Tegnap volt a március 9-i véres tüntetések huszonötödik évfordulója. 1991-ben azon a napon szervezték meg Belgrádban az első tömeges tüntetést Slobodan Milošević és rezsimje ellen. A 25 évvel ezelőtti tüntetés során Branivoj Milinović (18) végzős gimnáziumi tanuló, valamint Nedeljko Kosović (54) rendőr életüket vesztették, 86 polgár és 58 rendőr pedig megsérült. A rendőrség 158 személyt tartóztatott le, közöttük ellenzéki politikusokat is.
Erre a napra a Milošević elleni küzdelem, illetve a későbbi demokratikus rendszerváltozás kezdeteként tekintenek. Aznap nagyjából 100 ezer tüntető vonult fel Belgrád utcáin. A hatalom több mint 10 ezer rendőrt vezényelt ki a tüntetők ellen. Nem csak rendőrök indultak a fegyvertelen polgárok ellen, aznap a katonaság tankjai is a főváros utcáin köröztek.
A tüntetést a Szerb Megújhodási Mozgalom szervezte. Vuk Drašković, a párt elnöke 1991. február 16-án kiáltványban szólította fel a polgárokat, hogy március 9-én minél tömegesebben vonuljanak fel a Köztársaság téren és tiltakozzanak az állami televízió – vagy ahogyan Drašković elkeresztelte, a Bastille-tv – uszító és gyűlöletkeltő tájékoztatása ellen. A tüntetők fő követelése az állami tévéadó igazgatójának és négy szerkesztőjének a leváltása volt.
Milošević úgy próbálta megakadályozni a tüntetést, hogy a rendőrség március 9-én már a kora reggeli órákban lezárta a Köztársaság tér felé vezető utakat. A rendőrség gumibottal, könnygázgránáttal és vízágyúkkal „küzdött” a polgárok ellen. Az összecsapások több órán át tartottak.
Ma már csak kevesen emlékeznek rá, hogy pontosan mi is történt 1991. március 9-én. Főleg a fiatalok nem tudják hova tenni ezt a dátumot. A B92 RTV újságírói által megkérdezett, 25 évnél fiatalabbak nyolcvan százaléka nem tudja, hogy mi történt aznap, de az idősebb generáció képviselői közül is mikrofonvégre akadtak olyanok, akik már elfeledték a történteket.
Az átlagos szerbiai polgár képtelen következtetéseket levonni az ország legújabbkori történelméből, magyarázta Zoran Stojiljković, a Belgrádi Egyetem Politikai Tudományok Karának tanára, majd hozzátette: „Soha nem tanultuk meg elfogadni, hogy a történelem a legjobb tanító, vagy hogy a múltban történt dolgok örökre megbélyegeznek bennünket.”
