mit jelent az, hogy kereszténység. A hovatartozást, a közösséghez való tartozást emelném itt ki. Ismerni kell a szabályokat, e tekintetben a Tízparancsolatot emlegetem értelemszerűen. A parancsolatok sorában az első három az Istennel való kapcsolatot tárgyalja, a másik hét az emberi kapcsolatokról szól. Ezek ma is aktuálisak. Ha ezekkel nem törődünk, akkor valójában csak arról van szó, hogy az egyéni önzés határtalan. Mert az egyéni érdek fontos, de nem határtalan.
A konferencia közönségének a kulturális értékek fontosságára is felhívta a figyelmét.
– A kulturális értékekről azért szólok nagyon szívesen, mert ma olyan nagy a bizonytalanság a kultúra fogalma körül is. Pedig nem kellene annak lennie, hiszen a 19. és a 20. század fordulóján Közép-Európában már megfogalmazást nyert, mi a kultúra összetevője, mi az, amit közvetíteni kell. Magyarországon, nálunk Kornis Gyula dolgozta ezt ki: a kultúra összetevője nem más mint az erkölcs, a tudomány, a művészet és a vallás. Ezt a négyet mint állandó értékeket hangsúlyozta. Azokat, vagyis ezt a négyet 2002-ben megerősítette az UNESCO bizottsága. Végtelenül sajnálatos, hogy ma erről kinek van tudomása! Ezek az állandó értékek tőlünk függetlenül igazak. Mert most bárki állíthatja: sajnos a tudományban olyan dolgokat is közölnek, amelyek nem fedik a valóságot. Ez így van, amióta ember él a földön. Először az első században Quintelianus fogalmazta meg, hogy csak akkor beszélhetünk tudományról, ha azzal párosul az etika. Ma azt mondanánk, ha a hatásvizsgálatban kiállta a próbát. Az információk tömegében az a legfontosabb, hogy el tudjunk igazodni, melyik az, amelyik nem valóságos. Ettől még nem az örök érték, a tudomány veszít értékéből. Az ember tájékozottságával van probléma. Hiányzik továbbá a művészeti nevelés. Oly gyönyörű, hogyan is neveltek a középkorban. Szobrokkal, képekkel tanították az embereket. A templom nagyon komoly helyet foglalt el a nevelésben, és az erkölcsi szabályok közvetítése legelsősorban mindenki számára elérhető módon ott történt. A tömeges iskoláztatásra, hogy ez bekövetkezhessen, ugyanis a 19. századig kellett várnunk – fogalmazott a szakember.
