2024. április 19., péntek

Tudjuk, hogy gond van, ha kevés is a panasz

Gazdasági hátránnyal, munkahelyi megkülönböztetéssel, családon belüli erőszakkal kell szembenézniük a nőknek 2016-ban hazánkban

Arra akarja felhívni a nemzetközi nőnap minden év március nyolcadikán a figyelmet, hogy a nők történelmi harcot folytattak a múltban az egyenjogúság, a megbecsülés, az egyenlő munkafeltételek kivívása érdekében. Mára némileg más jelleget öltött ez a nap, s elsősorban a kedvesség ünnepe lett, a világnap kigondolóit azonban egyáltalán nem ilyen célok ihlették. Annak ellenére, hogy a legtöbbször múlt időben beszélnek erről a harcról, kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy az mára sem ért véget, s abban sem lehetünk biztosak, hogy a vége felé közeledik. Társadalmunkban igenis megvannak az okai e harc folytatásának, annak ellenére, hogy fokozatos előrelépés tapasztalható. A téma kapcsán Danica Todorov nemek közötti egyenjogúság kérdéseivel megbízott tartományi ombudsmanhelyettest szólítottuk meg.

Milyennek ítéli társadalmunkban a nők helyzetét? Mivel lehetünk elégedettek, és hol mutatkoznak hiányosságok az egyenjogúság terén?

– A nők helyzetét Szerbiában a legnagyobb mértékben a gazdasági értelemben vett egyenlőtlenség terheli. A nők óriási számának rossz gazdasági helyzete emberi jogaik megsértését is jelenti egyben. A nők körében tapasztalható munkanélküliség 16 százalékkal magasabb, mint a férfiak körében. A nők 40 százaléka nem tartozik a foglalkoztatottak közé. Ez azt vonja maga után, hogy nekik kevesebb beleszólásuk van az ingóságok és ingatlanok tulajdonjogába, ezenkívül gyakrabban jutnak nekik „nem hivatalos” munkahelyek alacsonyabb bérekkel, ugyanakkor normálisnak számít, hogy a családról, gyermekről való gondoskodás is az ő fő feladatuk legyen, ezért ezzel a „fizetetlen munkával” is többet kell foglalkozniuk. A munkaerőpiacon a legnagyobb diszkrimináció a várandós anyákat és kismamákat éri: nehezebben kapnak munkát, könnyebben bocsátják el őket. A nemi egyenlőségi index is a következőket mutatja: az európai államok közül Szerbia marad el a leginkább az uniós országok mögött, ami a munkafeltételeket és a pénz kezelésével kapcsolatos beleszólási jogot illeti.

A munkahellyel rendelkező nőket sokszor érik sérelmek, zsarolásnak és fenyegetéseknek is gyakran ki vannak téve. Továbbra is sok nő és lány tűr családon belüli erőszakot vagy partnere részéről tapasztalható rossz bánásmódot. Ezekre a jelenségekre az ombudsman intézménye már évek óta folyamatosan igyekszik felhívni a nyilvánosság figyelmét, felszólítva az illetékes állami szerveket arra, hogy tegyenek meg mindent a nők védelmében, tartsák tiszteletben az előírásokat és a nemi egyenlőségről szóló jogszabály rendelkezéseit. A leginkább elégedetlenek éppen a társadalomnak, a nyilvánosságnak, a különféle szerveknek a válaszaival lehetünk, melyek a családon belüli erőszakra érkeznek, de sok a tennivaló a nők döntéshozásban való jelenléte, szerepe kapcsán is még. Az úgynevezett kvóta bevezetésével elértük azt, hogy a parlament összetételének legalább egyharmadát a női képviselők tegyék ki, s így szavuk hallható legyen ebben az intézményben.

Érkeznek-e a nemek közötti egyenjogúság megsértése miatti panaszok a jogvédőhöz? Milyen esetek számítanak gyakorinak?

– Érkeznek, de azoknak a beadványoknak az aránya, amelyek közvetlenül a nemek közötti egyenjogúságra vonatkoznak, továbbra sem túl számottevő. Tavaly 69 ilyen panaszt kaptunk, ez a panaszok 7,5 százaléka. Összesen 43 nő (63,32 százalék) és 12 férfi (17,4 százalék) keresett meg bennünket ilyen ügyben. Többéves tapasztalat alapján tudom elmondani, hogy a nők gyakrabban panaszkodnak a munkafeltételekkel, gazdasági szereppel, szociális védelemmel és szülői státusszal kapcsolatos egyenlőtlenség miatt, továbbá a családon belüli erőszak, a szülési szabadság és a terhesség alatt tapasztalt megkülönböztetések miatt is fordulnak hozzánk. Mivel a nemek közötti egyenjogúság kérdéskörében gyakran strukturális, rendszerszerű diszkriminációval találjuk szembe magunkat – melyekre statisztikai adatok is utalnak –, sokszor intézkedünk beadvány nélkül, saját elhatározás alapján is. Jellemező, hogy a vajdasági polgárok, nők és férfiak, a leggyakrabban fel sem ismerik, ha valamelyik szerv nemi okokból diszkriminálta őket ügyintézés során. 2015-ben a családon belüli erőszak miatt érkezett a legtöbb beadvány (24,46 százalék), a munkafeltételekkel kapcsolatos panaszok (17,39), szociális-pénzügyi gondok (11,59), nemi alapon, házasságon és családon belül történő diszkrimináció miatti panaszok (8,7), egészségbiztosítási okok (5,8) következnek a sorban.

Mit kellene tenni a helyzet javítása érdekében?

– Mindenütt támogató intézkedéseket kellene foganatosítani, ahol csak nemi egyenlőtlenséget észlelünk, kezdve a helyi önkormányzatok szintjétől egészen a kormányig. Határozott, látható és mérhető akciók nélkül nem lesz előrelépés, nem lehet javítani a nők társadalmi helyzetén, nem lehet elérni az egyenlő feltételeket férfiak és nők számára. Az illetékes szerveknek minden esetben meg kell tenniük a szükséges lépéseket a törvényekkel összhangban azoknak a nőknek a védelme érdekében, akiknek erőszakkal kell szembenézniük. A nemek közötti egyenjogúságról szóló törvény következetes betartására van szükség.